2014. április 16., szerda

Hogyan Vált a Félelem a Felszabadítómmá



„A kifelé vezető út a befelé vezető út.” (Byron Katie)

Mayer Móni, Drága Cimborám csodás írását osztom meg Veletek. Fogadjátok szeretettel.

Tavaly áprilisig a világért se vettem volna be, hogy a félelemmel, szorongással együtt lenni a legfelszabadítóbb dolgok közé tartozik. Sőt, gyerekkoromtól fogva ezerrel menekültem tőlük, mert úgy tanultam, ez a legjobb megoldás.

Mikor a szüleim megpróbáltak rávenni, hogy aludjak végre külön szobában, éjszakánként gyakran elfogott valami furcsa, szorongató érzés. Ahogy visszaemlékszem, úgy hívtam, hogy „egyedül vagyok”. Ilyenkor átsomfordáltam hozzájuk, bebújtam közéjük a nagyágyba. Erre persze felébredtek és kérdezgetni kezdték, hogy mi van. Mondtam, félek, hadd maradjak velük, hadd bújjak oda. Sokszor belementek, odavettek, magyarázták, nincs semmi baj, minden rendben. Néha megkérdezték, mitől félek, és mikor megpróbáltam valahogy kibeszélni, azt mondták, olyan nincs is, csak képzelem, vagy rosszat álmodtam. Mindenesetre nyugodjak meg. Amúgy is nagy vagyok már, aludjak ügyesen egyedül.

Ebből úgy vettem észre, hogy félni nem jó. A legtöbb, amit tehettek értem, hogy körbevettek, simogattak, hátha elmúlik. Ők se tudták, nekik se tanította meg senki, hogy együtt is lehetnénk ezzel a furcsa érzéssel.

Hát, elkezdtem megtanulni a hárítást. És senki se tehetett róla, mindenki ártatlan volt benne. Ők is így szokták meg, ezt adták tovább.

Az oviban, suliban sokszor már ki is nevettek érte a nagyobbak, ha féltem. Ott ez volt a hagyomány, így tanulták meg ők is. Ebből rájöttem, bátornak kell lenni, a félelmet muszáj titkolni, akkor lehetek valaki a többiek szemében. Már csak elképzelni volt szabad, hogy mondjuk, Anyu odavesz, és bőgni is csak a párnába lehetett, kis levegőkkel, nehogy meghallják a többiek, mert akkor jön a röhögés, a csúfolódás. Erre ügyesen kifejlesztettem a hang nélküli könnypotyogtatást és egész nagy  gombócokat is le bírtam nyelni a torkomon.

Ők se rosszból csinálták, a tapasztalataikból tudtak élni. Persze a képzelgés se használt, csak sokkal rosszabb lett tőle, mert Anyu nem tudott jönni, az meg nagyon fájt. Így egyre gyakrabban választottam, hogy inkább elnyomom a félelmet, elfoglalom magam valamivel, vagy jó bátornak mutatkozom, mert sokkal élhetőbbnek tűnt, mint együtt lenni a szorongás érzésével, meg az Anyu-nélküliség fájdalmával.

Azt mindenesetre jól kitaláltam magamnak, hogy mikor félek, kell nekem valaki ahhoz, hogy elmúljon. Szólni viszont nem szabad, úgyhogy a saját csapdámba estem.

Erre az egészre persze kicsit se voltam tudatos, csak éppen ebben a katyvaszban éltem az életemet, egészen addig, míg el nem kezdtem önismerkedni vagy hat éve. Addigra már túl voltam jó néhány pánik közeli élményen, amiken egyszerűen áttoltam magam erőből, vagy ha nagyon nem ment, megkértem egy-egy barátomat, hogy szóljon hozzám, mielőtt kipurcanok.

Amúgy nem szedtem rá semmit, legfeljebb az alvást használtam védekezésre, ha nagyon nem bírtam. Komoly segítséget kérni ciki lett volna, és ezt egészen addig éreztem így, míg be nem ütött az önismeret.

Na, ahogy ízlelgettem, tanultam, használtam a különféle módszereket, fölszakadt belőlem az a visszatartott rengeteg érzés, csakhogy még mindig nem tudtam velük igazán mit kezdeni azon túl, hogy vállaltam egy részüket, mert már nem bírtam visszatartani.

Jó sokat tanultam arról, hogy a különféle lelki nehézségeink gyerekkori emlékekhez, meg generációs viselkedési mintákhoz kapcsolódnak, és ha ezeket felfejtjük, oldjuk, akkor a dolgok a helyükre kerülnek.
És tényleg rengeteg tapasztaláshoz, felismeréshez jutottam, amiknek köszönhetően egyre többet éreztem, értettem meg abból, hogy milyen srófra jár az agyunk, mi az oka a különféle viselkedéseinknek, valami mégis hiányzott.

Másfél éve akadtam össze Oravecz Andival, akihez Byron Katie Négy kérdés módszerét mentem megtanulni. Ez a dolog azért keltette fel az érdeklődésemet, mert valami olyan szemléletet mutatott nekem, amilyenről még sose hallottam.

Eleve mi az, hogy ítéljem meg, aki/ami abba a helyzetbe hozott, amivel éppen bajom van? Lehet, hogy a helyzettel van bajom, nem is azzal, aki bele hozott? Ne is fogjam vissza magam? Na, ítélkezni csúnya dolog, nem? Aztán még kérdőjelezzem is meg?
De hát hogy? Fordítsam meg az állításaimat? Az ellenkezőjére? A másikra? Magamra?
Hogy egyszerre mindegyik igaz lehet? Ááááá!

És ahogy összejött a csoport, ahogy a két nap alatt ráláttunk egymás életére, helyzeteire, döbbenetes volt, mennyire felszabadítóan más így nézegetni a világot. Persze magamat hagytam utolsónak, mert éreztem, hogy meleg lesz a pite. Egyre jobban féltem, mik fognak itt kiderülni, meg hogy kibírom-e bőgés nélkül, bátran, ügyesen. Az utolsó szünetben, óriási zavaromban császkáltam ide-oda, és ahogy pörögtem a szorongásban, úgy ráléptem az Andi lábára, tisztára égő volt. Ahelyett, hogy leállított, megnyugtatott vagy tudom is én mit csinált volna, csak rám mosolygott, és köszönt, hogy „szia”.

Fogalmam sincs, minek szánta, én mindenesetre azt kaptam ettől, hogy üdvözölt, úgy ahogy voltam, a bénáskodásommal, a félelmemmel együtt. Nem próbált meg kivenni belőle, csak hagyta, legyen, ahogy van. Ez valami varázslatosan jó és érzékeny pillanatban jött, az elfogadása a szívem közepébe talált. Főleg az, hogy nem akart megmenteni a helyzetemből, csak nézte és üdvözölte.

Hát van ilyen? Szabad félni? Szabad látszódnia is? És nyilván ez az én megélésem volt akkor, ami pont elégnek bizonyult arra, hogy a kíváncsiságom, a nyitottságom csak nőjön.

Aztán megtanultam Anditól Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait is. Ezek segítségével az emberi működés nagyon fontos elemeit értettem, tapasztaltam, éreztem meg a saját bőrömön: Bármilyen helyzetben is vagyok, ott valakinek érzékelem magam, ez az, akinek hiszem magam (nem szerethető, értékes/értéktelen, elfogadhatatlan, képtelen, stb). Aki valójában nem vagyok, csak elhittem magamat ennek.

Ennek az énnek „látszólag” tennie kell valamit azért, hogy a helyzetét fenntartsa vagy elkerülje. Itt fedezhetem fel a tudat alatt működő kényszeres cselekvéseimet arra, hogy megvédjem magamat valamitől. És asszem, azért kell védekeznem, mert gyerekkoromban ügyesen elhittem, hogy velem valami baj van. Ráadásul olyanoknak, akik magukról pont ugyanezt hiszik. Aztán jól belekevertük a buliba azt is, hogy az érzéseinket, érzeteinket nem szabad megélni, kifejezni, mert abból további bajok lesznek. Oké, és akkor most merre tovább?

Scott meg az Andi azt javasolták, hogy vegyük csak észre a gondolatainkat, amik képek, és szavak formájában jelentkeznek, tapasztaljuk meg bátran a hozzájuk kapcsolódó testérzeteinket. Először ehhez megtanultunk lelassulni, elcsendesedni, felfedezni azt a bennünk és körülöttünk lévő teret, amiben minden jelenség (kép, szó, hang, testérzet) felbukkan, majd idővel eloszlik. Nekem ezt úgy sikerült észrevenni, hogy elmentem oda, ahonnan a hangok felbukkannak, aztán ahová később eltűnnek. (Megjegyzés: Móni nem látó.) Hatalmas tágasságot, mély csendességet találtam ott, mindennek a lehetőségével. Rácsodálkoztam, hogy hiszen én ezt már gyerekkorom óta ismerem, csak sose hívtam így.

Megfigyeltem, hogy a gondolataim jönnek-mennek ebben a csendességben. Nem is tőlem függ, hogy miket gondolok. És csak az a gondolat marad velem, amelyikkel együtt testérzet is jár. Így megtapasztaltam, hogy az érzeteket attól függően minősítem jónak vagy rossznak, megőrizni vagy elkerülnivalónak, hogy mit gondolok, miközben éppen érzem őket.

Ha mondjuk, hamarosan vizsgáznom kell, és azt gondolom, hogy nem fog menni, közben meg heves szívdobogást érzek, az pocsék. Viszont randihoz készülődve imádom, ahogy kalapál a szívem, holott az is heves és erősen hasonlít a vizsgázós érzethez.
Akkor most mi van?

Lehet, hogy ha szétválasztom a gondolatokat (képeket, szavakat, stb.) a testérzetektől, és külön-külön fordítok figyelmet rájuk, akkor önmagában mindegyik teljesen élhető és veszélytelen? Ez azért nem ment egy húzásra, sok-sok gyakorlás kellett hozzá.

Az első nagyon mély megélésem tavaly áprilisban jött, akkor éreztem, hogy igazán a véremmé válik. Sajnos már nem emlékszem pontosan, milyen helyzetben voltam, kinek érzékeltem magam éppen, csak az maradt meg, hogy valami jó kis „elhagyatott” érzésem volt, nagyon erős félelemmel. Andival vizsgáltuk, kerestük az ide kapcsolódó hiány-ént, sorra szedegetve szét a képeket, szavakat, testérzeteket. Nagyon erős fizikai tünetek jöttek, és ahogy elfogytak róluk a képek meg szavak, egyszer csak már nem tudtam hogyan kifejezni magam. Onnantól gondolni se bírtam róluk semmit, csak hagytam, hogy remegjen a testem, befeszüljenek az izmaim, alig kapjak levegőt, engedtem, hogy szabadon fájjon, élődjön ez az egész. És ahogy nem szabtam neki gátat, határt, nem minősítettem ezt a helyzetet semminek, elmenekülni se volt igényem belőle. Andi folyamatosan benne tartott, bátorított, hogy hadd jöjjön, minden rendben van ezzel, teljesen biztonságos, ami zajlik.

Bő 30 év visszatartott érzése, érzete szakadt fel, és végre megélődhetett minden szégyen, félelem, szorongás nélkül. Nem éreztem, hogy bármi baj is lenne velem közben. Aztán ahogy jött, szépen elsimult, és bennem olyan energia szabadult fel, hogy az leírhatatlan. Ott éreztem meg először, hogy nincs mitől menekülni, nincs miért elbújni. Egyszerűen csak eddig nem tanultam meg együtt lenni ezekkel az érzetekkel, mert még senki se mondta, hogy lehetne.

Így váltak a félelmeim a felszabadítóimmá. Ez persze nem azt jelenti, hogy azóta sose próbálok semmit elkerülni, csak  ismerem már magam olyannak, aki tudott biztonságban lenni az ilyen érzetek  között. És ez egyre gyakrabban van így, mikor jönnek.

A „hálás” szó kutyafüle kifejezni, ami vagyok Andinak, Scottnak, meg mindenkinek, aki idáig elszöszmötölt velem. Csak köszönöm, hogy élek, hogy másképp élek, mint azelőtt.

És ismerek még egy csuda lehetőséget, ami rengeteget segíthet elkerülés helyett felvenni a kapcsolatot a különféle helyzetekben bennünk zajló folyamatokkal, hiedelmekkel, lelki és fizikai nehézségekkel, a testünkkel, bármivel, amivel csak el vagyunk akadva. Megtehetjük, hogy a találkozás, ismerkedés, rálátás és szabad megélődés idejére kihelyezzük magunkból ezeket, tárgyakat - vagy ha csoportban dolgozunk -, embereket hívva segítségül a megszemélyesítéshez. Felállíthatjuk a szükséges szereplőket a mindig rendelkezésre álló „térben” úgy, ahogy az a helyzetünket a leginkább kifejezi. Így rájuk tudunk nézni kívülről, meg tudjuk szólítani őket. Ha tárgyakat választottunk, mindegyik helyére beléphetünk átélni, milyen is lehet ott.  Csoportban dolgozva megkérdezhetjük a képviselő személyeket, Ők hogy érzik magukat azon a helyen, ahova kerültek és persze az Ő helyüket is ki lehet próbálni. Így megélődésre, kimondásra, rendeződésre kerülhetnek olyan dolgok, amik eddig talán rejtve voltak.

Ha úgy érzed, hogy szívesen belekóstolnál ezekbe a tapasztalásokba, ha kedvet kaptál hozzá, hogy megtanuld vagy tovább mélyítsd magadban ezeket az Önvizsgálati módszereket, megyünk Veled szeretettel.

(Mayer Móni)

Várunk szeretettel a következő tanfolyamokon, ha Te is szeretnél felszabadulni.

HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10. Részleteket itt találsz.


Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletek itt.



Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. június 14-15. Részletek itt.

2014. április 9., szerda

A Megfelelési Kényszer Enyhüléséről – ÖnMunkás Megtapasztalások




„A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek szeretnie kellene téged. Ezért is mondom sokszor: Ha imádkoznék, az így szólna: Istenem, ments meg a szeretet, az elfogadás és az elismerés utáni sóvárgástól. Ámen.” (Byron Katie)

Valamelyik nap kaptam egy interjú-felkérést az egyik magazinunktól. Az újságíró hölgy a megfelelési kényszer témájában szeretne beszélgetni velem arról, hogyan is használható Byron Katie Munkája ennek a szinte mindannyiunkat érintő kényszeres viselkedésnek és motivációknak az enyhítésére, abbahagyására. Ő az alapján, amit eddig megismert a módszerről, nagyon alkalmasnak találja erre, ebben már a telefonban is megerősítettem. J Az interjú még a jövő, én azonban addig is feltettem azt a kérdést már gyakorló ÖnMunkásoknak, hogy kinek milyen változást hozott megfelelési kényszer téren az életébe a rendszeres Munkázás és az Élő Önvizsgálatok. Összeraktam egy kis válogatást a beérkezett megosztásokból.

Ha szeretnél belekóstolni Byron Katie Munka-módszerébe, május 10-én várunk szeretettel a MagNet Házban, egy egész napos bemutató workshopra. Részleteket itt találsz az eseményről: HOGYAN HAGYD ABBA? – KÉRDŐJELEZD MEG!


Nálam határozottan enyhült a megfelelési vágy magam felé és mások felé is a Munka hatására. Néha teljesen észrevétlenül tevékenykedik ezen egy-egy más témában kitöltött Ítélkezőlap is. Az a nyomás, neheztelés is enyhült bennem, amit azért érzek, mert meg akarok felelni. Sokkal türelmesebb vagyok ezen a téren önmagamhoz és másokhoz is. Lazábban, természetesebben tudok létezni a kapcsolataimban. Amikor mégsem, akkor meg arra Munkázok. (Esther)

A Munka és az Élő Önvizsgálatok használata hozzásegített ahhoz, hogy tudjam, mikor valakinek problémája van velem az legbelül az ő gondja saját magával! Ezt megtapasztalva nem veszem már magamra a vádakat és könnyebben tudom tisztázni az ilyen szituációkat, sértettség, önvád, önmarcangolás és dührohamok nélkül, szeretettel fordulva a másik felé! Be kell, hogy valljam ez hihetetlenül felszabadító érzés! Köszönöm ezt a két csodás módszert!  Hajrá Andi!!
(Juci)

Hm… Ez jutott eszembe… Azt tapasztaltam magamon, hogy a megfelelési kényszer abból gyökeredzik, hogy én azt hiszem, tudom, hogy mit akar a másik. És hittem/hiszem, hogy az tuti biztos; nem hogy ő, én is biztosan tudom, hogy mit akar.
Aztán a Munkázások során tisztulgat, hogy hát biza, még a saját akaratommal sem vagyok tisztában (az mi???). Hát még másokéval. És ha még úgy is fest, hogy akar valamit, hogy valóban azt akarja-e… Nem tudhatom.
A megfelelési kényszerhez nálam hozzá tartozott/tartozik, hogy nem akarom, hogy rossz érzést keltsek magam iránt a másikban, hogy rossz színben tűnjek fel. Azt akarom - míg mások visszajelzésétől függök - hogy engem minél pozitívabban tükrözzenek vissza, hogy az énképem erősödjék, fényesedjen. Oszt, mikor kicsit kezdem magamat szeretgetni, az énképem már nem teljes mértékben másoktól függ (vagy oszlik fel), akkor időnként megadatik, hogy mások véleménye, érzése nem ijeszt meg. Mert hát lehet (még úgy is, hogy a másik nem tudatos rá), hogy mikor látszólag valami rossz érzéssel (???) viseltetik irányomba, végső soron csak jobban erősödik köztünk a kapcsolat. Hogy valahol sokkal mélyebben, ez alatt a „rossz” alatt, valami más van kettőnk között, ami akkor is tud erősödni, ha ezt akkor nem is látjuk. Tisztábbak az irányok, a kötődések és távolodások, ha az lehetek, aki vagyok. Előfordulhat például, hogy a főnökömmel összevitatkozunk egy munkán, nem értünk egyet. Még úgy is fest, mintha megsértődött volna, mintha haragudna. Aztán szó nélkül felelősségteljesebb feladatokat ad, kikéri a tanácsom, megemeli a fizetésem stb. (És most hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy ez „jó” vagy az „rossz”. Most ilyen.)
Nagy könnyebbség úgy élni az életet, hogy legalább időnként abban a bizalomban vagyok, hogy másoknak nem kell tudniuk, hogy én mit akarok, mert hát szólok, és teszek, ha valamit akarok és nekem sem kell másokét feltétlen tudnom, mert bizalmam van, hogy ő is ezt teszi. Ahogy mást sem okolhatok, úgy én sem felelek másért. A jó érzéseiért sem.
És ott az önerőszak. Azok a sztorik, hogy én uralom a tetteim, az életem, és mindig tökéletesnek kell lenni. Aztán időnként tudom szeretni azt a tökéletlenségnek ítélt tökéletességet magamban, ami maga az élet teljessége és misztériuma. És mindezt, az életet ítéletek nélkül tanúként figyelni nagyon felszabadító.
Nekem ez egy folyamat. Semmi nem volt még olyan hatással rám, mint az Élő Önvizsgálatok és a Munka. Nyílogatnak a valóságra a szemecskéim és minél jobban nyílik, annál izgibb ez az egész.

Lehet, hogy kusza… Baromi nehéz nekem erről beszélni. Olyan, mintha nem tudnám kifejezni ezeket szavakkal. Van valami tapasztalás bent és mikor leírom, az már nem az. :(

Sok pussz Drága Andi!
Frei Kitti


Nekem most nem a saját megfelelési kényszereim jutottak eszembe, hanem a másokat magamnak megfeleltetni próbáló kényszerem. Mindig nagyon tudtam, hogy másoknak mit kellene, hogyan kellene csinálniuk, mondaniuk, viselkedniük, hogy az én elképzeléseimhez illeszkedhessenek (végre). És hát ellenálltak, nem tudom miért. ;) Mondjuk nem voltam mindig  megmondóember, de magamban pörögtem a véleményemmel rendesen, időt-energiát nem kímélve. Ezek 90%-ban mérséklődtek, nem foglalkozom a mások dolgával (csak 10%-ban és ez nagyon jelentős energia-megtakarítás a magam számára), nem akarok mások helyett élni, cselekedni, még csak megmondani, végiggondolni sem akarom a tökéletes tanácsaimat - amelyek nyilván magamnak szólnának egyébként is.
Az ÖnMunka két módszerének és neked nagyon sokat köszönhetek, az életem megváltozott, döntéseket tudtam végre hozni párkapcsolati kérdésekben, belementem új, félelmetes, kellemetlennek tűnő helyzetekbe, és nagyon sokat tanultam magamról. Ugyanakkor nagyon ritka volt a nagy rádöbbenés, minden lassanként történt, aprókicsi, néha észrevehetetlen kis történések formájában. Órákat írhatnék róla. (Viki)

Az ÖnMunka mindkét módszere főleg a megfelelési kényszerünk működésével, természetével szembesít minket. Megmutatja, mit szenvedünk össze, ha elhisszük, hogy egy helyzet, a másik ember hozzáállása, vagy a saját viselkedésünk nincs rendben úgy, ahogy van, tehát nem felel meg.
Valójában az összes ellenállásunk, szenvedésünk az ilyen hiedelmeinkből fakad.
Ha rábízzuk magunkat a Munka folyamatára, kitöltjük azt az Ítélkezőlapot, beengedjük a négy egyszerű, mélyre vivő kérdést, hajlandók vagyunk megnézni, hogy lehetnek igazak a megfordítások, az ellenállásunk oka természeténél fogva elfogy.
A Munka rendszeres végzésével, a hiedelmeink vizsgálatával, a viselkedésünk megfigyelésével a megfelelési kényszer szép lassan, egyszerűen feldolgozza magát, Önmagunk, a Többiek és az Élet szeretetévé válik.
Én másfél éve haverkodom ezzel a szemléletmóddal, és ez a kapcsolat rengeteget lazított azon az egész életemet irányító elképzelésemen, hogy sose lehetek elég. Egészen más minőségű az élet így. (Mayer Móni)

Szia, rájöttem, hogy nem vagyok felelős más gondolataiért és bármit teszek, nem fogom tudni 100%-osan kontrollálni őket. Az „esélytelenek” nyugalmával teszek meg persze mindent, amit szeretnék, és utána sodródok. (Cz. Anita)

Állandóan tökéletes anyuka akartam lenni, és amikor a gyerekeim ezt nem értékelték, sőt, inkább idegesítette őket, akkor megsértődtem, mártírkodtam. Az ÖnMunka hatására már nem akarok tökéletes lenni és a gyerekeim ezt most nagyon értékelik. (Évi)

Bár én most inkább a Scott Kiloby módszerével merülök, de dolgoztam korábban Byron Katie Munkájával is, és emlékszem arra a szabad érzésre, amit a munka után tapasztaltam a másik ember társaságában. Megengedés, tisztaság és tér. (F. Rita)


Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletekért kattints ide.

Én továbbra is meg akarok felelni mindenkinek, de többször jut eszembe, hogy ne haragudjak magamra emiatt. (Zsolt)

A másoknak való megfelelés stresszes küldetés! Magával hozza az elutasítástól való félelmet is, és satuba fogja ezzel a lelket. Ez azt eredményezte, hogy fura módon sokszor olyan dolgokat feltételeztem a másikról, amit ő nem is gondol, sőt eszébe sem jutott.
Annyira féltem az elutasítástól, hogy úgy éreztem, hiába teszek meg mindent annak érdekében, hogy ne történjen meg, a másik mindig ijesztő jeleket ad. Ugyanakkor szerettem volna ellene dolgozni, hogy ne akarjak megfelelni, mert ugyan, az ennyi idősen ne legyen már opció. Úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy magamnak kell elsősorban megfelelnem. 
Így több oldalról is beleharcoltam magam elvárásokba és ön-bántásokba.
Hadd ejtsek még egy szót egy tipikus női tulajdonságról! A kombinálásról!
Imádunk mások fejével gondolkodni, különösen, mi nők szeretjük elképzelni, mire is gondol a másik, kisakkozni, mit is szeretne, pontosan mire célzott, mikor ezt vagy azt mondta... pedig ez sokszor nem felel meg a valóságnak.
Úgy látom, leginkább ebben segít a Munka, hogy kijöjjünk ezekből a félre vezető utakból, világosságot gyújt a fejekben, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek elképzeltük.
Rájövünk, mennyire jó, hogy nem bírunk akkora jelentőséggel mások életében, és észrevesszük, hogy ezzel párhuzamosan mennyire nem voltunk fontosak saját magunknak… és egyszerre csak fontosak leszünk saját magunknak—ez már az önbecsülés előszobája, ahonnan már az út a megfelelési kényszer valódi feloldásáig vezethet... 
Feltéve, ha rendszeresen végezzük a Munkát!
(M. Mónika)


Ha szeretnél belekóstolni Byron Katie Munka-módszerébe, május 10-én várunk szeretettel a MagNet Házban, egy egész napos bemutató workshopra. Részleteket itt találsz az eseményről: HOGYAN HAGYD ABBA? – KÉRDŐJELEZD MEG!

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletekért kattints ide.




2014. március 10., hétfő

HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10.



HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10.

A résztvevők száma limitált, ha szeretnél velünk lenni ezen a napon, április 30-ig biztosítsd a helyedet. (Mostanra kb. 20 hely maradt.)

Jó négy éve, egyik napról a másikra költözött be az életembe Byron Katie Munka-módszere. Egy csapásra beleszerettem, megéreztem elképesztő erejét, megláttam a benne rejlő lehetőségeket arra, hogy a szenvedést tényleg abba lehet hagyni. Mintha nekem találták volna ki, annyira „ráállt” az agyam. Hosszú hónapokon át, napi tizenórákat csak ezzel foglalkoztam, hallgattam, néztem, olvastam, szorgosan önvizsgáltam, és hamarosan elkezdtem baráti körben is megismertetni Katie Munka-módszerét. 2010 őszén, a School elvégzése után elindítottam az ÖnMunka blogot, ahol mára majdnem 400 bejegyzést készítettem a témában, rengeteg cikket fordítottam, videókat feliratoztam, megosztottam a saját és mások Munka megtapasztalásait.

Rövid bemutató videó Byron Katie-től:




Aztán szépen fokozatosan elindultak a Munka Alaptanfolyamok, majd az erre épülő tematikus tréningek. Jöttek az emberek, sokan közülük mélyen elkötelezetté váltak a Munka iránt, többük mostanra kollégám ebben a szép „ügyben”. Csodás emberekkel találkozhattam így, rengeteg ajándékot kaptam az élettől az önvizsgálatokon keresztül. Az évek során több száz emberrel végeztem el ezernyi órányi önvizsgálatot, újra és újra megtapasztalva a Munka erejét, ha nyitott elmére talál. Újra és újra meglátva, hogy a szenvedésünk tényleg egyik pillanatról a másikra válik köddé, ha valóban kíváncsian, őszintén, elvárások, elképzelések nélkül engedjük be magunkat ebbe a mélyen megindító, sokszor felkavaró folyamatba. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi emberrel lehettem ott, amikor megengedődik számukra, hogy évtizedes szenvedés-történeteken lássanak át.

„Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket, nem szenvedtem többé. És ez minden emberre ugyanúgy igaz! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!” (Byron Katie)

Akik régebb óta követitek az ÖnMunka blogot és az ÖnMunka sorsát, tudjátok, hogy majd’ 2 éve egy újabb módszer, Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai is beépült az önvizsgálati tárházunkba. A Scott-féle önvizsgálatok rendszeres végzése a Munka önvizsgálatokat is mélyíti, a két módszer csodásan kiegészíti egymást. Én pedig töretlen lelkesedéssel és mára egy bővülő létszámú Élő Önvizsgálatok facilitátor csapattal végzem a munkámat, akik mind képzettek és gyakorlottak a Munkában is. Célunk, hogy ezek a mélyen felszabadító önvizsgálatok minél több emberhez eljussanak, minél többen legyenek képesek önállóan is végezni az Ön-Munkájukat, és örömmel, szeretettel teli életet élni.

Ezzel a háttérrel szeretném figyelmetekbe ajánlani eddigi legnagyobb szabású rendezvényünket, mely 2014. május 10-én kerül megrendezésre a MagNet Ház nagytermében. (Vedd figyelembe, hogy ez egy szombati munkanap, ezt a terem lefoglalásakor még nem tudtuk.) Ez egy egynapos Byron Katie Munka-módszere Workshop, melyre szeretettel látunk akkor, ha még ismeretlen számodra ez az önvizsgálat, ha már olvastál róla valahol, ha már láttál akár videókat is, de még „élőben” sosem tapasztaltad meg. És akkor is szeretettel várunk, ha már végeztél Munka Alaptanfolyamot, és egyszerűen csak szeretnél velünk tölteni egy napot, mélyen elmélyülve magadban. Mindig nagyon különleges, támogató légkör alakul ki, amikor sok nyitott „megkérdőjelező” kerül össze egy légtérben. J

"Olyan sok ezo könyvet szöveget, személyiségfejlesztő gondolatokat olvastam és tettem már magamévá életemben, de valójában gyakorlati, kézzelfogható módszert arra, hogy a lelki békét megtaláljam, egyik sem adott. Még 2008-ban hallottam először Byron Katie-ről, a Munkáról, és számos hiedelmemet sikerült egyedül is felszámolnom. Átütő változást mégis a tanfolyam elvégzése utáni időszak hozott az életembe. Most már tudom, a boldogság legfőbb akadályai mi magunk vagyunk, saját magunkat akadályozzuk. Sőt, nem is mi gondolkodunk, hanem gondolkodtatva vagyunk, ez a felismerés pedig óriási felszabadultságot ad, ha mélyen megéli az ember. Ez a módszer olyan eszközt adnak a kezedbe, amit bármikor egyedül is használhatsz." (M.M.)

A nap során megismerkedünk a Munka alapfogásaival, meglátjuk, mi mindenre is lehet használni, megtanuljuk az Ítélkezőlap hatékony kitöltését, és ún. frontális munkát fogok végezni néhány bátor résztvevővel, akik vállalják, hogy ennyi ember előtt engedjék bele magukat a Munka-önvizsgálatba az én vezetésemmel és segítségemmel. Szeretném, ha a résztvevők megtapasztalhatnák, hogy mennyire hasonlók vagyunk, és hogy tényleg „nincsenek új történetek”, ahogy Katie mondja. Mindet újrahasznosítjuk, és generációról-generációra tovább adjuk, így örökítve át a szenvedést is a következő nemzedékekre. A Munka csodás eszköz arra, hogy mindez megváltozzon. Először belül, önmagunkban, aztán kívül is.


Részvételi díj azok számára, akik már részt vettek Alapcsomagon: 5.000 Ft
Részvételi díj azok számára, akik még nem voltak Alapcsomagon: 10.000 Ft


Időpont: 2014. május 10. szombat, 9.45 – 18.15 óráig (egyórás ebédszünettel) (Vedd figyelembe, hogy ez egy szombati munkanap, ezt a terem lefoglalásakor még nem tudtuk.) 

Jelentkezés kizárólag emailben, telefonszám megadásával: andi.oravecz@gmail.com

Fizetés banki átutalással. A számlaszámot a jelentkezést visszaigazoló emailben kapod meg. A befizetésről alanyi áfa-mentes számla kerül kiállításra, Tanfolyami oktatás címén. Jelentkezésed a befizetéssel válik véglegessé.


Helyszín: MagNet Ház, Juhar terem, Andrássy út 98.

A résztvevők száma limitált, ha szeretnél velünk lenni ezen a napon, április 30-ig biztosítsd a helyedet.

Szombati munkanap lévén a parkolás fizetős, normál árfekvésű. A kisföldalattiról (M1) a Kodály körönd vagy Bajza utcai megállónál érdemes kiszállni.

Ebédelni a MagNet Ház éttermében és büféjében is lehet, ez az egyórás ebédszünetbe belefér. És hazai hideg élelemmel is megoldhatod az étkezésedet. J

Ha új vagy a Munkában, és szeretnél a workshop után részt venni a magyar ÖnMunkás csoport támogató életében, lehetőséget szeretnénk adni számodra, hogy 2 kedvezményes egyéni konzultációval Alapcsomaggá egészítsd ki ezt az egynapos programot. Az egyéni konzultációkat akkreditált Élő Önvizsgálatok facilitátorokkal végezheted el, ezt főként skype-on szoktuk csinálni, ami az egész világon bevett forma az önvizsgálatokban. A 2 X másfél órás konzultáció kedvezményes ára 15.000Ft. Az egyéni konzultáció ára az egyéni facilitátornak fizetendő, ha szeretnéd igénybe venni, a jelentkezéseddel együtt jelezd ezt felém.

A rendezvény előtt kb. egy héttel még egy információs-emlékeztető emailt fogok küldeni Neked.


Várlak, várunk szeretettel.

"A Munka a világ összes szenvedését és erőszakát okozó gondolatok beazonosításának és megvizsgálásának módszere. Bárki képes elvégezni, akinek nyitott az elméje. Egyszerű, radikális és hatásos, és olyan szabad, örömteli élethez vezet el minket, melyről sokunk még csak álmodni sem mer. Nincs szükség hozzá vallási, spirituális vagy intellektuális felkészültségre, hitre, vagy pszichológiai alkalmasságra – mindössze arra a vágyra, hogy megismerd azt az igazságot, mely mindig ott van benned." (Byron Katie)


2014. február 21., péntek

Legfrissebb Byron Katie Videók Magyar Felirattal



Jó ideje nem szántam külön bejegyzéseket a Nagy Zsuzsi által feliratozott Byron Katie videóknak. Most egy csokorba szedve ide rakom őket, böngészgessetek közöttük bátran. Mindenféle témákat érintenek, a szokásos Katie-stílusban. Zsuzsinak pedig újfent hálás köszönet a munkájáért.
(A korábbi Katie videókat ide kattintva találod: Byron Katie összes magyar videók)


Anyukám megszégyenített:
A videóban szereplő nő azt gondolja, hogy az anyukája megszégyenítette. Kilenc perccel később Katie segítségével meglágyul és könnyekben tör ki, és az önvizsgálaton keresztül megérti, hogy ő szégyenítette meg magát, az anyukája pedig ártatlan. "Csak egyetlen ember van ezen a világon, akinek elment az esze és az én volnék. Ez jó hír igazából, hiszen így csak egy embernek kell változnia. Ráadásul az egyetlen, akivel mindig együtt vagyunk, úgyhogy elég kényelmes is." (B.K.)



A videójátékok és az erőszak:
Az erőszakos videójátékok miatt aggódó anyuka példáján keresztül, Byron Katie arra bátorítja a szülőket, hogy kérdőjelezzék meg a félelmeiket. Sok szülő retteg attól, hogy a gyermeke bűnöző lesz és börtönbe kerül az ilyen videójátékok hatására. Ha valaki szembenéz ezekkel a félelmekkel és megkérdőjelezi őket, a félelem helyét átveszi a szeretet, így ebben a szeretetben valóban kapcsolódni tud a gyerekéhez. Nem feltétlenül a játékban. :) Katie: "Ha megcsinálod a Munkát a félelmeidre, a végén, tudni fogod, hogy mit mondj a gyereknek, ami kedves, tisztán érthető és szeretetteljes. Megismered magadat, a határaidat és mivel tisztában vagy önmagaddal, így érthető és őszinte lehetsz a gyerekeddel is." (B.K)


Az élet egy álom:
"Elég nyitott vagy rá, hogy megkérdőjelezd a gondolataidat?" Különböző témákat érint ez a hat részes interjúsorozat egyik része, többek között, hogy kinek való Byron Katie Munkája, mit jelent az, hogy az élet egy álom az idő illúzió csupán, ahogy a múltra sincsenek bizonyítékaink. Csak az itt és most.


Anyukámnak szüksége van egy kutyára:
Olykor úgy tűnik tudjuk mire van szüksége a másiknak, csupán jó szándékból, az ő érdekében... A jó szándékban nincs kétség, érdemes megnézni, hogy valójában mit tudhatok mások szükségletéről és némely gondolat, felismerés után elég vicces tud lenni.


A főnököm kirúgott az állásomból:
Katie ezúttal a munkanélkülivé vált Jill-lel csinálja meg a Munkát, akinek az a gondja, hogy kirúgták az állásából és nem tud másik állást szerezni. Eljutnak nagyjából odáig, hogy tulajdonképpen ő rúgatta ki saját magát azzal, hogy nem hallgatta meg és nem tisztelte a főnökét. Hogy miért jó ezeket felismerni?
Mert ezentúl másképp fogja csinálni, felismerte a felelősségét a dologban és nem ragad bele az áldozat-történetbe, miszerint őt kirúgták. Mindennek megvan az oka és senki sem hibás. Csak a tudattalanság okozhat némi bonyodalmat, amíg világossá nem válik a valóság, ami mindig kedvesebb, mint a történeteink. 
Arra is fény derül, hogyan érdemes állásinterjúra menni és a tiszta, őszinte viselkedés, amikor a "múlt" le van rendezve, milyen vonzó tud lenni, bárhol is jár az ember.



A Munka mint meditáció:
Katie válaszol egy fiatalembernek arra a problémájára, hogy miután elvégzi a Munkát egy helyzettel kapcsolatban, a felismerései ellenére a gondolkodás-minta, a probléma visszatér.  Amit Katie mindenhol kiemel, hogy a Munka meditáció, a videóban pedig nagyon részletesen végigvezeti, mit is jelent ez.





2014. február 12., szerda

Testecskéről, Lelkecskéről, Önszeretetről



Testecskéről, Lelkecskéről, Önszeretetről (Drága Cimbim, Mayer Móni írása  ). Móni ma reggel ezzel a szépséggel örvendeztetett meg minket, szeretném, ha minél többen olvashatnátok.

Édes Lelkem! 

De jó, hogy elcsíptelek...Valahogy olyan ritkán jövünk össze igazán...
Pedig annyi mesélni valóm van...
Te, ráérsz most egy kicsit?

Gyere, keressünk valami nyugis helyet magunknak, ahol nem zavar minket senki!
Itt jó lesz? Elégé biztonságosnak tűnik Neked?
Tudod, Lelkecském, először arról az időről szeretnék mesélni, mikor összekerültünk.
Egész pici voltam még, nem lehetett bennem valami túl sok hely, valahogy mégis mind a ketten elfértünk kényelmesen. Ugye?
Te, hogy mit össze örültem, mikor kiderült, hogy én lehetek az Otthonod... Ahogy elkezdtük együtt tolni a bringát, rögtön tudtam, hogy Veled a legjobb lenni a világon, hogy nincs is más kívánságom, mint körbevenni Téged, Otthont adni Neked, átélni együtt mindent, amit hoz az élet, és Veled maradni, amíg csak lehet.
De jó is volt...
Akkor még nagyon szerettél ám bennem lenni...
Főleg csak játszottunk, meg kértünk magunknak mindenfélét, amire szükségünk volt és örültünk a többieknek nagyon.

A hézag akkor kezdődött, mikor elkezdtek szivárogni rólunk a pletykák, Te meg valahogy elhitted őket.
Talán még emlékszel, olyasmik, hogy rosszul viselkedünk, hisztizünk, nem tudjuk elég jól, meg ilyenek.
Azt is mondták, hogy nem szabad félned, hogy az valami rossz, ha én néha fájok meg beteg vagyok.
Elmagyarázták, hogy jogosan kapunk ki, mikor szidnak vagy másképp bántanak minket.

Aztán egyre nagyobb lettem, és eljött az idő, hogy azt mondták ránk: kamasz.
Na, akkoriban kezdtem érezni, hogy valami nagyon megváltozik köztünk.
Úgy vettem észre, mintha egyre több hibát találnál rajtam, én meg teljesen összezavarodtam.

Éreztem, hogy már nem mindenem tetszik Neked, hogy néha szívesen kicserélnél rajtam ezt-azt szebbre-jobbra..
De a legnehezebb mindig az volt, hogy hiába mentem Veled mindenhova, akárhogy iparkodtam teljesíteni a kívánságaidat, már csak nagyon ritkán tudtam olyan közel kerülni Hozzád, mint az elején, mikor belém költöztél.
Pedig azóta minden nap várlak. De jó volna úgy együtt lenni újra...

Csak ide belém bújnál megint, én meg duruzsolnék Neked egy kicsit, és fogadjunk, hogy egyből nem is vennéd annyira komolyan azt a sok susmutolást, amiről elhitted, hogy Rólunk szól.
Csak szép lassan belém ereszkednél, elmerülnél bennem, és végre megint találkoznánk ott, ahol nincsen jó meg rossz, szép vagy csúnya, csak a mindent megmutató áradás van, ahol a világért se cserélnénk el egymást.

Szeretettel várunk ÖnMunka Alapcsomagjainkon, ha szeretnéd megszeretgetni Testecskédet-Lelkecskédet. Megtisztelsz minket, ha velünk tartasz ezen az úton.

Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. március 22-23. Jelentkezési határidő: február 24.

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. március 29-30. Jelentkezési határidő: február 28.



2014. február 5., szerda

Függőségek, Leszokás: Jeff Foster Előszava Scott Természetes Nyugalom Könyvéhez + 20 perces Jeff Függőség Videó




Örömmel látom, hogy valaki elkezdett Jeff Foster videókat feliratozni. Épp tegnap jött ki Jeff függőségekről és leszokásról szóló 20 perces "szösszenete", és ő írta Scott új könyvének, a Natural Rest-nek az előszavát is. (A könyv magyar fordítása is készül.) Jeff és Scott régóta ismerik és támogatják egymást az emberekkel történő munkájukban. Jeff gyönyörűen tudja szavakkal megfogni a megfoghatatlant, Scott önvizsgálatai pedig gyakorlati utat mutatnak mindennek a megtapasztalásához.

Ma egy tömény bejegyzést kínálok: Scott könyvének előszavát Jeff tollából, illetve belinkelem a 20 perces videót is. Mindkettőt érdemes magadévá tenni. J

Kifejezetten a Függőség/Kényszer témában már több bejegyzés is szerepel Scott-tól a blogon, itt találod őket:

A függőségekkel/kényszerrel való munkához az Élő Önvizsgálatok teljes tárházát használjuk, kifejezetten Függőség Csomag legközelebb február 20-án indul online formában, már ÉÖ Alapcsomagot végzetteknek. ÉÖ Alapcsomag legközelebb online, március 6-tól, élő formában március 29-30-án.


Scott pedig a napokban nyitotta meg a Kiloby Center kapuit, ahol a leszokáson kívül az emberi élet bármilyen problémájával foglalkoznak intenzív önvizsgálati formában.

Csodás eszközök vannak a kezünkben egy teljesen más minőségű élet megtapasztalásához. Hatalmas köszönet és hála ezért Scott-nak. <3


ELŐSZÓ SCOTT KILOBY „TERMÉSZETES NYUGALOM MÓDSZER A FÜGGŐSÉGEKRŐL VALÓ LESZOKÁSÉRT” CÍMŰ KÖNYVÉHEZ – JEFF FOSTER TOLLÁBÓL

 Mi a spirituális felébredés? És mi köze a függőségekről való leszokáshoz?

Rengeteg könyv kapható manapság a személyiségfejlesztésről, önsegítésről, spirituális felébredésről és a függőségekről való leszokásról. Sok különböző módszer, gyakorlat, program, tanítók és tanítások, amelyek gyakran nagyon eltérőnek, akár ellentmondónak is tűnnek. Oly sok ember oly sok ígérettel, ami igen zavarba ejtő lehet olyan valaki számára, aki őszintén nyitott arra, hogy felfedezze életében az igazi békét és nyugalmat.

Oly sok a kérdés…

Melyik módszer a leghatékonyabb?

Abbahagyhatom egyszerűen a függőségi szerem használatát mások támogatása vagy egy módszer segítsége nélkül?

Honnan tudom, hogy mikor szoktam le a függőségemről?

A leszokás egyszerűen csak önmegtartóztatás? Vagy több annál?

Spirituális felébredésre van szükségem a függőségről való leszokáshoz?

A spirituális felébredés olyan ’esemény’, ami egyes emberekkel megtörténik, másokkal pedig nem?

A felébredés olyasmi, ami egyáltalán módszereken keresztül elérhető?

Oly fárasztóvá tud válni mindezt a szegény kicsi elmével próbálni kideríteni! De a Természetes Nyugalom Módszer a Függőségekről Való Leszokásért eltakarítja a zavarodottságunkat. Ha olyan módszert keresel a függőségről való leszokáshoz, ami egyszerű, elérhető és gyakorlatias, mégis mélyreható, akkor ez a könyv kitűnik a tömegből.

Scottot immár sok éve ismerem. Ő nem olyan tanító, aki csak egyszerűen a másoktól tanult gondolatokat szajkózza. Az ő szavai egyedi módon kovácsolódtak saját fájdalmai tüzében. Hitelességgel és integritással beszél saját legmélyebb megtapasztalásából, és nem azzal tanít, hogy próbál tanító lenni, hanem azzal, hogy élő példája annak, amit tanít. Ő ritka példány – olyan tanító, aki éli és lélegzi saját üzenetét.

Scott a spirituális felébredésen keresztül beszél a függőségekről való leszokásról. De olyan gyakorlatias, kézzelfogható módon fejezi ki üzenetét, hogy először talán rá se eszmélsz, hogy a spirituális felébredésről olvasol! Szavai mély bölcsességet hordoznak, de kerüli az ősi szövegekben és hagyományokban található nehézkes, ezoterikus fogalmakat. A függőség tudományos és elméleti tudásanyagával se borít el, hanem gyengéden kézen fog és kiutat mutat az elme őrültségéből és a valami több utáni végtelen kereséséből. Világos magyarázatokon és lényegre törő önvizsgálatokon keresztül mutatja meg, hogy mindig, mindig a jelen pillanat a gyógyulás kulcsa. És megmutatja neked, hogy milyen biztonságos fejest ugrani a pillanatba, és ott maradni. Az ő módszere olyan igazán élő meditáció, amit magaddal vihetsz életed minden pillanatába.

Scott elvezet annak felfedezéséhez, hogy ki vagy valójában, azon túl, akinek hiszed magad – a jelen pillanat hatalmas, csendes, kettősség nélküli tudati tere, amely mélyen és feltétel nélkül üdvözöl minden gondolatot, érzetet és érzelmet, az élet mindenfajta energiáját, ahogy felbukkannak és visszaolvadnak beléd. Amikor abbahagyod, hogy olyan korlátozott, elégtelen és elkülönült ’én’-ként azonosítsd magad, aki egy jövőbeni pillanatban keresi a szabadságot és békét, felismered azt a szabadságot, amely itt és most létezik, a legeslegutolsó helyen, ahol valaha is eszedbe jutna keresni! Ne ess tévedésbe, ez a könyv próbára teszi a függőséggel és leszokással kapcsolatos feltevéseidet. És a magadról és a körülötted lévő világról szóló mély hiedelmeidet is próbára teszi. Állj készen arra, hogy elengedd az életről szóló néhány dédelgetett elképzelésedet!

Annak ellenére, amit a józan ész és a szokásos bölcsesség mond nekünk, valójában hihetetlenül gyógyító, ha abbahagyjuk, hogy elfussunk a jelen pillanat fájdalmától és kényelmetlenségétől, és csak ülünk azokkal az energiákkal, ahogy bennünk felbukkannak, olyan barátokként üdvözöljük őket, akik próbálnak segíteni nekünk, vagy akár felébreszteni minket, ahelyett, hogy minket elpusztítani akaró ellenségként kezelnénk őket. Bármilyen furcsán hangzik is, szenvedésünk nagy része nem közvetlenül a fájdalmunkból és a kényelmetlenségből ered, hanem abból, hogy megkíséreljük megúszni a pillanat fájdalmát és kényelmetlenségét.

A legtöbben közülünk megpróbáljuk elvonni magunkat a fájdalomtól, vagy érzésteleníteni magunkat, vagy elkerülni, meghaladni vagy akár elpusztítani a fájdalmat. Mindezt gondolkozással, drogfogyasztással, alkohollal vagy más szerekkel, vásárlással, szerencsejátékkal vagy szexszel tesszük, vagy azzal, hogy külső megerősítést vagy szeretetet keresünk, vagy pénzt, sikert, személyiségfejlődést, megvilágosodást vagy akár a jövőbeni leszokást. Amint beindul az öröm keresésének és a fájdalom kerülésének e körforgása, irányítani kezdi az életünket. Végül vadul e két polaritás között ingadozunk, egy folyamatos, valami több utáni keresésbe ragadva, sosem találva e körforgás végét, és gyakran úgy érezzük, hogy messze vagyunk az igazi békétől, megelégedettségtől és szeretettől.

Jeff Függőség videója:



Scott gondosan rámutat annak hiábavalóságára, ha mindig el akarunk szökni attól, ami van. Saját függőségi tapasztalatából és a másokkal való többéves munkájából merítve a jelenlétben való megpihenésre mutat rá, és arra, hogy engedjük meg magunknak, hogy érezzük, akármit érzünk, még ha nagyon kényelmetlen, intenzív vagy akár fájdalmas is. Megmutatja nekünk, hogyan tegyük lehetővé minden gondolatnak, érzésnek, testi energiának, legyen az pozitív vagy negatív, világos vagy sötét, hogy csak legyen, ahogy van, és hogyan pihenjünk meg a tágas, nyitott térben, mely körbeöleli őket. A könyvben erre a ’megpihenésre’ ismételten rámutat, jó okkal. Nem mindig halljuk vagy értjük meg elsőre, vagy akár másodjára vagy harmadjára ezt a megközelítést. Néha több ismétlődésre van szükségünk, hogy saját tapasztalásunkban meglássuk a menekülés puszta hiábavalóságát, és azt, hogy a menekülés maga a probléma, nem a megoldás. Az elme számára Scott megközelítése fejtetőre állítottnak vagy fordítottnak, vagy akár egy kicsit őrültnek is tűnhet. De aztán, ahogy Scott emlékeztet, te egyáltalán nem az elme vagy.

Egyes vallások és spirituális eszmék olyan jövőt ígérnek, esetleg a halál után, amikor minden kényelmetlenség eltörlődik. Először a szüleink próbáltak szeretetből megóvni minket a kényelmetlen érzésektől. A szórakoztatóipar minden nap eltereli a figyelmünket a kényelmetlenségekről. A reklámipar a kényelmetlenségeinkből és a dolgok jelen állásával való elégedetlenségünkből táplálkozik. Egyes személyiségfejlesztő módszerek csak új utakat adnak nekünk az elégedetlenség elkerüléséhez, miáltal ellenséget csinálnak belőle. Egyes tanítások vagy módszerek még azt is mondják nekünk, hogy valami baj van velünk, ha egyáltalán tapasztalunk ’negatív’ energiákat!

Azt az alap üzenetet kapjuk mindenfelől, hogy valami baj van velünk, hogy úgy nem vagyunk jók, ahogy vagyunk, hacsak nem érezzük magunkat állandóan 100%-ig tökéletesen és kényelmesen és biztonságban és boldogan. Arra késztetnek minket, hogy azt higgyük, valamilyen alapvető módon elégtelenek vagy meghibásodottak, bukott bűnösök, pszichológiailag egészségtelenek, vagy akár megjavíthatatlanok vagyunk. Arra kondicionáltak minket, hogy azt higgyük, függők vagyunk és azok is maradunk. Minden oldalról ugyanazt az üzenetet kapjuk: NEM VAGY ELÉG JÓ. És így a függő keresés életünk állandó kísérőjévé válik.

Soha senki nem mutatta meg nekünk, hogyan legyünk együtt a kényelmetlenséggel, hogyan üdvözöljük, hogyan mondjunk igent az élet kényelmetlen energiáira, hogyan állítsuk le a velük való azonosulást, hogy természetes módon és erőfeszítés-mentesen felszabaduljanak. De Scott megmutatja nekünk a hogyant. Ő állandóan emlékeztet minket arra, hogy nincs semmi baj velünk, és sose volt. Megmutatja nekünk, hogy a legalapvetőbb szinten teljesen rendben vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Lényünk magjában olyan teljesség van, amit nem lehet szavakkal leírni, olyan belső csend, mély nyugalom, amit csupán elhanyagoltunk az évek során, és aminek egy kis új barátságosságra van szüksége. Tanításain keresztül önmagunkat az élet viharának közepén honoló tökéletes szélcsendként ismerjük fel, azon természetes nyugalomként, amely sohasem távozik, még akkor sem, amikor a dolgok a felszínen nem tűnnek olyan nyugodtnak.

Elámulok Scott azon képességén, hogy a spirituális felébredés ősi tanításait lehozza a hegytetőkről az utcára, a szobádba, a szívedbe és bensőséges, személyes megtapasztalásod legmélyebb, legsötétebb zugaiba. Félelem nélkül vet fényt a függőség legsötétebb búvóhelyeire, és olyan örökké jelenlévő szabadsághoz vezet el, amihez hasonlót elképzelni sem tudtál.

Mindenekfelett, ez a tanítás olyasmi alól szabadít fel, ami minden függőség magjában ott van – az éntől való függőséged alól.

Ez egy igazán csodálatos könyv, és valószínűleg elér minden olyan embert, akiket korábban soha nem ért el hasonló mű. Fedezd fel a nyugalmat, amire mindig is vágytál – a nyugalmat, ami már most vagy. Scott ügyes, megbízható és tapasztalt kezeire bízlak.

Jeff Foster
(A Legmélyebb Elfogadás szerzője)