2015. augusztus 10., hétfő

A Férfi Két Utazása




Jó ideje figyelem, hogy mennyire elnőiesedett az önismeret világa, főként, ha a csoportos képzések résztvevőit nézem. Kb. 10 nő - 1 férfi az arány. Ez alól kivétel, ha valahol a pénz témakörével próbálják „bebűvészkedni” a férfiakat az érdeklődők közé. J Még esetleg a szexualitás az a topik, amivel felcsigázhatók lennének, csak arról meg beszélni, megnyílni, megosztani, megmutatni magam – hát, máris kész a hátraarc. Pedig az egyik legjellemzőbb problémakör, amivel a hozzám magánúton eltaláló férfiak küzdenek az a szexualitás, férfi önértékelés. Persze, mindegyikük azt hiszi magáról, hogy csak neki van ilyen, minden más férfi „tökéletesen” működik. Hát, nem. Legalábbis nem úgy, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva. És ez nem ciki, ez a kiindulási alap, a legtöbb esetben TÜNET ÉS KÖVETKEZMÉNY. Annak a tünete és következménye, ami a férfijainkkal születésük óta történt, illetve amit generációsan örökölnek, élnek és örökítenek tovább.

Nemrégiben az fogalmazódott meg bennem, hogy „Férfiak, szükségünk van Rátok!” Számos nővel dolgozom, aki mindent megtesz azért, hogy a párkapcsolatát, házasságát megmentse, de az Ember teljesen elzárkózik bármilyen változtatástól, sokszor még az őszinte beszélgetéstől is. (És fordítva is láttam már, ez is hozzátartozik az igazsághoz, de az jóval ritkább.) Érthető ez, hiszen, ha a Nő azzal jön, hogy „Drágám, nem jó így nekem. Változzunk, változtassunk, és ehhez Rád is szükség van”, akkor a Férfi hibásnak, rossznak, értéktelennek érzi magát tudat alatt. Emiatt megharagszik a Nőre, plusz szégyelli is magát rendesen, és ahelyett, hogy előrefelé indulna, még jobban bezár. Ezek a kapcsolatok halálra vannak ítélve, bár nagyon jellemző, hogy a Nő még akár egy évtizedig is húzza félholtan, „míg a gyerekek felnőnek”. Elvesztegetett évek, elvesztegetett lehetőségek a valódi intim kapcsolódásra, elvesztegetett szeretet.

Senkit nem okolok, a Férfiakat sem. Biztatni szeretném őket, biztatni szeretnélek Benneteket, hogy nyissatok önmagatok felé, merjetek elindulni befelé, merjetek sebezhetővé és „gyengévé” válni, merjetek megismerkedni az érzelmeitekkel és az érzéseitekkel, és tanuljatok meg beszélni is róluk. És még rengeteg mindent érdemes és fontos megtanulnunk ahhoz, hogy egy teljesebb, felnőtt, Női és Férfi életet élhessünk. Hatalmas ajándék, ha ennek egyáltalán nekikezdhetünk, ha hívást érzünk, ha szól a Kedvesünk, hogy fáj neki, és menjünk. Nem könnyű, sokszor fáj, mégis óriási felszabadulással jár, ha valóban őszintén nekivágunk. Egy teljesen másik Ember jön ki a folyamatból. Azt nem mondom, hogy a végén, mert ez olyasvalami, ami minden nap tágul és mélyül. Kívánom, hogy minél több Férfi is megtapasztalhassa mindezt.


A téma szakértői illusztrációjaként idemásolok egy részt Richard Rohr, A férfi útja című könyvéből. Érdemes az egész könyvet elolvasni, nőknek épp úgy, mint férfiaknak.

A két utazás



E helyen szeretnék egy kisebb vázlatot ismertetni, amely segítségünkre lehet abban, hogy az összes eddigi észrevétel egységbe rendeződjön. A bal oldalon fent jelzett kiindulópont az „átlagos férfi”. Ezen azt értem, ami a társadalom számára „férfiasnak” számít. Ennek többségét öntudatlanul is magunkba építjük, s többé éppen ezért nem teszünk fel ezzel kapcsolatban kérdéseket. Befolyásol és meghatároz bennünket, de soha nem gondolkodunk el rajta. A legtöbb férfi a férfiasság eme uralkodó sablonja szerint viselkedik. Csak az utóbbi években történt Nyugaton valami meglepő: férfiak sokasága lépett rá erre az útra azért, hogy kitörhessen a sablonból. Én ezt a „nőiséghez vezető útnak” nevezem. A romantika korát kivéve, talán soha korábban nem engedte meg magának ilyen sok férfi, hogy végre érzései legyenek, s kimutassa azokat. Ma már lehetséges érző szívűnek lenni, amint azt egyes filmek is mutatják. Már nem John Wayne az egyetlen férfiideál. Nem kell többé állandóan az ő férfiasságát felmutatni. Sok nő olyan férfit kíván magának, aki megérti őt, aki lágy és gyenge is tud lenni, akivel beszélni lehet. Ez új és nagy szabadságot jelent. Én ezt a János apostolhoz vezető útnak nevezem. János apostol férfi voltában olyannyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét Jézus keblére hajtsa, a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak. Nem szégyenkezik, nem fél ettől. A legtöbb férfi számára ez manapság elképzelhetetlen lenne. Olyan elemi félelmünk van mindattól, ami csak a legtávolabbról is a homoszexualitásra emlékeztet, hogy aligha lehetséges egy férfinak a másik férfi iránti érzéseit kimutatni. Egészen máshogy van ez János evangéliumában. Az evangélium végén a szerző még egyszer nyomatékosan utalást tesz a tanítványra.

„Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére
hajolt és megkérdezte tőle: »Uram, ki árul el?« – az követi.” S éppen hogy büszke erre a közelségre. Ez a mi kultúránkban még csaknem elképzelhetetlen. Ezért választottam a „kedvenc tanítványt” az első utazás patrónusává.

Az első utazásnak a gyengeséghez van némi köze. Gyakran beszélünk arról, hogy a nő „gyengévé” tesz bennünket. A nő ugyanis szükségünkre és a teljesség utáni vágyra emlékeztet bennünket. Férfiként elborzadunk a gyengeségtől. A hatalom és az erő imponál nekünk. A hamis férfierő prototípusát az Evangéliumban Péter testesíti meg. Nem képes elfogadni, hogy Jézusnak szenvednie kell és meg kell halnia. „Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: »Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.«” Arra is kész lenne, hogy Jézus helyett haljon meg – s mégis csődöt mond, amikor egy szolgálólány (!) megkérdezte tőle, hogy Jézushoz tartozik-e. A végén elmenekül. A „gyenge” János az egyetlen tanítvány, aki mindvégig kitart, még a kereszt alatt is, együtt az asszonyokkal! Mivel magába engedte a szeretet gyengeségét, a megfeszített kiszolgáltatott odaadása elől sem kell kitérnie. Eme első belső utazást rendszerint a nőkhöz (anyánkhoz, húgunkhoz, kedvesünkhöz, feleségünkhöz) való kapcsolatunkon keresztül tesszük meg. Sok férfi számára társa jelenti a nagy lehetőséget, hogy közelebb kerüljön saját „női feléhez”. Annak, aki cölibátusban él, miként én is, ennek ellenére is meg kell próbálnia ezen az úton járni, s ez nem mindig könnyű. […]

A „nőiesség” felé vezető utazásunk után – anélkül hogy feladnánk mindazt, amit ott megtanultunk – újból útra kell kelnünk, mégpedig a „férfias oldal” mélységei felé. Ezt nevezem én Keresztelő Szent János útjának. A Keresztelő útja magányos út. Hogyan ábrázolják? Egyedül a pusztában, a társadalmon kívül. Ha valaki rászorul arra, hogy mindenkinek tetsszen, harmóniában éljen, mindenfelől simogassák, akkor sohasem lesz „Keresztelő Szent János” belőle. Az nem a társadalom ételeit eszi, hanem sáskán és vadmézen él, a kitaszítottak, a társadalom peremén élő csoportok táplálékán. Nem a menő divatot követi, ahogy az Jeruzsálemben a módi. Ruhája teveszőrből készült. Ő igazi „vadember”. A mitológia alig használja ezt a szót, mi azért vezetjük be, mert komikusan cseng és provokáló. Arra kényszeríti az embert, hogy szembekerüljön ezzel a férfias energiával. Nem hímsovinizmus vagy macsóság az, amiről beszélek, hanem az az a vadság, ami Istenünknek is része. G. S. Lewis mondja Istenről: „Tudja, Ő vad.” S aki találkozni akar ezzel a vad Istennel, az legyen kész arra, hogy ő maga is „vaddá” váljon.

Mit csináltunk mi itt nyugaton az Evangéliumból? Egy szőke, kék szemű, jámbor Jézust. Megzaboláztuk Jézust és az Evangéliumot. Az Isten vad oldalától való félelem valószínűleg a lelkünk vad, igazi, „szellemi” oldalától való félelemmel azonos. Nevezhetnénk ezt a részt „passiónak” (s ebben a szóban mindkét jelentés, a szenvedés és a szenvedély egyaránt benne foglaltatik); én „férfienergiának” nevezem. A második utazás némiképpen különbözik az elsőtől. Azonban fontos, hogy nem szabad feladni vagy elveszíteni azt, amit az első utazás során nyertünk. Azok a férfiak, akik nem járták végig valójában az első utat – és ez egyértelmű figyelmeztetés! – aligha érthetik meg azt, amire gondolok. Az első utazás ismerete híján szinte törvényszerű a félreértés, s az a téves következtetés, hogy a kemény, belevaló hímsovén az, akiről beszélek.

Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó. A lelkigyakorlatokon mindig a következő szituációt élem meg a korosodó papokkal: Mivel fiatal éveikben mélyen beléjük vésték, hogy nem lehetnek puhányok vagy nőiesek, egyikükből-másikukból – hogy keresetlenül fejezzem ki magam – egyfajta vallási zupás őrmester lett, akiknek az az elve: minél keményebb, annál jobb. Többnyire jó sportolók, alkalomadtán egy-egy vaskos viccet is megeresztenek, s olykor a poharat sem vetik meg. Arról mesélni nekik, hogy foglalkozniuk kellene „női oldalukkal”, nos, ez az én számomra, aki aránylag fiatal lelkigyakorlat-vezető vagyok, a lehetetlenséggel határos. Ha azonban arról ejtek szót, hogy „vademberekké” kellene válniuk, azonnal nyitott fülekre találok, s feszülten figyelik, mire is gondolok. Csak ezután tudom óvatosan „beleverni a fejükbe”, hogy a második utazás az első nélkül nem lehetséges.

Érdekes az a vers Máté evangéliumában, amelyben Jézus Keresztelő Szent Jánosról beszél: „Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.” Jézus mindenkinél nagyobbra tartotta Keresztelő Szent Jánost. Sok teológus azon a véleményen van, hogy Jézus eredetileg a Keresztelő tanítványául akart szegődni, s ezt csak annak erőszakos halála akadályozta meg. (Érdekes módon éppen egy asszony érte el azt, hogy fejét vegyék.) Csak János elfogatása és börtönbe vetése után tér vissza Jézus északra, hogy megalapítsa saját mozgalmát és közösségét.

Ami ezt a második utazást illeti, remélem, felnő egy spontán generáció, amelyik vállalkozik arra. Mert tulajdonképpen csak egy vadember képes közvetlenül átadni azt, mi is a vadember valójában. Puszta beszéddel itt nem megyek semmire. Csak annyit tehetek, hogy kissé benedvesítem mások ajkát, vagy elégedetlenséget ébresztek bennük eddigi állapotuk miatt. Csak miután találkozunk egy igazi „vaddal”, akkor leszünk képesek ezt az erőt megtapasztalni és magunkba fogadni. Az én elképzelésem nem fogható fel pusztán az értelemmel. Erőről és energiáról van szó, amit egymás felé sugárzunk. Csak így képesek az emberek egymást kölcsönösen befolyásolni. Mások által növekszünk, az olyan emberekkel való kapcsolatban, akik maguk is felnőttek. Sajnos azonban mindig kevés a vademberek száma. Bővelkedünk sovénekben, macsókban, hamis önbizalmú férfiakban – csak körül kell nézni a politika világában. De hol vannak radikálisan új látomások, igazi, mély értékek?

Mit tegyünk azonban, ha hiányoznak „modelljeink”? Annyit mindenesetre megpróbálhatunk, hogy elkezdünk beszélni a dologról. Néhányan közülünk talán meg is próbálhatnának ily módon élni úgy, hogy lényük olyan részeiben bíznak meg jobban, amelyeket ez idáig egyáltalán föl sem fedeztek. Erre szeretnék bátorítani. Ma negyvenegy éves vagyok, és nem tudom, hogy mindezt értettem-e öt esztendővel ezelőtt. Húsz-harminc évesen valóban az a legfontosabb, hogy érintkezésbe lépjünk a nőiséggel. Amennyiben azonban olyasmiről van szó, mint a férfiklimax, vagy a nevezetes „midlife-crisis”, úgy ez azt is jelentheti, hogy elérkezett a második utazás ideje. Ám senki nem mutatja meg nekünk, hogyan kell ezt csinálni. Hiányoznak a lelki vezetőink, az atya-figuráink, a szellemi példaképeink, akik bátorítanának arra, hogy tovább fejlődjünk.

(További részlet olvasható itt a könyvből: UrsusLibris)


2015. július 28., kedd

Tanulj Meg ÉREZNI: 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, szeptember 4-6. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat)



Tanulj Meg ÉREZNI: 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, szeptember 4-6. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat) - 3 hely maradt

Létszám limitálva: 8 fő!!! 3 hely maradt
A Nyári Intenzív ÉÖ Alapcsomagban: 3 nap csoportos képzés + 2 egyéni konzultáció utána skype-on. (Jelentkezési határidő: aug.25.) A 3 nap során kiemelten foglalkozunk a dühvel, a félelemmel/szorongással, a szégyennel és a szomorúsággal/gyásszal. Megismerjük és gyakoroljuk az Élő Önvizsgálatok mindhárom típusát, a Megtalálhatatlan, a Szorongás és a Függőség/Kényszer Önvizsgálatot is. Rengeteg olyan gyakorlati eszközt fogsz a kezedbe kapni, melyek a hétköznapi életedbe beépülve segítenek majd az utadon. A 3 napos tréning után pedig minden résztvevővel még végzek 2 egyéni konzultációt (skype-on, ami világszerte teljesen bevált forma, igen bensőséges munkát tesz lehetővé, ne tarts tőle).
Egy friss visszajelzés egy online ÉÖ Mélyítő kurzus résztvevőjétől (a Mélyítő kurzus az Alapcsomag után végezhető): "Nagyon hálás vagyok Andi, hogy elindítottad ezt a kurzust. Nekem pont jó időben érkezett. Igaz, 3 évvel ezelőtt találkoztunk először a Work tanfolyamon, majd az ÉÖ-n, de az állapotom még akkor elvonta a figyelmemet, hogy magamon dolgozzam. (10 éve ritka autoimmun betegséggel élek, ami gyógyíthatatlan és idáig folyamatosan romlott az állapotom). Most végre a fájdalmak és lemondások, izoláltság helyett sikerült  belemélyednem önmagamba és elengedni nem oda való, régóta nyomó dolgokat. Kifejezetten tetszett, hogy a csoportos Skype előadások után az adott témában egyéni konzultációk voltak és a felmerülő kérdéseket négyszemközt kivesézhettük, megvizsgálhattuk. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal és van kitút. Nagyon tetszett a tematika ami köré a csoportos megbeszéléseket felépítetted és bárki megoszthatta a véleményét, tapasztalásait. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy már az első alkalom után, milyen jól tudtam a gyakorlatban is használni a tanultakat, főleg az ellazulás részt és hogy a gondolat hogyan jelenik meg érzelem formájában a testben. Döbbenet milyen egyszerűen meg tudom szüntetni az aggodalmaimat azóta. Ezt akkor ki is próbáltam amikor gyomortükrözésre mentem. Az első alkalommal a tanfolyam előtt nem sikerült, másodjára annyira ellazultam, a negatív gondolatokat ellazítottam és megnyugodtam, hogy minden fájdalommentesen és simán ment. Nagyon meglepő volt. Azóta is folyamatosan használom. Nagyon köszönöm, hogy a részese lehettem ennek a csapatnak és ezt a csodás módszert elsajátíthattam. Várom a folytatást!" (G. B.)
Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész önfejlesztést, (spirituális) keresést, változni-gyógyulni vágyást az a félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle elméleteket, módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a szívünk meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

(Olvasd el legfrissebb írásomat ebben a témában: Pszichoszklerózis: Az érzelmek átélésének fontosságáról és elfojtásuk következményeiről)

Az élet valójában sokkal egyszerűbb, mint amit hiszünk róla, és ezt nekem az Élő Önvizsgálatok rendszeres végzése segített teljességében megélni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszataláltam az Életbe, ahonnan évtizedekig menekültem, és a kényszeres gondolatok szintjén próbáltam megoldást keresni a szenvedésemre. Hát, nem igazán sikerült. A fő kulcs a testembe való megérkezés volt számomra. (Erről itt olvashatsz: Válj újra élővé.)

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi években elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események. Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében. (Erről egy korábbi bejegyzésben részletesen: Az érzelmek és érzések totális félreértése.)

Düh, szomorúság, félelem, bűntudat, tehetetlenség, szégyen… Idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Szabad-e „olyan” lenni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel, szégyenérzeteddel? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás. A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindeközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

A 3-napos együttlétünk során meglátod és megéled majd, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak.

Egy tanfolyami résztvevő megosztotta ezzel kapcsolatos megtapasztalását: "Szia Andi! Szóval a 7vége, húúúúú. Már régóta szemeztem a tanfolyammal, a blogodat meg folyamatosan olvasom, de valahogy most jött el az ideje. Kicsit féltem, hogy mit találhatok - amit mondtam is, hogy ha egyszer megengedem magamnak, hogy érezzek, akkor majd aztán apokalipszis meg minden... De nagyon KÖSZÖNÖM, hogy elhoztad ezt a módszert, mert nekem eddig ez az Önismeret Szent Grálja. Fantasztikus, hogy megláthattam, hogy nem kell félni az érzésektől, érzetektől. Egész életemben mást sem csináltam. Most megjelent előttem egy kép, hogy egy kis süniként összegömbölyödve létezem, és a testem is egyből befeszült. És a csodálatos az, hogy már nem az van, hogy most akkor jól lejjebb passzírozom ezt az érzést, hanem mintha valami jótündér szólna hozzá a kedves kis hangján, hogy „szia, hát te meg ki vagy? ne szaladj el, maradj csak itt velem”. Az érzet meg: „oké, ne aggódj, nem foglak bántani”. Micsoda megkönnyebbülés!!!! A kis közönykirálynőnek bennem ez tűzijáték és örömtánc. Komolyan, még a „rossz”, „bénító” érzések is. Mert itt vannak, mert élek." (K.D.)

A 3 nap során kiemelten foglalkozunk a dühvel, a félelemmel/szorongással, a szégyennel és a szomorúsággal/gyásszal. Megismerjük és gyakoroljuk az Élő Önvizsgálatok mindhárom típusát, a Megtalálhatatlan, a Szorongás és a Függőség/Kényszer Önvizsgálatot is. Rengeteg olyan gyakorlati eszközt fogsz a kezedbe kapni, melyek a hétköznapi életedbe beépülve segítenek majd az utadon. A 3 napos tréning után pedig minden résztvevővel még végzünk 2 egyéni konzultációt (skype-on, ami világszerte teljesen bevált forma, igen bensőséges munkát tesz lehetővé, ne tarts tőle). Az egyéni konzultációk alkalmával tovább gyakorlunk, saját témáidat dolgozzuk fel.

Jelentkezési határidő: aug. 25.

Jelentkezésedet telefonszámmal együtt ide küldd: andi.oravecz@gmail.com

Létszám korlátozva: max. 8 fő

Időpont: szeptember 4-6 . (naponta 9.30-18.00 óráig)

Helyszín: Zugló, Kalocsai u.

Részvételi díj a teljes csomagra:
·                     3-napos csoportos képzés díja: 29.000 Ft
·                     2 x 70 perces egyéni konzultáció díja: 15.900Ft
Összesen: 44.900Ft (alanyi áfa mentes)

A tanfolyami díj fizetéséről a jelentkezéskor kapsz információt. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait máshol nem tanítják Magyarországon. Nemzetközileg, angol nyelven, kb. 3-szoros áron elérhető egy hasonló csomag. Ha szeretnél egy teljesen újszerű, egyedülálló és igen hatékony önvizsgálati módszert megtanulni, több éves tréneri és egyéni konzultációs tapasztalatommal megtámogatva, ez az Alapcsomag a megfelelő választás számodra.

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: andi.oravecz@gmail.com, 30-343-7453

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.

2015. július 14., kedd

A Kisebbrendűségi Komplexusról és Feloldásáról



Phil rossz érzésekkel lépett be főnöke irodájába. Nem értette, miért tart a beszélgetéstől, hiszen már sokszor volt része teljesítményértékelésben, és tudta, hogy a főnöke kedveli őt. Olyan helyzetek jutottak eszébe, amikor hasonló érzések lettek úrrá rajta. A megbeszéléseken gyakran azon kapta magát, hogy fél megszólalni. Csak ült az asztalnál a kollégái között, és bár voltak jó ötletei, attól tartott, hogy nem értenének egyet vele, vagy ostobaságnak tartanák a gondolatait.

Az értekezleteken ülve figyelte a többieket, és próbálta megfejteni, vajon miért tűnnek számára olyan hatalmasnak, de maga sem értette félelmei okát. Tudása és teljesítménye semmivel sem maradt el az övékétől, mégsem tudott úrrá lenni kisebbrendűségi érzésein. Úgy érezte, nem üti meg a mércét, és titokban attól félt, hogy erre előbb-utóbb ők is rájönnek.

Társasági helyzetekben is hasonló szorongás lett úrrá rajta. Amikor a barátaival golfozott, felötlött benne a gondolat, hogy a többiek valamiképpen jobbak nála. Ha beszélgetés közben nem értett egyet valakivel, inkább megtartotta magának a véleményét, mint hogy vállalja a nézeteltérést, később azonban szégyellte magát emiatt. Zavarta, hogy inkább gyereknek, mint egyenrangú partnernek érzi magát a többiek között.

Ha tudunk azonosulni Phil problémájával, akkor tudjuk, mit jelent „kicsiként élni a nagyok között”. Sokan, akik diszfunkcionális családban nőttek fel, jól ismerik az általa átélt érzéseket és tapasztalatokat. A jól működő családokban a gyerekek növekedésük során elsajátítják azokat a készségeket, melyek segítségével idővel képessé válnak a felnőtt életre. Gyerekként alá vannak rendelve szüleik és más felnőttel tekintélyének, felnőttként azonban kilépnek a gyermeki függőség pozíciójából, és egyenrangúvá válnak a többi felnőttel. Önállóan hoznak döntéseket, kialakítják a saját értékrendjüket és életstílusukat. Ez az önállóság és szabadság a felnőttkor egyik legfőbb előnye, és gyakran éppen ez az, amit a diszfunkcionális családok gyermekei egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozott mértékben élnek át. Felnőttként is úgy érzik, hogy alá vannak rendelve másoknak, hogy „engedélyt kell kérniük” ahhoz, hogy saját véleményük lehessen, vagy saját döntést hozzanak. Sokan felnőttként is gyermeki pozícióban érzik magukat, ami együtt jár egyfajta kisebbrendűségi érzéssel, kinél milyen intenzitásban.


A KISEBBRENDŰSÉGI KOMPLEXUS TÜNETEI, MEGNYILVÁNULÁSAI

1.Túlzott igény az elismerésre
A fejlődés gyermeki szakaszában való elakadásra utal, ha egy felnőttnek folyamatosan szüksége van mások elismerésére, és csak akkor érzi magét elfogadhatónak, ha ehhez a környezetétől megerősítést kap. A külső elismerés azonban sohasem bizonyul elégnek. Az elismerés iránti kielégíthetetlen igény olyan, akár a drogfüggőség.

2. Túlzott félelem a helytelenítéstől
A magát másokhoz képest alsóbbrendűnek érző személy teljesítményét a helyeslés iránti állandó vágyakozás motiválja. Túlzottan fél az általa szülőfiguráknak tekintett személyek helytelenítésétől és ítélkezésétől. Ez a mintázat bénítóan hat az élet minden területén.

3. Folyamatos, nem szűnő szorongás
A kisebbrendűségi érzéssel küzdő személy állandó szorongást él át. Nem csoda, ha tele van szorongással, hiszen folyamatosan úgy érzi, hogy bárkinek jogában áll bírálni őt, és ítélkezni felette.

4. Kockázatkerülés és félelem a kudarctól
A kisebbrendűségi érzéssel együtt jár a kockázatok kerülése. Ám a tanuláshoz és fejlődéshez nélkülözhetetlen a kockázatvállalás és a gyakorlás. Ha azonban félünk mások véleményétől és kritikájától, gyermeki pozícióba helyezzük magunkat velük szemben, és szülői hatalmat ruházunk rájuk önmagunk felett. Úgy érezzük, nem tudnánk elviselni, ha elutasítanának minket.

5. Túlzott versengés
Egyesek túlzott versengéssel próbálnak úrrá lenni kisebbrendűségi érzésükön. Az a cél vezérli őket, hogy mindenki másnál jobbá váljanak. Mivel kapcsolataikat folyamatos hatalmi harc jellemzi, elszigetelődnek, és környezetük bizalmatlanul kezeli őket.

6. Erőtlenség, tehetetlenség
Aki felnőttként is gyermeki pozícióban érzi magát, nehéznek fogja találni, hogy kiálljon önmagáért másokkal szemben. Kapcsolataiban és konfliktusaiban passzívan viselkedik, és áldozatként tekint magára. Könnyen elbizonytalanodik, és nem találja élete irányát.

7. „Ami más, az rossz” típusú gondolkodás
Akik gyermekként tekintenek magukra, úgy vélik, hogy gondolataik, véleményük és ízlésük felett folytonosan ítélkeznek a szülőfiguráknak érzett személyek. Ha eltér a véleményül a tekintélyszemélyekétől, automatikusan „rossznak” érzik magukat. Attól félnek, hogy „rossz” döntéseket hoznak, „nem megfelelő” öltözéket választanak, „helytelen” hobbit űznek, stb. Életmódjuk megválasztásában kevés szabadságot élnek meg, és túl sok szabályhoz próbálnak igazodni. Megtagadják valódi énjüket, ezért örömtelennek és korlátozottnak érzik magukat.

8. Szabályok által vezérelt gondolkodás
A gyerekek a szüleik által megállapított szabályokat követik, a felnőttek azonban megválaszthatják azokat az alapelveket, amelyek az életüket vezérlik. Aki felnőttként nem él ezzel a szabadsággal, az sem önmagát, sem másokat nem tud igazán szeretni.

9. Impulzivitás, lázadás
Gyermekeik számára a szülők jelölik ki azokat a szabályokat és korlátokat, melyeket jónak látnak, a gyerekek azonban állandó késztetést éreznek e szabályok felrúgására. Sok felnőtt megreked ennél a lázadó magatartásnál. Gyakran ez áll a túlzott költekezés, a mértéktelen evés és egyéb kényszeres viselkedések hátterében.

10. A tekintély gyűlölete
Sokan, akik túlságosan szigorú és tekintélyelvű nevelésben részesültek, örök lázadóvá válnak, és felnőttként is ellenállnak mindenfajta tekintélynek. Így próbálnak szabaddá válni az elnyomónak érzett tekintélytől, ám a lázadás kényszere nem engedi, hogy felszabaduljanak a tekintély alól.

11. Depresszió
Az állandó kisebbrendűségi érzés, a szégyen és a bűntudat – a vele járó feloldatlan fájdalommal és haraggal – önmagában is hajlamosít a lehangoltságra és depresszióra.

12. Passzív-agresszív magatartás
A passzív-agresszív magatartás azt jelenti, hogy közvetett úton próbálunk érvényt szerezni akaratunknak. Ahelyett, hogy agresszív késztetéseinket őszintén kifejeznénk, olyan tettekbe burkoljuk, amelyeknek látszólag nincs köze az agresszióhoz. Haragszunk valakire, ezért elkésünk a vele való találkozónkról. Neheztelünk a főnökünkre, ezért halogatjuk a ránk bízott feladatok elvégzését. A passzív-agresszív magatartás egyik oka a kisebbrendűségi érzés, mivel alárendelt helyzetben gyakran az „ellenállás” tűnik az egyetlen „hatalomgyakorlási” lehetőségnek.

(Henry Cloud és John Townsend: Családfánk titkai című könyve alapján)

Figyelmedbe ajánlok még néhány korábbi bejegyzést a témában:

Ha magadra ismersz a fenti történetből és a felsorolt tünetekből, szeretettel ajánlom figyelmedbe a nyár végi, intenzív, 3 napos Élő Önvizsgálatok Alapképzést. Ez egy abszolút gyakorlatias képzés, ahol nem csak a kisebbrendűségi komplexussal és a hozzá kapcsolódó ún. hiányidentitásokkal és elkerült érzelmekkel (szégyen, harag, szorongás) foglalkozunk, hanem olyan „módszert” tanulsz meg, amivel az életed összes problémájára ránézhetsz. Találkozhatsz végre önmagaddal, valódi belső folyamatban, nem pedig újabb elméleteket tanulsz és a fejed lesz még nehezebb. Valószínűleg észrevetted már mostanra, hogy tudatos és kényszeres gondolkodással ezek a jelenségek nem oldhatók fel. Ha azonban szeretettel találkozol mindazzal, amiből az életben megjelenő problémád „összeáll”, akkor megindul egy gyógyulási és felnőtté válási folyamat. Nagyon mély és izgalmas az egész. Megtisztelsz, ha velem, velünk tartasz. Részleteket itt találsz:



2015. június 30., kedd

Csodás Emberek Tapasztalatai. Köszönöm.



Örömmel osztok meg itt néhány friss visszajelzést tanfolyami és egyéni konzultációs résztvevőktől, Csodás Emberektől. Köszönöm a nyitottságotokat, bizalmatokat, őszinteségeteket, sebezhetőségeteket, önmagatokra figyeléseteket. Hálás vagyok minden Találkozásért. 


SZERETETTELJES ODAFORDULÁS ÖNMAGAMHOZ

Szia, Kedves Andi!

Szeretném Veled megosztani, hogy mit is jelent számomra az, amit kaptam Tőled a tréningeken és az egyéni konzultációkon.

Hosszú évek óta keresem a módját annak, hogy hogyan is lehetne jobbá tenni életünket. Mire Hozzád eljutottam, volt már a tarsolyomban stressz-oldó és átalakító, okokat feltáró technika, egy egész könyvtáram az elengedés, az önszeretet, önismeret fontosságáról és módjáról, de...

...ez a fajta szívemet-lelkemet átjáró nyugalom csak Neked köszönhetően ért el hozzám!

Amit eddigi nagy igyekezetemben kihagytam az életemből: egy szeretetteljes odafordulás, belemerülés, kapcsolódás azzal a részemmel, amiről mostanáig úgy gondolkodtam, hogy szégyellnivaló, eltüntetnivaló, hibás megnyilvánulás. 

Milyen furcsa is: elméletben tudni véljük a dolgokat, a gyakorlati részénél pedig megtorpanunk! Adjuk és kapjuk a tanácsokat: „Lépj túl rajta!” „El kéne már engedni a múltat!” „Jobban kéne szeretned magad!” „El kéne fogadnod magad!” „Pozitívan kellene gondolkodni!”

Mindeközben a lényegről megfeledkezünk. Tudhatjuk, hogy mi az oka, honnan ered, hova tart, hogyan kellene lennie. Amit nem tudunk, az az, hogy MI IS AZ valójában

Az élő és online tréningjeiden, illetve az egyéni konzultációkon esélyem sem volt fenntartani tovább az ellenállást, melyet a negatívnak titulált érzelmeim felé gyakoroltam eddig.

Neked köszönhetően végre bekukkantottam magamhoz, és megkérdeztem ott bent: „Hello! Mizujs?” Azóta is kukucskálok, vizsgálódom, megélem és megengedem, megismerem, szeretem, elfogadom, ismerősként üdvözlöm.

Varázslatos érzés. 
Szeretetteljes és megnyugtató!
Ez az az érzés, amire mindig is vártam!

Köszönöm Neked! Puszi, G.




NEM TUD NEM SZÉP LENNI

Szia Andi!

Hogy milyen volt?
...mint amikor felülsz a hullámvasútra,és nem tudod eldönteni, hogy az emelkedő vagy a lejtő a félelmetesebb, de élvezed, és néha sikítasz.
...mint amikor az elvarázsolt kastélyban vagy, és nem tudhatod ,hogy melyik teremből éppen miféle szörnyek akarnak rád ugrani, egyszerre félelmetes és izgalmas.
...mint amikor kinyitod tavasszal az ablakot, és lágy szellő lengedezteti a függönyt, és élvezed, ahogy arcodra süt a nap.
...mint amikor szerelmes vagy, és minden csodás,és lebegsz.
..mint amikor teljes erővel becsapódsz a földbe, és érzed a határaidat és korlátaidat, és nyalogatod a sebeidet.
...mint amikor repülni tanul egy madárfióka, de még bizonytalan, de csinálja.
...mint amikor remegve várod, hogy végre valaki megmentsen.

Aztán rájössz, hogy nincs kit-mit megmenteni... Felülsz a hullámvasútra, és észreveszed, hogy a lejtő milyen izgalmas… hogy azt szereted benne, ami éppen van... hogy élvezed, ha süt a nap, és azt is, ha esik az eső... hogy minden változik, és Te magad vagy a változás... és csak megpihensz, mert már éppen eleget küzdöttél és harcoltál, és közben elfelejtettél élni, és élvezni az életet...

Hát most élvezem azt, ami van... Szeretem, ha folyik a könnyem, szeretem, ha nevetek, szeretek 30 év után odabújni a páromhoz, jó éjt puszit adni, reggeli kávét ágyba vinni. Szeretek dühöngeni, káromkodni, csúnyán beszélni. Szeretek simogatni, ölelni.

És ha éppen nem szeretek, akkor csak leülök, megpihenek, vizsgálódok. Mondok egy „hello”-t az ősöknek, és csak belebújok, megsimogatom... Mert olyan szép... Nem tud nem szép lenni.

HÁT ILYEN VOLT J

U: Talán az írói vénám is előbukkant az elvarázsolt kastély valamelyik terméből. J

Pusszantás. (J.)


MENEKÜLÉS HELYETT A JÖVŐBEN, A JELENBEN
Nagyon KÖSZÖNÖM a tegnapi egyéni boncolást... Huhuuh ez volt eddig a legkeményebb, és nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy végigvittél az úgy tűnik egyik legnagyobb belső akadályomon, és most már szembenézve és kicsit megbarátkozva vele másképp alakítom a dolgaimat. A menekülés helyett a jövőben, jelenben! (R.)

ÜRES KÉZZEL, ZÁRT SZÍVVEL MÉG SOSEM JÖTTEM EL ANDITÓL
Határaink márpedig vannak, akár meghúzzuk azokat a vonalakat, akár nem. És mindig lesz olyan a környezetünkben, aki útlevél nélkül közlekedne. J Ha valakinek esetleg problémát jelentene a saját határainak felismerése, meghúzása, betartása, bátran ajánlom Oravecz Andi bármely tanfolyamát. Üres kézzel, zárt szívvel még sosem jöttem el Tőle. (Sz.)

NAGYON HASZNOS SZÁMOMRA
 Drága, Andi! Köszönöm a mai írást, nagyon jó. Az értékelésem szeretném kifejezni a munkádért, ha csak így szóban is.  Látom, finomítasz, csiszolsz a blogon. Tetszik! Nem felejtem el, amit értem tettél, és ami által „több” lehettem. Bár nem mélyülök olyan szinten, mint esetleg lehetne, de nagyon hasznos számomra a négy kérdés gyakorlása és a testi érzeteim figyelése. Köszönöm. Puszillak.

KÖSZÖNÖM, ÉS SZERETLEK
Röviden: sokat gondolok Rád, a csoportra és nincs rá elég jó kifejezés, amivel leírható az a dolog, amit az általad közvetített Munka és egyéb más technikák által felszabadítódik, könnyűvé téve ezt az életet... A legtöbb, amit írhatok: KÖSZÖNÖM! És SZERETLEK a szó legnemesebb értelmében.

HA FIGYELEK, AKKOR JÖHET A VÁLTOZÁS
Szia Andi! Először is köszönöm a kérést. Még mielőtt írtál megfogalmazódott bennem, hogy leírok neked néhány megfigyelést, de megjelent ezzel kapcsolatban a bizonytalanság is hogy vajon jó döntés-e ezeket elküldeni Neked, nincs-e terhedre, stb. Aztán félretettem a dolgot és utána írtál. Kezdem a döntésekkel. Úgy látszik, hogy egyre nagyobb szerepet kap a felelősség a testem iránt. Az hogy hónapok óta végre könnyedén felvettem a telefont és felhívtam a háziorvost amiatt, hogy szeretném tudni, hogy mi is van a testemmel mostanság úgy orvosi szemmel az számomra egy fontos lépés volt. Egy másik tapasztalás tegnap volt, amikor a párommal végigbicikliztünk a klinika területén, ahol tavaly Anyukám feküdt. Természetesen eszembe jutott az élmény, de olyan józan maradtam. A párkapcsolatban azt veszem észre, hogy a párom egyre inkább ki meri mutatni az érzéseit, többet szeretget. Nagy téma még nálam az evés. Van, hogy észreveszem a szellemképet, felteszem a kérdést, és jön az oldódás. A hétvége óta éppen visszaesést tapasztalok: nassoltam, túlettem magam. Ott van azonban annak a tudása, hogy ha figyelek, akkor jöhet a változás. Mindent nagyon köszönök! Ragyogó napokat! (R.)


Szeretettel várlak a közeljövő ÖnMunka tréningjein, az érzelmi és gondolati öngyógyítás és önfelnevelés témájában.