2015. február 16., hétfő

A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenéről és Gyógyításáról



„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)

Nem találkoztam még olyan hozzám eltaláló emberrel, aki nem hitte volna azt magáról, hogy valami baj van vele. Ki milyen szavakkal fogalmazza meg. A lényeg, hogy rengetegen szenvedünk ettől a magunkról valamikor elhitt hamis történettől, hamis identitástól. Minél mélyebben azonosultunk vele, annál áthatóbb, lényünket átjáró szégyenérzettel élhetünk. Sok-sok éven át éltem ebben a krónikus szégyenben, mostanra fokozatosan gyógyulok, és ezt érzékelem azokon a drága embereken is, akik megnyílnak fájdalmas érzelmeik és történeteik feldolgozására.

John Bradshaw mérgező szégyennek nevezi ezt a krónikus szégyent, és megkülönbözteti az emberségünkhöz természetesen hozzátartozó egészséges szégyentől, ami egyfajta alázat.

Az egészséges szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése az emberi korlátok jelzése - végességünk jelzése. Embernek lenni azt is jelenti, hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik egy nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi mivoltunk egyik lényeges alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete. Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk működni: több, mint emberivé (szégyentelenné), vagy kevesebb, mint emberivé (szégyenteljessé) válunk, és ún. krónikus vagy mérgező szégyenben kezdünk élni.


Első esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint emberivé - válunk, úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és a környezetünkben mindenkit kontrollálni próbálunk, kényszeresen hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk és erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár átgázolunk rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte állnánk mindenkinek. Felsőbbrendűnek érzékeljük magunkat, és sok esetben szuperteljesítőként élünk.

A másik esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint emberivé - válunk, csődtömegnek éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként. Gyengének és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy így nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük magunkat, hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni. Állandóan önmagunkat vádoljuk és kritizáljuk, alulteljesítünk, és alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy kudarcsorozattá válhat.

Ha végignézed a fent vázolt működéseket, valószínűleg mindkét változatot megtalálod magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális működések. Ezek a viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a gyógyulásodban, utat nyitnak valódi, természetes, emberi önmagad felé.

A krónikus, mérgező szégyen azért alakul ki bennünk, mert gyerekkorunkban természetes emberi működéseinket érvénytelenítették vagy szégyenítették meg a számunkra fontos személyek. Legtöbbször azért, mert ők is ugyanettől szenvedtek, és nekik sem volt fogalmuk, hogy mást és máshogy is lehet csinálni. Milyen működéseink kerültek - akarva, akaratlan - megszégyenítésre gyermekkorunkban?

Megszégyenít(h)ették, érvénytelenít(h)ették a(z):

ÉRZELMEINKET: nem volt szabad félni, haragudni, szomorúnak lenni, sírni. Sokunknak örülni sem volt szabad, bármennyire abszurd is. A kíváncsiságunk és lelkesedésünk is jellemzően letörésre került. Azért, hogy ne kelljen éreznünk a természetes érzelmeink működésének nem helyénvalóságával kapcsolatos szégyent, megtanultuk elnémítani az érzéseinket. Amilyen mértékben némává váltunk, olyan mértékben felejtjük el, hogy mit érzünk és kik vagyunk. Sokszor fel sem ismerjük az érzelmeinket, nem vagyunk velük kapcsolatban, érzéketlenekké váltunk. Ha mégis érzünk, beszélni nem tudunk róla, nem tanultuk meg szavakba önteni, mi is zajlik bennünk. És nem tanultuk meg, hogyan tudunk természetes módon együtt lenni az érzéseinkkel, anélkül, hogy elmenekülnénk tőlük és valamilyen szerbe, tevékenységbe fojtanánk őket. Amikor érzéseink megszégyenülnek, már csak egyetlen módon tudunk érezni: ha addiktívvá válunk (szerek, szerelem, szex, munka, tevékenységek, spirituális keresés, önjavítás). (Az érzelmekről és érzésekről egy teljes bejegyzést itt olvashatsz.)

SZÜKSÉGLETEINKET, FEJLŐDÉSI FÜGGŐSÉGIGÉNYEINKET: fizikai szükségletek megfelelő kielégítése, teljes elfogadás, szeretetteli érintés, érzelmi visszatükrözés, biztonságos kötődés, támogatás, bizalom, egészséges határok szabása, autonómia, alkalmasságtudat, játékosság és spontaneitás (a sort folytathatnánk). Általában még felnőttként sem tudunk arról, hogy mik is ezek a szükségletek, és fogalmunk sincs róla, hogyan hat az életünkre a kielégületlen gyermekkori szükségletek azóta tudattalanná vált hajszolása. Emberi kapcsolatainkban azt várjuk, hogy a másik adja meg nekünk mindazt, amit gyerekkorunkban nem tudtunk megkapni, s ennek jellemzően nem is vagyunk tudatában. Illetve fókuszunk csak a másik szükségleteinek kielégítésén lesz, a sajátjainkat teljesen feladjuk.

AKARATUNKAT: úgy tanultuk, hogy a felnőtteknek engedelmeskedni kell, csak azért, mert felnőttek. Elhihettük, hogy az engedelmeskedés önmagában erény, és feladtuk saját akaratunkat a konformitás kedvéért, vagy épp ellenkezőleg, kényszeres lázadókká váltunk, aki folyamatosan harcol a szabályok és az érzékelt tekintély ellen (ellenakarat).

GONDOLATAINKAT, ÉSZLELÉSEINKET, VÉLEMÉNYÜNKET, VÁGYAINKAT: hülyeségnek, gyerekesnek, nem létezőnek nyilváníthatták ezeket, így megtanultuk, hogy ne is gondoljunk saját magunkra, ne higgyünk a saját szemünknek és fülünknek, ne legyenek fontosak a meglátásaink, ne bízzunk magunkban. Így sokszor nem is tudjuk, mi történik velünk.

TERMÉSZETES ÖSZTÖNEINKET: éhség és szexuális ösztön, szexualitás

TESTÜNKET: fizikai bántalmazás, csúfolódás és kigúnyolás, testünk és intim zónánk tiszteletben tartása


Mindez azért nagyon fontos, mert amennyiben bármilyen működésünket következetesen megszégyenítették vagy érvénytelenítették, az gyermekként azt jelentette: ENGEM érvénytelenítettek. Vagyis valami baj van velem, azzal, aki vagyok. Ekkor elkezdünk kialakítani egy hamis ént, mert ezen az áron tudunk szerethetők, elfogadhatók maradni, ez lesz a túlélésünk záloga, és teljesen tudattalan működés. Mindannyiunk elhitte valamilyen szinten, hogy akkor szeretnek, akkor vagyok szerethető, ha nem vagyok önmagam.

Ha egy szülő nem tudja visszaigazolni gyermeke érzéseit, szükségleteit és vágyait, elutasítja a gyerek igazi lényét. A legnagyobb sérülés, ami a gyereket érhet, hiteles, valódi önmaga elvesztése. Hamis ént kell kialakítania: úgy viselkednie, ahogy szerinte elvárják tőle, hogy úgy hihesse, szeretik. Ez a hamis énje éveken át fejlődik és erősödik, egyre kevésbé érzékeli hiteles lényét. Hamis énjéről egyre inkább azt hiszi: ez ő. Elfelejti, hogy a hamis én csak egy alkalmazkodás, egy olyan forgatókönyv alapján eljátszott szerep, amit valaki más írt.

Ha ez Veled is megtörtént, olyan átható érzésed lehet, hogy alapvetően hibás, rossz, nem megfelelő vagy. Nem vagy elég jó, valami baj van veled, soha nem ütöd meg a mércét. Az EGÉSZ LÉNYEDET érzed hibásnak. Ezt az érzést nevezzük mérgező szégyennek, ami sokkal rosszabb, mint a bűntudat. A bűntudat esetében valami rosszat TETTÜNK, de azt kijavíthatjuk, tudunk változtatni rajta. A mérgező szégyen estében azonban VELÜNK van valami baj, és semmit nem tudunk vele kezdeni, nem felelünk meg, elromlottunk.

(A fenti összefoglalóhoz John Bradshaw Vissza önmagunkhoz és A szeretet című könyveiből is vettem részleteket. Szeretettel ajánlom a két könyvet teljes elolvasásra.)

Mindennek rengeteg következménye van felnőtt életünkben is. A következő tünetek arra utalhatnak, hogy krónikus szégyenben élsz:
  • úgy általában nem vagy rendben önmagaddal
  • úgy ismered magad, mint akinek a szégyen az alapidentitásává vált
  • értéktelennek, kevesebbnek, rosszabbnak, nem szerethetőnek, képtelennek érzékeled magad
  • felsőbbrendűségi komplexusod van, lenézed az embereket
  • nem tudsz nemet mondani, felvállalni azt, amit szeretnél
  • nem tudod meghúzni a határaidat, nem mered kinyilatkoztatni a szükségleteidet, sőt tán fel sem ismered őket
  • úgy ismered magad, mint aki rejtegeti a gyengeségnek vélt érzéseit, tulajdonságait
  • gondod van az érzelmeid kifejezésével, átérzésével
  • elítéled a „negatív” érzelmeket vagy saját magadat, ha „ilyened” van
  • nem érzel, közömbös, melankolikus vagy
  • magányosnak, elszigeteltnek érzed magad
  • férfiassági, nőiességi önleértékelési problémád van
  • megfelelési kényszeres vagy
  • mindig a tökéletességre törekszel
  • szorongással, depresszióval küzdesz
  • nem vagy képes kielégítő párkapcsolatot kialakítani
  • evési rendellenességekkel, kényszeres evéssel küzdesz
  • testkép zavarod van, állandóan fogyózol vagy jojózol, kényszeres sportolási mániád van, vagy épp teljesen elhanyagolod magad
  • szexuális problémáid vannak
  • szenvedélybeteg vagy függő vagy (evés, édesség, szerelem, szexualitás, kapcsolati függőség, munkamánia, stb.)
  • rossz embernek, nőnek, férfinak, anyának, apának, párnak, gyereknek hiszed magad
  • valamiért nem tudsz megbocsátani magadnak, bűntudat gyötör
  • félsz a jövőtől, nem mersz lépni, változtatni
  • elakadtál az életben, beleragadtál egy bizonyos élethelyzetbe
  • már teljesen belefáradtál és mindent kilátástalannak érzékelsz
  • intenzív spirituális keresésbe, önfejlesztésbe menekültél az élet elől


Jó hír, hogy mostanra olyan szégyenfeldolgozó eszköztár áll rendelkezésünkre, melynek segítségével eredményesen gyógyulhatunk, gyógyíthatjuk meg önmagunkat.

Az ÖnMunka mindkét módszere (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai és Byron Katie Munka-módszere) alkalmasak erre. Gondolati és érzelmi szinten is hatnak. Ezek mellett más gyógyító eszközöket és megközelítéseket is beépítek a tréningek tematikájába. Fontos kapcsolatba kerülnünk az eltemetett fájdalmunkkal, az érzelmeinkkel, a szégyenünkkel, a szükségleteinkkel. Fontos megtanulnunk érezni ezeket, „átfájni” mindazt, ami eddig nem tudott megélésre kerülni bennünk. Fontos felismernünk és megkérdőjeleznünk azokat a hamis én-eket, hiányidentitásokat, melyeken keresztül a mindennapjainkat éljük, időnként inkább szenvedjük. Tényleg az az értéktelen, nem megfelelő, elégtelen valaki lennél, akinek elhitted magad?

Több úton is elindulhatsz, jelenleg a következő kurzusok vannak terítéken:

A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től. Részleteket itt találsz.

Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Élő Önvizsgálatok bevezető), március 28-29. Részleteket itt találsz.


KÉRDŐJELEZD MEG: Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, április 25-26. Részleteket itt találsz.

A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től



A „Valami baj van velem” Mérgező Szégyenének Gyógyítása: 8-hetes kurzus, Támogató Csoportban, 2015. április 9-től

A csoport csütörtök délelőttönként találkozik, április 9-től (9.30-12.30) – Részletek lentebb

Szeretettel várlak egy olyan kiscsoportos, 8 alkalmas, támogató Együttlét-folyamatra, mely során felismerheted, hol mindenhol is van jelen az életedben a szégyen, hol mindenhol akadályoz, és mit is tudsz vele kezdeni. Olyan eszközöket tanulunk, melyek segítenek a szégyen feloldásában, az önfeltárásban, az önfelvállalásban, az érzéseiddel, szükségleteiddel, akaratoddal és vágyaiddal való összekapcsolódásban, önmagad szeretetteljes megélésében.

MINDENKÉPP olvasd el a Valami baj van velem Mérgező Szégyene című bejegyzésemet, ahol részletes háttéranyagot találsz.

Birtokba vesszük a testünket, mint érzelmeink, érzéseink terét. Megtanulunk mélyen elcsendesedni, megérkezni az éppen zajló pillanatba. Belekóstolunk az Élő Önvizsgálatokba és a Munkába, tanulunk tisztán, őszintén kommunikálniKapcsolatba lépünk a Belső gyermekünkkel és szeretettel gyógyítjuk. A morfogenetikus mezőt is használatba vesszük. Sírunk és nevetünk. Fogjuk egymás kezét, nézünk mélyen egymás szemébe, átöleljük és megtartjuk egymást, amikor valamelyikőnknek erre van szüksége. Dolgozunk párban és csoportban. Megtanulunk szeretettel fordulni önmagunk felé, meghallani magunkat, és mindennek hangot adni. Semmi nem lesz kötelező, mindenki annyira nyílik meg, amennyire épp engedődik neki. És házi feladatot is fogtok kapni minden alkalomra. J

Szeretnék egy olyan biztonságos, kölcsönösen támogató közeget létrehozni ehhez, ahol minden résztvevő megtapasztalhatja ezt a szépséges folyamatot.

Ajánlom Neked ezt a 8-hetes Támogató Együttlétet:
  • ha bármilyen okból nem vagy rendben önmagaddal
  • ha úgy ismered magad, mint akinek a szégyen az alapidentitásává vált
  • ha értéktelennek, kevesebbnek, rosszabbnak, nem szerethetőnek, képtelennek érzékeled magad
  • ha nem tudsz nemet mondani, felvállalni azt, amit szeretnél
  • ha nem tudod meghúzni a határaidat, nem mered kinyilatkoztatni a szükségleteidet, sőt tán fel sem ismered őket
  • ha úgy ismered magad, mint aki rejtegeti a gyengeségnek vélt érzéseit, tulajdonságait
  • ha gondod van az érzelmeid kifejezésével, átérzésével
  • ha elítéled a „negatív” érzelmeket vagy saját magadat, ha „ilyened” van
  • ha nem érzel, közömbös, melankolikus vagy
  • ha magányosnak, elszigeteltnek érzed magad
  • férfiassági, nőiességi önleértékelési történet esetén
  • megfelelési kényszer esetén, ha mindig a tökéletességre törekszel
  • ha szorongással, depresszióval küzdesz
  • evési rendellenességek, kényszeres evés esetén
  • testkép zavar, fogyókúra-mánia, jojózás, kényszeres sportolás vagy épp teljes önelhanyagolás esetén
  • ha bármilyen szenvedélybetegséged, függőséged van (evés, édesség, szerelem, szexualitás, kapcsolati függőség, munkamánia, stb.)
  • ha rossz embernek, nőnek, férfinak, anyának, apának, párnak, gyereknek hiszed magad
  • ha valamiért nem tudsz megbocsátani magadnak, bűntudat gyötör
  • ha valakinek nem tudsz megbocsátani
  • ha félsz a jövőtől, nem mersz lépni, változtatni
  • ha elakadtál az életben, beleragadtál egy bizonyos élethelyzetbe
  • ha már teljesen belefáradtál és mindent kilátástalannak érzékelsz
  • ha intenzív spirituális keresésbe, önfejlesztésbe menekültél az élet elől
  • ha egy olyan támogató közegre vágysz, ahol önmagad lehetsz
  • ha éppenséggel tartasz attól, hogy kapcsolatba lépj másokkal és megoszd önmagadat

Csütörtök délelőtti csoport: 2015. április 9. – 9.30-12.30-ig, 8 héten keresztül

Miből áll a 8-hetes kurzus:
  • 8 héten keresztül 8 csütörtök délelőtt  kiscsoportos Együttlét (max. 8 fő).
  • A kurzus ideje alatt igénybe vehetsz egy 3 alkalmas egyéni csomagot is, 3 X 75 perces konzultációt, választásod szerint. (Egyéni konzultációk elsősorban skype-on, kivételes esetben személyesen. Velem, vagy okleveles facilitátor kollégáim valamelyikével.) Az egyéni konzultációt mindenképp ajánlom egyéni élethelyzeted, problémád mélyebb feltárására és feldolgozására.
  • Ingyenes segítő fórum zárt Facebook csoport formájában csak a csoporttagoknak.
  • A kurzus végére a csoporttagok már egymással is képesek lehetnek hatékonyan dolgozni a csoportos alkalmak között, így a folyamat még intenzívebbé válik.

Részvételi díj a 8 hetes kurzusra:
  • 8 x 3 óra kiscsoportos Együttlét: 36.000Ft (alanyi ÁFA-mentes)
  • Választható egyéni konzultációs csomag, 3x75 perc: 24.000Ft

Létszám: 6-8 fő

Részvétel előfeltétele: Nincs, ez kezdő kurzus (is). Amennyiben nem voltál Élő Önvizsgálatok és/vagy Munka Alapcsomagon, a kurzus ideje alatt javasolt 1-1 kedvezményes árú gyakorlónap elvégzése, erről részletek később.

Jelentkezési határidő: március 15.

Jelentkezni itt tudsz, telefonszámot is küldj: andi.oravecz@gmail.com

Kiscsoportos Támogató Együttlétek helyszíne: XIV. Budapest, Kalocsai u.
Egyéni konzultációk elsősorban skype-on, kivételes esetben személyesen.

Fizetési ütemezés:
  • 20.000 Ft helyfoglaló előleg a jelentkezésed megerősítéseként
  • 16.000 Ft a kurzus kezdetéig
  • Az egyéni csomag bármikor kérhető a kurzus során, ennek fizetése folyamatosan, ha valaki igénybe veszi.

Ha inkább kétnapos, csoportos formában érkeznél meg hozzánk, várunk szeretettel a rendszeresen induló Byron Katie Munka Alapcsomagon és a Tanulj meg ÉREZNI - Scott Kiloby-féle Élő Önvizsgálatok Alapcsomagon. Az Alapcsomagok után Mélyítő kurzuson és tematikus tréningeken tudsz tovább dolgozni. Mindezt segítő közegben, a csoport erejével támogatva tudod megtenni. Ne halogasd tovább saját magad!

Figyelmedbe ajánlom még az ÖnMunka blog majd’ 400 bejegyzését az elmúlt több mint 4 évből.

Várlak szeretettel.

Andrea

2015. január 21., szerda

Pszichoszklerózis – Az érzelmek átélésének fontosságáról és elfojtásuk következményeiről



„Amit képesek vagyunk érezni, azt gyógyítani is tudjuk.  Máskülönben elsorvadunk belülről, és meg fogunk betegedni „pszichoszklerózisban”: lelkünk és gondolataink egyaránt megkeményednek.” (Susanna Ehdin)

Az érzelmek világa igen összetett témakör, könyvtárakat tölthetnének meg a róluk szóló értekezések. Jelen írásban nem tudományos kifinomultságra törekszem, hanem a saját magamon megfigyelt és megélt, illetve az emberekkel végzett munkámban kivilágló tapasztalatokról szeretnék írni. Egy dolog intellektuálisan tudni, és más dolog tapasztalati szinten felismerni és megélni. Mostanra egyre inkább azt látom, hogy sokan szinte teljesen elveszítettük a természetes érzelmeinkkel és a velük járó testi érzésekkel, érzetekkel való kapcsolatot. Védelmi páncélt öltöttünk, mely egyre vastagabbá vált az évek során. Tehát sokaknál nem is az a probléma, hogy mit is kezdjünk a dühünkkel vagy félelmünkkel, hanem első lépésként oda kell eljutnunk, hogy egyáltalán testi szinten érzékelhetővé váljanak. Vagyis képessé váljunk ÉREZNI.


A természetes érzelmek velünk született, emberlétezésünkre kalibrált normális jelzések, melyek segítenek eligazodni, védenek, irányt adnak. Fel szoktam tenni azt a kérdést, hogy vajon miért kaptuk őket, ha rosszak, elfojtani valók, ártalmasak lennének? Hibázna ekkorát a teremtés? Mi lenne, ha barátként és ajándékként tekintenénk rájuk?

Persze, már az alapoknál sok sebből vérzünk. Legtöbbünkben születésünk óta többé-kevésbé legátlásra, megvonásra kerültek a természetes érzelmek. Írásomban lentebb ezek közül a düh, a félelem, a szomorúság, a szeretet, illetve egy ún. másodlagos érzelem, a szégyen kerül terítékre.

Ha nem tanulhatjuk meg kifejezni és átélni az érzelmeinket – ami az egyik legfontosabb emberi szükségletünk (lenne) -, akkor szakszavakkal élve érzelmi deprivációban, érzelmi megvonásban, nélkülözésben, gátoltságban kezdünk el élni. Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy észrevegyük, társadalmi szinten is így élünk, generációk óta erre kondicionálódunk. Ha gyerekként elutasították a valódi érzelmeink kifejezését és átélését, ezzel abban is akadályoztak bennünket, hogy önálló, egészséges személyiségekké váljunk. Ezért jellemző a felnőtt testbe bújt, lélekben azonban a hároméves gyermek szintjén élő ember, akinek érzelmi fejlődése korán megakadt. Fontos megjegyezni, hogy szüleink sem tudták másképp csinálni, hisz ők is ezt tanulták. Mindemellett lényeges mindennek a felismerése, és az ezzel kapcsolatos fájdalmunk és hiányaink feldolgozása, elgyászolása, szüleink (vagy más fontos személyek) felé történő kinyilvánítása. Úgy hívjuk ezt, hogy jogot formálunk arra, ami embergyerekként járt volna nekünk, mert úgy tűnik, ez segít az elengedésben és a felnőttként bepótlandó érzelmi megfejlődésben.

A feldolgozatlan, megéletlen érzelmek betegségekben is kifejezésre juthatnak, erről szerintem mostanra mindenki hallott, olvasott, tapasztalja magán. Csak épp nem tudja, hogyan változtasson. Valamikor a gyermekkorban megszületett bennünk az elhatározás: az érzelmeket el kell fojtani. Az érzelmek elfojtását pedig előbb-utóbb a szervezetünk is megsínyli. Következményként az összeszorított állkapocstól kezdve a fogcsikorgatáson át a fejfájásig, az alvászavaroktól az emésztési problémákig, súlyosabb esetben pedig autoimmun vagy autoagresszív betegségekig a legkülönfélébb tünetek alakulhatnak ki, attól  függően, hogy melyiket választjuk öntudatlanul az érzelmek szomatizálásához. A szomatizálás módjai örökletesek is lehetnek – bizonyos testi tünetek generációról generációra felbukkanhatnak. A családban, a rokonság körében tudat alatt paktum születik arról, hogy melyek a megengedett és melyek a tiltott érzelmek.

(A témában nagy hatással volt rám Dr. Máté Gábor, A test lázadása című könyve. Mély, belső utazás az elfojtott érzelmek birodalmába. Eddig mindenki hasonlókat jelzett vissza róla, aki olvasta.)

Rendszeresen találkozom olyanokkal, akik megkísérlik az érzelmeiket „elmeditálni”, „eljógázni” vagy épp „megönfejleszteni”. Vagy épp olyan tudatállapot elérésére hajtanak, melyről azt hitték el, hogy képesek állandósítani, és ott majd nincsenek emberi érzelmek és fájdalom. Erre szoktam mondani, hogy sokunk mindent megtesz azért, hogy „csak” embernek ne kelljen lenni. Übermensch-képzőnek is hívom ezt a jelenséget. Semmiben nem különbözik a hétköznapi függőségeinktől, melyek szintén az elmenekülést szolgálják. Hosszú, keserves, sok vaksággal terhelt út lehet az ilyen. Ki mikor ébred fel belőle, hogy magához tudja ölelni EMBERSÉGÉT, annak minden velejárójával.


Nézzük akkor a leginkább problematikussá vált alapérzelmeinket:

A DÜH természetes érzelmi válasz az érzékelt igazságtalanságra, megalázottságra, elhanyagolásra, elárultatásra, emberi jogaid nem tiszteletben tartására. Ennek a segítségével mondhatod ki, hogy „Köszönöm, nem”. Eközben nem kell gorombának lenned és fájdalmat sem kell okoznod másoknak. Segítségével meghúzhatod a határaidat arra vonatkozóan, milyen közel engedsz valakit, mit engedsz meg neki. Tudatosulhatsz arra, mit engedsz magaddal megtenni. Ha beléd nevelték, hogy a düh nem helyénvaló, hogy elítélendő átélni és kifejezésre juttatni, felnőttként vagy dühkitörések figyelmeztetnek majd, vagy pedig hosszabb időnek kell eltelnie, hogy észrevedd, hogy nem is érzékeled, ha bántanak, ha rosszul bánnak veled. Így olyan élethelyzetekbe is belesétálsz vagy benne maradsz, ahol neked nem jó. A düh tartós elfojtása gyűlölethez, haraghoz vezet, amik mélyen (ön)rombolók. Agressziót, betegségeket, akár depressziót okozhat.

FÉLELEM természetes érzelmi válasz az érzékelt veszélyre. A csecsemők állítólag csupán két félelemmel jönnek a világra: az egyik a zuhanástól való félelem, a másik a hangos zajoktól való félelem. Minden más félelmet a környezetünk alakít ki bennünk, a szüleink tanítanak meg rá. A természetes félelem célja az, hogy óvatossá, körültekintővé tegyen. Az óvatosság a test életben maradását szolgálja. Ha megtanultad nem érezni a félelmet, akkor vagy mindentől félni fogsz, vagy pedig akár értelmetlenül és tudattalanul veszélyezteted a testi épségedet. A félelem tartós elfojtása szorongáshoz, pánikhoz, neurózishoz vezet.

A SZOMORÚSÁG természetes érzelem. Lehetővé teszi, hogy kifejezd, átéld és kiadd magadból a veszteségek fölött érzett fájdalmadat. Ha a gyermeknek megengedik, hogy szomorkodjon, amikor szomorú, akkor felnőttként egészségesen fog hozzáállni a szomorúsághoz, és az esetek többségében gyorsan túlteszi magát rajta. Ha a gyerekként azt hallottad, hogy ne szomorkodjál és ne is sírjál, akkor felnőttként nehézségeid lesznek a sírással és a természetes szomorúság megélésével. Ezért elfojtod majd a bánatodat, szomorúságodat, gyászodat Az elfojtott bánat depressziót, mély lehangoltságot, melankóliát eredményez.

A SZERETET természetes érzelem az összetartozás, kapcsolódás, egység érzékelésekor. Ha engedik, hogy a gyermek természetesen, korlátozások és feltételek, tiltások és kényszerűségek nélkül fejezze ki, illetve fogadja, akkor nincs is többre szüksége. Mert az így kifejezett és fogadott érzelem önmagában is tökéletesen elegendő. Ám a feltételekhez kötött, előírásokkal és szabályokkal, rituálékkal és korlátozásokkal körülbástyázott, irányított, manipulált és elfojtott szeretet természetellenessé válik. A szeretet tartós elfojtása birtoklási vágyhoz, kéjvágyhoz, rögeszmés ragaszkodáshoz vezet.

Egy nagy mumus még a szégyen. A SZÉGYEN másodlagos, úgynevezett önértékelési érzelem, ami 2-3 éves korban jelenik meg, és más önértékelési érzelmekkel együtt (pl. bűntudat és büszkeség) elsősorban a szociális kihívásoknak való megfelelésben játszik nagy szerepet. A szégyen kialakulásához nem szükséges az, hogy az egyén bármi rosszat cselekedjen. Maga a szégyenélmény egy titok vagy egy vélt hiányosság hatására is kialakulhat. A bűntudatot korábban gyakran összemosták a szégyennel, holott a két érzelem között alapvető különbségek vannak. Lényeges eltérés, hogy szégyenünk az énünkre, míg bűntudatunk a viselkedésünkre vonatkozik. Vagyis ha szégyenkezünk, azt érezzük, nem olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk, míg bűntudat esetén a probléma forrása az, hogy úgy látjuk, megbántottunk valakit vagy rosszat tettünk valakivel. Szégyen esetén teljes valónkat érezzük elfogadhatatlannak és emiatt gyakran megbénulunk, lefagyunk, míg bűntudatnál jóvátételi cselekvéseken gondolkodunk, például igyekszünk bocsánatot kérni.

A szégyen egészséges jelenségnek tekinthető mindaddig, amíg átmenetileg, a megszégyenítő helyzetek érzelmi reakciójaként jelenik meg. Ugyanakkor bizonyos – többnyire gyermekkorban gyökerező – tényezők hatására könnyen olyan krónikus, identitásunk részét képező állapottá válhat, mely állandó vagy hosszan tartó szégyenkezést, gyötrődést eredményez. Ezt az állapotot nevezhetjük krónikus szégyennek. Úgy tűnik, az erős krónikus szégyennel élő emberek a megszégyenítő helyzetekre erőteljesebb reakciókat adnak, illetve olyan helyzeteket is megszégyenítőnek érzékelnek, melyek egyáltalán nem is azok. Megfigyelések szerint ezek az emberek hajlamosabbak a különböző mentális zavarok kialakulására és a gondolati vagy akár fizikális önbántalmazásra.

Az élet teljes és örömteli megélését tapasztalataim szerint még a következő érzelmi állapotok nem megélése és téves értelmezése nehezíti leginkább. Érdemes ezekkel is külön foglalkozni azoknak, akik magukra jellemzőnek találják őket: magány, unalom, üresség, tehetetlenség, elutasítottság.

Fontos, hogy az ALAPOK, a teljesen természetes emberi működések a helyükön legyenek és tudatosak legyünk a működésükre. Jelenlegi látásmódom szerint, ha ez hiányzik, akkor a különféle önfeldolgozó, konfliktusoldó eszközök sem tudnak hatékonyak lenni. Eszközöket és módszereket akkor érdemes bevetni, ha már van mire építeni, és tudjuk, mit mire használjunk. Amíg valahol tudattalan hiányod van, addig minden eszközt ennek a betöltésére fogsz majd próbálni használni, így pedig csak körbe-körbe járkálsz. Sőt, lehet, hogy még elveszettebbnek érzed majd magad.

Ha megtalálod a valódi otthonodat a tested belső terében, és ha ebben a belső térben az érzelmi energiák is otthonra tudnak találni, akkor kapsz egy alapvető biztonságérzetet, amire mindig számíthatsz majd, és amit senki sem vehet el tőled. Innen érdemes folytatni az utazást.

Várlak szeretettel a következő tanfolyamokon:

Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam, február 28. – március 1. Részletek itt.

KÉRDŐJELEZD MEG: Byron Katie Munka Alapcsomag, március 28. -29. Részletek itt.

Élő Önvizsgálatok Tanuló- és Gyakorlónap + 2 egyéni konzultáció, április 11. (Előfeltétele a Tanulj meg Érezni Alaptanfolyam.) Részletek itt.


(Érdemes ezt a kivonatot is elolvasni, Susanna Ehdin: Az öngyógyító ember című könyvéből.)