2016. április 15., péntek

Az Önerőszakolást tanultuk meg: Neked mikor esik meg a szíved saját magadon?



„Ha bárki olyan rútul bánna veled, ahogy te bánsz saját magaddal, már rég kiraktad volna az életedből.” (Cheri Hubert)

Jellemzően sokat tanultunk és tudunk arról, hogyan is illene másokhoz viszonyulnunk, velük bánnunk. Valamelyik nap ez a néhány soros szösszenet jött velem szembe a témában:

Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál...
Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot...
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél...
Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem...
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el...
Szeretném, ha néznél, de nem vetítenéd ki rám önmagadat...
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál...
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál...
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál...
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül...
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám...
Szeretném, ha megismernéd belőlem azokat a dolgokat is, amik a legkevésbé tetszenek neked...
Szeretném, ha elfogadnád, és nem iparkodnál megváltoztatni ezeket...
Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…
Feltétel nélkül.
(Jorge Bucay)

Szép, bölcs, nemes és követendő. Legtöbbünk egyet is ért minden szavával és örül, ha valaki így bánik vele, illetve ha neki sikerül így bánni másokkal. Ami (nem) meglepő, hogy képesek vagyunk ezt is kapásból úgy olvasni, hogy MIT NEM TUDUNK mi ebből megvalósítani, és ezt máris beleillesztjük abba a dobozba, hogy akkor még mindig nem vagyunk elég jók, megfelelők, szerethetők, stb. Azért nem meglepő, mert arról nem sokat tanultunk, hogyan is viszonyuljunk szeretettel, megértéssel, elfogadással, együttérzéssel saját magunk felé. Azt tanultuk meg, hogyan is ítéljük, bántsuk, utáljuk, erőszakoljuk magunkat a bennünk megnyilvánuló érzések, gondolatok, viselkedések, cselekvések, működések miatt. Az ön-erőszakolás kultúrájában nőttünk fel, legtöbben mesterekké váltunk ebben, és még csak nem is tudunk róla. Sokakkal találkozom, akik akkor döbbennek rá mélyen, hogyan is bánnak önmagukkal, amikor valódi, mély önismereti munkába fognak. És a legtöbben még akkor sem. Mert nem tudnak erről, vagy nem tudják, hogyan is lehetne másképp csinálni. Vagy félnek tőle, mert azt hitték el, hogy önmagukkal együtt érzőnek lenni gyengeség. Ezért aztán az önismereti útjukat és a megtanult módszereket, eszközöket is további önerőszakolásra használják.

Olvasd el Jorge Bucay sorait úgy, mintha magadnak szólna magadtól, miközben a kezedet a szíved felett nyugtatod. Fogadd mélyen magadba az olvasottakat és érezd is át, szép lassan. Mennyire vagy képes magadhoz így viszonyulni? Eszedbe jutott-e egyáltalán valaha, hogy így is lehetne?

Mi lenne, ha végre nem megszerelni és erőszakkal megváltoztatni akarnád azt, amit rossznak, nem megfelelőnek, nem szerethetőnek, akár kiirtani valónak érzékelsz önmagadban? Mi lenne, ha végre abba tudnád hagyni az önutálatot és az önerőszakolást? Ez nem egyszerű, mert mindannyian az ellenállásból és erőből fakadó problémamegoldásra kondicionálódtunk.

A kulcs számomra a szeretetteli TALÁLKOZÁS ÉS KAPCSOLÓDÁS ÖNMAGAMMAL. Az érzéseimmel, fájdalmaimmal, gondolataimmal, nemszeretem tulajdonságaimmal, vélt és valós hibáimmal, működéseimmel.  Legtöbbünk már gyerekkorában belekeményedett a sebezhetőség elleni védekezésbe, pedig a lelki épség és a fejlődés feltétele az érző szív. Ha képes vagy újra sebezhetővé válni és szeretettel átérezni a saját érzelmeidet, akkor a szíved újra megnyílik. Önmagadra, másokra és a világra. Megengeded-e végre magadnak, hogy megessen a szíved saját magadon? 

Gondold át a következőket: Hogyan viszonyulok saját magamhoz? Az érzéseimhez, gondolataimhoz, történeteimhez, "rossz" tulajdonságaimhoz, "nem előnyös" vonásaimhoz, testemhez, hibáimhoz?. Tudok-e szeretettel kapcsolódni hozzájuk? Meg tudom-e nyitni a szívemet saját magam felé?

Milyen érzelmi környezetben tud egy kisgyermek a legelőnyösebben fejlődni és felnőve saját magában kiteljesedni? Képes vagy önmagadat ilyen érzelmi környezetbe megérkeztetni újra meg újra? Képes vagy a benned lakó Gyermeket az érzelmi biztonság, elfogadás, megértés, szeretetet és együttérzés minőségeivel átölelni és táplálni?

Várlak szeretettel, ha az önismereti munkádat az önszeretés-önegyüttérzés minőségéből szeretnéd végezni. Az ÚJ, INTEGRÁLT ÖNMUNKA ALAPCSOMAGON megismerkedünk Scott Kiloby Élő Önvizsgálatainak  és a  Természetes Nyugalomnak, Byron Katie Munka-módszerének és egy Belső Gyermek Gyógyítása folyamatnak az alapjaival. Bőséges és mély tematikával várlak, olvass róla bővebben itt: Aktuális Tréningek

Új, Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+2X75 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. június 3-5.


2016. március 21., hétfő

Kivetítés, Csőlátás, Ellenségkép: Tényleg az van, amit gondolsz-érzel-látsz?



Életünk szinte minden pillanatát, találkozását, kapcsolódását, interakcióját átszövik elménk automatikus kivetítő mechanizmusai, melyek csőlátást okoznak: a saját történeteinkkel találkozunk, és mást nem is fogunk tudni észrevenni. Byron Katie úgy fogalmazza meg: „Nincs két ember, aki találkozott volna.” Amíg nem ismerjük fel és nem kérdőjelezzük meg a legalapvetőbb gondolkodási-érzési-kivetítési sémáinkat, addig nagyon valószínű, hogy valamilyen szinten mindig torzított képpel fogunk találkozni. És ettől rendesen szenvedni.

Épp egy tréning szervezési folyamatának a közepén járok; ilyenkorra már több kör emailt küldtem ki a résztvevőknek: visszaigazolást, fizetési információkat, majd a részvételi díjak beérkezése után az egyéni konzultációk időpontjának szervezési tudnivalóit, amihez már minden résztvevőt össze kell hangolnom. Mindegyik körhöz határidőt szoktam adni, mert így tudok gördülékenyen haladni, és elég részletesen, konkrétan leírok minden fontosat. Kérni és megköszönni is szoktam. J Persze a határidőket nem mindenki szokta betartani, ilyenkor újra írok és kérem a pótlást. Néha több körben. Amikor is néha elgondolkozom, hogy vajon mi gátolhatja meg az embereket abban, hogy meg is tegyék, amit kérek. De mivel megszoktam, hogy minden tréning alkalmával adódik ilyen, nem igazán izgatom már magam rajta. És nyilván, fogalmam sem lehet, legfeljebb feltételezni tudok. Teszem a dolgom, kommunikálom és kérem újra, tisztán, konkrétan, amennyire tőlem telik. Aztán, amikor már találkozik a csoport, vagy a tréning után egyéniben is dolgozunk, néhányan megosztják velem, hogy miket is gondoltak-éreztek-vetítettek bele a leveleimbe és a leírt szavaimba. (Az előkészítő feladatos levél szokta a leghevesebb érzelmeket kiváltani. J ) Mivel az Alapcsomagunk egyik központi témája - az érzések mély megélése mellett - az észlelésünk torzulásainak felismerése és ezek tisztítása, addigra már megértik, hogy teljesen normális, ha ez történik. Nem szégyellni való, hisz mindannyiunk elméje így működik: olvas valamit, abból pedig azt érti, amit ő megtanult érteni, és ha ez egy érzékeny pontjára tapint, akkor máris érzi magát valahogy és feltételez rólam valamit. Miközben a valóságban annyi történik, hogy szavakkal közölt információkat olvas egy levélben. Velem pedig még csak nem is találkozott. (Személyes találkozáskor ezek az élmények még markánsabbak tudnak lenni, hisz már a szemünk és a fülünk is ott van, hogy „bizonyítékot” szolgáltasson. Főleg akkor, ha már előzetes feltevésekkel érkezünk egy találkozóra.)

Ezt a bevezetőt azért írtam, hogy kicsit személyesebbé tegyem egy szenzációs könyvből való néhány oldal megosztását. A könyv címe Harag, szerzője pedig Riekje Boswijk-Hummel. (Ursus Libris kiadó) Ha összesen három könyvet ajánlhatnék az önismeret útjára frissiben rálépőknek, vagy az azon már egy ideje járóknak, ez biztosan köztük lenne. Gyönyörű ívet ad a szerző mindannak, amit az utóbbi években én is megláttam, megtapasztaltam, és a tréningjeim tematikájába integráltam. Ha még az Élő Önvizsgálatokat is ismerné, akkor még a feloldási-megoldási részt is jobban kikerekíthette volna, de a könyv már így is zseniális. J

A könyvből itt megosztásra kerülő részben végtelenül érthetően mutatja be a szerző, hogyan is működik az elménk, hogyan is torzítja az észlelésünket, elhitetve és éreztetve is velünk a saját „igazságunkat”. Ha már legalább ennyit megértünk, máris óriási lépést tettünk a nyugalmunk, önmagunk és a másik emberek felé. Ha pedig, neadjisten, még azt is megtanuljuk, hogy amikor valamit feltételezünk a másikról, főként, ha az ránk nem hízelgőnek tűnik, akkor MEGKÉRDEZZÜK tőle, hogy tényleg úgy van-e, ahogy értjük, látjuk, halljuk, gondoljuk, érezzük, akkor óriási változások elé nézhetünk. Meggyőződésem, hogy ha ennyire tisztán mernénk kommunikálni egymással, leellenőrizve a feltételezéseink valóságtartalmát, a konfliktusaink 95%-a azon nyomban elillanna. Csakhogy ezt a „szembesítést” nagyon félelmetesnek hittük el, ezért inkább cipeljük magunkkal a másikról szóló megvizsgálatlan feltételezéseinket, és fájunk bennük – néha egy életen keresztül. L

Olvass velem, és figyeld, ahogy bizonyos megélt élethelyzeteid máris más megvilágításba kerülnek.

Kivetítés

Amikor dühbe gurulsz, észlelésed visszavonhatatlanul megváltozik: a másik felet szó szerint és képletesen is „rossz színben látod”: mindenféle rossz szándékot és tulajdonságot tulajdonítasz neki, és már nem vagy képes mást észrevenni. Hogy megtapasztaljuk, hogyan is jön létre az észlelésnek ez a változása, csoportjaimban gyakran alkalmazom a következő vizualizációs gyakorlatot:

Képzeld el, hogy egy fogadáson vagy, ahol szinte senki nem ismersz. Elveszettnek érzed magad, és csak lődörögsz ide-oda poharaddal a kezedben. Ekkor, megkönnyebbülésedre, a terem másik végében észreveszel egy ismerőst. Ő is egyedül ácsorog. Nem lát téged, de te világosan felismered, és megörülsz neki. Van is kedved beszélgetni vele. Örömmel lavírozol a zsúfolt termen keresztül a férfi felé. Óvatosan manőverezel az emberek között a pohárral a kezedben. Aztán, amikor már sikerült közelebb kerülnöd hozzá, látod, hogy a férfi körbenéz. Szemmel láthatólag ő is keres valakit. Hirtelen arrafelé néz, ahonnan te közeledsz. „Hahó, hahó, itt jön egy ismerős!” – próbálsz integetni felé a poharaddal. A férfi azonban megfordul és kimegy a teremből.

Ekkor azt szoktam kérdezni a résztvevőktől? „Mit érzel? Mire gondolsz? Miért ment el a férfi?” Kiderül, hogy nagyon sok ember azt feltételezi, a férfi azért ment el, mert nem volt kedve találkozni vele. „Láttam az arcán, hogy azt gondolja: ’Jaj ne, már megint itt van!’, és erre inkább úgy tett, mintha nem vett volna észre, inkább elment” – mondják ezek az emberek, majd levonják a következtetést: „Micsoda tuskó!” Ezután gyakran azt is állítják már, hogy voltaképpen mindig is kellemetlen alaknak tartották a férfit. Egy korábbi találkozás alkalmával is otrombán és gőgösen viselkedett. „Mindig is méltóságon alulinak tartotta, hogy kapcsolatba lépjen velem” – állítják most már szinte biztosan az emlékeik alapján. Az alapkövetkeztetést, miszerint a férfi úgy tett, mintha nem akarta volna őket észrevenni, és azért ment el, mert nem akarta őket látni, ilyen módon tovább színezik mindenféle esetleges emlékekkel és a férfiról szóló „tudással”, melynek létezéséről addig valahogy nem is tudtak.
Ha a férfit magát kérdeznénk meg, miért ment el, akkor kiderülhetne, hogy a sok ember közt tán egyáltalán nem is vette észre az ismerősét. Körbenézett, majd azért ment el, mert WC-t keresett, mert unatkozott, a feje fájt, vagy telefonálni akart. Valószínűleg teljesen alaptalan a feltételezés, hogy azért távozott, mert nem akart találkozni az ismerősével. Más szavakkal: olyan motivációt, olyan gondolatokat és érzelmeket tulajdonítanak a férfinak, amelyek valószínűleg meg sem fordultak a fejében. Pszichológiai kifejezéssel: valamilyen motivációt, gondolatokat ér érzelmeket vetítenek ki a férfira. Majd ezt a projekciót színezik tovább mindenféle esetleges emlékekkel és tapasztalatokkal, melyek mind az eredeti projekció igazolását szolgálják.
A félreértések elkerülése végett: természetesen az is előfordulhat, hogy teljesen másképp reagálsz egy ilyen incidensre. Ha látod, amit a férfi elmegy, és azt feltételezed, hogy nem akar találkozni veled, akkor tán nem mérges, hanem csalódott vagy szomorú leszel, és értéktelennek érzed magad. Annyira értéktelennek érzed magad, hogy inkább csendesen elsomfordálsz a fogadásról. De persze az is lehet, hogy hidegen hagy az egész: látod, hogy a férfi elmegy, és nem történik benned semmi, nem csinálsz semmit. Sokféle reakció lehetséges. Mivel azonban ez a könyv a haragról szól, most csupán a haragos reakciót írom le: mérges leszel, mert úgy látod, a férfi gőgösen pillant rád.

Gondolni-érezni-látni: az észlelés világai

Projektálás

A projektálás (kivetítés) egy szempillantás alatt játszódik le, nem tudatos gondolkodási folyamat eredménye. A férfi példájánál maradva, aki kimegy a teremből: nem úgy kell elképzelni, hogy először mérges leszel, azután azt gondolod, hogy egy tuskó, majd kivetíted rá, hogy nem akar találkozni veled. De nem is fordított a sorrend. Nem azt vetíted ki rá először, hogy nem akar találkozni veled, majd gerjedsz haragra és gondolod azt, hogy micsoda tuskó. Időbeli sorrendiség egyáltalán nincs. A gondolat, az érzés és a kivetítés mind egyszerre játszódik le: abban a pillanatban, amikor az érzelem megszületik, megszületik a gondolat és a kivetítés is. Ezt az okozza, hogy a gondolkodás, az érzés és a látás nagyon szorosan összefüggnek egymással.

Gondolni-érezni

Először nézzük a gondolkodás és érzés közötti összefüggést: amikor dühbe gurulok, azt gondolom: „Micsoda tuskó!” Nem gondolhatom azt: „Micsoda kedves ember!” Ha alapvetően csalódást érzek, amikor a férfi hátat fordít, akkor valami ilyesmit gondolhatok: „Nincs kedve beszélni velem. Tényleg értéktelen vagyok.” Nem gondolhatom viszont azt: „Biztosan szimpatikusnak talál”, vagy „Biztosan szívesen beszélne velem.” Az, amit gondolok, mindig egyezik azzal, amit érzek. Vagy, még erősebben fogalmazva: amit gondolok, az megmagyarázza azt, amit érzek – megerősíti. Ha haragot érzek, azt gondolom: „Micsoda tuskó!” És fordítva: érzésem megmagyarázza és igazolja azt, amit gondolok. Ha azt gondolom, micsoda tuskó, akkor dühöt érzek. A gondolkodás és az érzés mindig kölcsönösen megmagyarázzák és igazolják egymást.
Ebből a szempontból helytelen – és ezért zavaró -, hogy a „gondol” és az „érez” a nyelvben két különböző ige. Ez ugyanis azt sugallja, hogy két különálló tevékenységről van szó, pedig nem ez a helyzet. A gondolkodás és az érzés mindig egyidejűleg zajlik. Annak jelzésére, hogy a gondolás és érzés voltaképpen egy tevékenység, inkább összevonom a szót: gondolni-érezni. A gondolás-érzés alkotja a te „belső világodat”.

Kognitív disszonancia: gondolni-érezni-látni

Ennek a gondolva-érzésnek – a te belső világodnak – összhangban kell lennie a külső világgal. Ha haragszol, a haragnak kell, hogy legyen oka is. Szóval azt is fogod látni. A példában haragot érzel, és azt gondolod, micsoda tuskó, majd már látod is magad előtt a nagyképűen viselkedő személyt. Felfedezed például a gőgös vonásokat a szája körül. Tehát már ebből is tudod: „Nem akar találkozni velem.” A gőgös vonások, amelyeket látsz, valamit az ebből eredő meggyőződésed, hogy a férfi nem akar találkozni veled, együttesen alkotják a projekciót. Ennek a projekciónak pedig az a hatása, hogy jogosnak érzed a haragodat és a gondolatodat: „Micsoda tuskó!” A projekció megmagyarázza és igazolja a gondolás-érzést.
Éppen ez a lényeg: amit a külvilágban látsz, annak igazodnia kell saját belső világodhoz, ahhoz, amit gondolsz-érzel. Nem lehetsz egyidejűleg dühös és gondolhatod azt, micsoda tuskó, miközben egy kedves, barátságos férfit látsz magad előtt. A pszichológia ezt kognitív disszonanciának nevezi: ha dühös vagy, de egy kedves embert látsz magad előtt, akkor a belső és külső világod nincs összhangban. A kognitív disszonancia rendkívül zavaró; az emberek nem bírják elviselni, hogy belső világuk nem igazodik a külvilághoz. Emiatt a belső és külső világot adott esetben ők maguk igazítják egymáshoz. Ez a projektálás segítségével lehetséges. Mivel haragszom és azt gondolom, „Micsoda tuskó!”, ezért egy gőgös férfit látok magam előtt. Ténylegesen látom is a gőgös vonásokat az arcán. A projekció révén összhangba tudom hozni a külvilágot a saját belső világommal. Mivel látom a gőgös vonásokat, tudom, hogy a férfi látni sem akar engem.
Az, aki nem dühös, valószínűleg egy teljesen másmilyen férfit lát maga előtt. Esetleg ő is észreveszi ugyanazokat az arcvonásait, de ő nevetőráncoknak vagy az aggódás jeleinek véli a szája körüli vonásokat (attól függően, hogy ő mit vetít ki a férfira).
Most veszem észre, hogy azt sugallom, a gondolkodás-érzés határozza meg a projekciót, pedig itt sem lehet azt mondani, hogy időbeni sorrendiségről lenne szó. Minden egyetlen szempillantás alatt történik. Mivel bizonyos dolgokat gondolsz-érzel, ezért egy gőgös férfit látsz magad előtt, de mivel gőgös férfit látsz magad előtt, elkezdesz bizonyos dolgokat gondolni-érezni. A gondolás-érzés és látás szétválaszthatatlanul összekapcsolódik egymással. Véleményem szerint a gondol, érez és lát igéket össze lehet ragasztani, és így használni: gondol-érez-lát.

Az észlelés világai: hitrendszerek

Amikor a férfi elmegy a fogadásról, érzel valamit (haragot), gondolsz valamit („Micsoda tuskó!”), és látsz/kivetítesz valamit (gőgös vonásokat látsz, és tudod, hogy nem akar találkozni veled). Mindaz, amit érzel, gondolsz és látsz/projektálsz, mindig magyarázza, igazolja, jogossá teszi egymást.
A gondolkodás, érzés, látás ilyen kombinációja egy teljes észlelési világot alkot: saját gondolataidon és érzéseiden – azaz belső világodon – kívül tartalmazza ugyanis a külvilág képét, jelen esetben a férfi képét is. A belső és külső világ képei pontosan illeszkednek egymáshoz.
Az ilyen észlelési világ nagyon meggyőző. Mivel minden magyarázza és igazolja egymást, többé-kevésbé zárt rendszer jön létre: elhiszed, hogy amit gondolsz-érzel-látsz, az igaz. Az ilyen észlelési világokat ezért hitrendszereknek nevezem.

Öntudatlan gondolkodás, érzés, látás és tudatos megmagyarázás

A példánkban szereplő férfira sokan megharagudnának, mivel azt feltételeznék, hogy nem akar találkozni velük. Később pedig már azt is állítanák, hogy voltaképpen már ismeretségük kezdete óta mogorván és gőgösen viselkedett.
Ilyen módon kétfajta gondolkodásról beszélhetünk: az ösztönös gondolkodásról és a racionalizálásról. Az ösztönös gondolkodás szorosan kapcsolódik az érzéshez; ez a gondolni-érezni „gondolni” szakasza. Nem tudod megkülönböztetni az érzéstől, mivel elválaszthatatlanul összefügg azzal. Abban a pillanatban, amikor dühös leszel, rögtön azt is gondolod: „Micsoda tuskó!” Ez a gondolkodás teljesen érzelmi alapú. Emiatt gyakorta egyáltalán nem logikus vagy józan, és főként nem objektív.
         A gondolkodás másik fajtája, a racionalizálás vagy okkeresés logikusan következik a gondolás-érzésből, és legfontosabb célja a gondolás-érzést megmagyarázni és igazolni. Egy sor érv, bizonyos helyzetekre és tapasztalatokra történő visszaemlékezések segítségével magyarázod meg és igazolod azt, amit gondolsz-érzel. Itt már létezik időbeliség: a racionalizálásra mindig a gondolás-érzést követően kerül sor. Vagyis immár tudatosan magyarázol meg magadnak egy öntudatlanul kialakított álláspontot, és meg vagy győződve arról, hogy a „valóságot” látod.

Csőlátás és ellenségképek

Az ilyen előzetesen kialakított álláspontot a gyakorlatban szinte már lehetetlen megváltoztatni. Egy hitrendszer épp azért rendkívül erős, mert három elemből, gondolkodásból, érzésből és látásból áll, amelyek mindig kölcsönösen magyarázzák, erősítik és igazolják egymást. A példában: ha egyszer a férfit már megvádoltad magadban azzal, hogy nagyképű, akkor nagyon sok mindennek kellene történnie ahhoz, hogy más színben kezdd el látni. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nem csupán a rá vonatkozó gondolataidat, de a róla benned élő képet és érzelmi reakciót is meg kellene változtatnod. Ez nem kis feladat. Főként az érzelmi reakciók feladási tűnik az esetek többségében szinte lehetetlennek.
         Ha egyszer dühös lettél valakire, nagyon nehéz ezt a haragot feladni. Ez azt is jelenti, hogy ha az emberek egyszer már kialakítottak valamilyen képet magukban valakiről, ez a gyakorlatban, az esetek többségében már alig változtatható. Az ilyen megváltozhatatlan hitrendszert joggal nevezhetjük csőlátásnak. Sőt, ha haragról beszélünk, akkor akár ellenségképnek.


Amennyiben szeretnél olyan eszközökkel megismerkedni, melyek segítségével oldhatók a gondolási-érzési-látási mintáid, illetve ha tovább mélyítenéd az elméddel és érzelmi rendszereddel, illetve a magadról alkotott téves észlelésekkel kapcsolatos ön-megismerésedet, látlak szeretettel az ÚJ, INTEGRÁLT ÖNMUNKA ALAPCSOMAGON. Ennek során megismerkedünk Scott KilobyÉlő Önvizsgálatainak és a Természetes Nyugalomnak, Byron Katie Munka-módszerének és egy Belső Gyermek Gyógyítása folyamatnak az alapjaival. Bőséges és mély tematikával várlak, olvass róla bővebben itt: Aktuális Tréningek

Új, Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap kiscsoportos tréning+2X75 perces skype-os egyéni konzultáció), 2016. május 6-8.

2016. január 19., kedd

Valódi Önismeretről, Önfelnevelésről, Hiányról, Érett Személyiségről



A nagy fordulat egy ember életében:
"nekem mi jut?" helyett: "mi fakad belőlem?"
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.
(Weöres Sándor)

A mai instant kultúránk elhiteti velünk, hogy mindent elérhetünk, mindent megkaphatunk, minden jár nekünk. Ez nem így van. Ezt azok hiszik el, akik nem felnőttek és nincs valós önismeretük. Akik a pszichológiai hiányaikból származó érzelmi fájdalmukat csodavárással és a „szebb, jobb, teljesebb jövő” keresésével próbálják orvosolni. Az „önfejlesztés” és „spiritualitás” útján járókra ez szinte kivétel nélkül igaz. Ki mikor veszi észre, hogy nyakig benne van. (Részletes cikk erről itt: A spirituális elkerülésről.)

Tapasztalatom szerint VALÓDI önismerettel és önfelneveléssel érdemes foglalkozni. És akkor sokkal "kevesebbel" is beérjük, megérkezünk az életünkbe, elégedettek leszünk, és azokba a dolgokba fektetjük az energiáinkat, melyekbe tényleg érdemes.


Mikor jutott eszedbe utoljára, hogy MEGÁLLJ egy kicsit? Volt már olyan, hogy teljes egészében megérkeztél az életedbe? Úgy, ahogy az éppen van, a kis tyúkszarosságával, problémáival, kihívásaival? Vettél már részt úgy valaha az életedben, hogy épp nem VALAHOVA MÁSHOVA akartál volna eljutni? Találkoztál-e valaha az elveszettségeddel, reménytelenségeddel, sebezhetőségeddel?

Teremtsél, vonzzál, tűzzél ki célokat, valósítsd meg az álmaidat, változtass, legyél sikeres, bármit elérhetsz, bárki lehetsz, minden lehetséges, csak rajtad múlik, tudd meg a titkok titkát, szabadulj meg a negatív gondolataidtól, szabadulj meg a negatív érzéseidtől, szabadulj meg az egódtól, írd át a korlátozó hitrendszeredet, engedd el a múltat, élj a jelenben, ébredj fel, világosodj meg, szeress feltétel nélkül, szeresd önmagad, stb. stb.

Hú, még a fejem is belezsongott, ahogy ezt a listát írtam.

KI akarja, KI vágyja, KI hiszi el mindezt? Kinek van arra szüksége, hogy ezeket az előírásokat kövesse, dogmaként magáévá tegye, célként tűzze ki maga elé?

Nagyon leegyszerűsítve: annak, aki benned HIÁNYOSNAK, NEM ELÉG JÓNAK, NEM MEGFELELŐNEK HISZI magát.

Az élet nagyszerűségének része, hogy ez különböző mértékben mindannyiunkkal így van. Úgy tűnik, Emberként ez a „hiány” az indíttatásunk. Kicsi gyerekkorunkban beazonosulunk valamelyik alap ún. hiány-énbe, illetve ezek kombinációjába. Rengeteget írtam erről a blogon, de úgy érzékelem, érdemes újra és újra elővenni a témát. Mert mindennek ez az eredője. Az, akinek MEGTANULTUK MAGUNKAT, ELHITTÜK MAGUNKAT. A legjellemzőbb hiány-identitások:

  • Gyenge/Kicsi/Kevés/Tehetetlen vagyok
  • Nem vagyok szerethető
  • Nem vagyok megfelelő/Elfogadhatatlan vagyok/Értéktelen vagyok
  • Nem vagyok elég (jó, szép, okos, tökéletes)
  • Nem érdemlem meg/Nem vagyok méltó/Értéktelen vagyok
  • Nem vagyok fontos/Nem figyelnek rám/Nem vesznek figyelembe
  • Tökéletlen vagyok/Hibás/Selejtes vagyok
  • Nem vagyok teljes/egész/Hiányos vagyok
  • Alkalmatlan/Képtelen/Életképtelen vagyok
  • Lúzer/Csődtömeg/Sikertelen vagyok
  • Egyedül vagyok/Kirekesztett vagyok
  • Elutasított/Eldobott/Elhagyott vagyok
  • Védtelen/Sebezhető vagyok/Kiszolgáltatott vagyok/Nem vagyok biztonságban
  • Áldozat vagyok/Elnyomott/Kényszerített/Erőszakolt vagyok
  • Senki vagyok/Láthatatlan vagyok/Észrevehetetlen/Jelentéktelen vagyok
  • Idegen/Más/Kívülálló vagyok
  • Rossz vagyok/Bűnös vagyok

Amíg ezek az alapvető hiányén-azonosulások a helyükön vannak, az életünk különböző területein dugják ki a fejecskéjüket. Amíg bármilyen módon is „hiányosnak/nem megfelelőnek/nem teljesnek” hiszem magam, addig mindent ez fog vezérelni az életemben. Folyamatosan ennek a hiánynak a betöltését fogom keresni, ráadásul még nem is tudok róla. Ennek a szűrőjén keresztül fogok mindent hallani és érteni. Azért végzem majd az önismereti munkámat, azért tanulok új technikákat, azért meditálok, jógázom, fejlesztem magam, hogy egyszer majd „elég jó/teljes/tökéletes” legyek.

Elképesztően furmányos és észrevétlen formákban tud ez megjelenni, s ezért lehet fontos egy tapasztalt, külső megfigyelő, aki segít felderíteni, miben lehetsz elakadva. Sok évnyi tapasztalatomból állíthatom, hogy MINDENKI el van akadva a saját hiányában valamilyen szinten. És nagyon fájó tud lenni, amikor valaki szembesül azzal, hogy mi is motiválta és tartotta fent az akár több évtizedes kemény „önmagán munkáját” és keresését.

Vagyis, érdemes olyan módon önmagad felé fordulni, ami ezt az alapvető hiányérzetet oldja fel benned. Attól, hogy ezt olvasod és akár még észre is veszed magadban, semmi nem fog változni, csupán egy újabb hiedelem, elképzelés lesz benned. Scott Kiloby Élő Önvizsgálatain kívül én még nem találkoztam olyan eszközzel, ami szisztematikusan és érdemben foglalkozik az én-érzetünk GYÖKERÉVEL. Az ÉÖ-t én nem is módszernek, hanem egy olyan egyszerű eszköztárnak tartom, ami az ELME és az ÉRZELMI RENDSZER legalapvetőbb jellegzetességeivel ismertet meg.

Mivel a hiány-ének ún. ÉRZELMI SEBBEL nőttek össze, folytonos elmenekülésre késztetnek minket, hiszen az érzelmi seb megélését, begyógyítását nem tanultuk meg. Minderről sokat írtam már korábban a blogon. (Olvasd el: A legfontosabb és legegyszerűbb kulcs az életedhez.  A cikk végén több érzelmekkel, érzésekkel kapcsolatos bejegyzés linkjét is megtalálod.)

Mostanra az egész ÖnMunka eszköztárat úgy állítottam össze, hogy megélni, megtapasztalni segítsen. Az egyéni konzultációk ezért nagyon fontosak az Alapcsomagban, mert azokban a folyamatokban végig tudlak kísérni, benne tartani az érzésekben, amikor kimenekülni akarnál. Így biztonságot kezdesz el találni a testedben. Gyönyörűséges, amikor ez végre megengedődik valakinek, és zsigerileg felismeri, hogy egész életében ETTŐL menekült. Az érzéstől, ami épp a testében zajlik. És igen, az érzés lehet fájdalmas, kellemetlen, és ezért szükséges a rendszeres gyakorlás. Gondolj bele, hány éve gyakorolod a nem-érzést, elfojtást, elkerülést, önzsibbasztást. Türelmes, kíváncsi gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy valami ÚJAT TANULHASS MEG. Mintha egy teljesen új nyelvet tanulnál, ennek időre van szüksége.

Amíg alapvetően hiányosnak érzékeled magad, addig teljesen ki vagy téve annak, hogy újabb és újabb „csodamódszerek” és „csodatanítók” áldozatává válj. Úgy fogod érteni a szavaikat, olyannak fogod látni a megnyilvánulásaikat, mintha ők valami olyat tudnának, olyasmi birtokában lennének, ami neked nincs. Tehát eleve a hiányodra apellálnak, még ha nem is feltétlenül tudnak róla. És aztán újabb és újabb szinteket és kurzusokat járhatsz be, melyeknek a végén majd már végre eljutsz „oda”. Hova? Ráadásul hiányból hajlamosak vagyunk dogmatikussá is válni bármilyen módszerben, megközelítésben, és kritika nélkül elfogadunk belőle mindent: az válik az új hitrendszerünkké. És már megint csak észre sem vesszük.

Aztán, ha mégsem kapjuk meg a „tanítótól” vagy a „módszertől” azt, amit ígért és amire befizettünk (vagyis a hiányérzetünk betöltését, bármilyen formában jelenjék is meg), akkor továbbállunk. Még mindig hiányból, sőt ekkor tán egy még mélyebb hiányból, mert lehet, hogy azt a következtetést vontuk le, hogy „ez mindenki másnak megy, csak nekem nem”. Ugyan úgy értjük a „sikertelenségünket”, mint amiért eredetileg nekiindultunk: hogy velem van valami baj.

Mindezt még az is erősíti, hogy pszichológiai értelemben sem nőttünk fel. Nem tudtunk érett, felnőtt személyiségekké cseperedni, ki milyen okokból és mértékben. Ebből kifolyólag aztán a kapcsolatainkban sem felnőttként működünk, hanem 2-3-5-10 stb. éves gyermekként. Izgalmas, amikor két hároméves összekerül egy párkapcsolatban. Vagy a munkahelyen. J

Összegyűjtöttem azokat a számomra alapvetően fontos és természetes készségeket, melyeket mindenképp érdemes elsajátítani és gyakorolni, mert lényegileg változtatják meg az élethez való hozzáállásunkat, az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. Az ÖnMunka eszköztárában ezek nagy részével foglalkozunk:

  • AZ ÉRZELMEIM ÉS ÉRZÉSEIM TUDATOSÍTÁSA, KOMMUNIKÁLÁSA, ÁTÉRZÉSE

  • A SZÜKSÉGLETEIM ÉS VÁGYAIM FELISMERÉSE ÉS SZABAD KOMMUNIKÁLÁSA

  • VÉLEMÉNYEM, NÉZŐPONTOM TUDATOSÍTÁSA ÉS SZABAD KOMMUNIKÁLÁSA – A MÁSIK EMBER VÉLEMÉNYÉNEK, NÉZŐPONTJÁNAK MEGHALLGATÁSA, ELFOGADÁSA – A ’LEHET MÁS A VÉLEMÉNYÜNK’ GYAKORLÁSA

  • AZ ÉN-HATÁRAIM MEGHÚZÁSA

  • AZ EGÉSZSÉGES AKARAT FELISMERÉSE ÉS KINYILVÁNÍTÁSA

  • ÖNRENDELKEZÉS, AUTONÓMIA, KOMPETENCIATUDAT, DÖNTÉSHOZATAL FEJLESZTÉSE

  • A MAGAMRÓL ÉS MÁSOKRÓL SZÓLÓ GONDOLATAIM FELISMERÉSE ÉS MEGKÉRDŐJELEZÉSE az életünk egyik legfontosabb készsége, amit sehol nem tanítanak meg nekünk. Megkérdőjelezni annyit tesz, mint tudatosulni arra, hogy valakiről, valamiről vagy önmagunkról épp mit gondolunk, hiszünk, feltételezünk, aztán megállni egy pillanatra, és feltenni azt a nagyon egyszerű kérdést magunknak, hogy "Teljes bizonyossággal TUDHATOM-E, hogy amit épp hiszek, az tényleg úgy van?" Tapasztalatom szerint az ÖSSZES emberi konfliktus oka a megkérdőjelezés hiánya, annak a készségnek a nem gyakorlása, hogy felülvizsgáljuk, mi is történik egy helyzetben VALÓJÁBAN, és milyen elképzelések, értelmezések vetülnek rá arra, ami épp történik. A legártatlanabb, legszeretetteljesebb élethelyzetek tudnak így a pillanat tört része alatt tönkre menni, kapcsolatok megszakadni, emberek egymástól eltávolodni. Miközben az egész egy FÉLREÉRTÉS.

  • ANNAK A TUDATOSSÁGA, HOGY NEM VAGYOK AZONOS A GONDOLATAIMMAL ÉS AZ ÉRZÉSEIMMEL, HANEM KÉPES VAGYOK EZEKET MEGFIGYELNI ÉS ÁTENGEDNI, és nem ők határoznak meg engem.

  • MEGÉRKEZÉS ÉS MEGPIHENÉS A JELEN PILLANAT MEGTAPASZTALÁSÁBA – AZ ÉRZÉKEK HASZNÁLATÁNAK ÉS A LÉGZÉS ÁTÉLÉSÉNEK AJÁNDÉKA

  • TESTTUDATOSSÁG

  • KOMMUNIKÁCIÓ A TESTEMMEL, ANNAK JELZÉSEIVEL, TÜNETEIVEL

Amennyiben ezeknek az alapvető készségeknek a fejlesztésével, az elméd és érzelmi rendszered működésének megismerésével szeretnél foglalkozni, nem pedig továbbra is menekülni és csodát várni, látlak szeretettel az ÚJ,INTEGRÁLT ÖNMUNKA ALAPCSOMAGON, melynek során megismerkedünk Scott Kiloby Élő Önvizsgálatainak, Byron Katie Munka-módszerének és egy Belső Gyermek Gyógyítása folyamatnak az alapjaival.

A blog korábbi bejegyzéseit itt kezdtem el összegyűjteni, érdemes olvasgatni.



2015. november 26., csütörtök

„Csak Ezt Ne Kelljen Éreznem!” - Bevezető Audio Előadás az Érzelmekről és az Érzésekről



„Nagyon mély hatást gyakorolt rám Andi előadása. Magával ragadó az a belső meggyőződés, ahogyan saját példáját, közvetlen megélését is feltárva adja át a személyes életében szerzett tapasztalatait. Az Emberségünkkel (az érzéseinkkel, testi érzeteinkkel, az Életszagú/ízű mindenféle megéléseinkkel, a jövő-menő gondolatainkkal) való bensőséges, kíváncsi, felszabadító, gyógyító találkozás lehetőségét kínálja nekünk. Több mint három éve élek ezzel a lehetőséggel, és Szívvel-Lélekkel ajánlom megismerésre. Mióta ízlelgetem, alapjaiban változik, tágul a világlátásom, egyre többször fordul elő velem, hogy hálás szívvel mondok köszönetet az életem minden pillanatáért. és egyre gyakrabban tudok a lelkem legmélyéből igent mondani arra, ami éppen van.” (Mayer Móni)

Mikor éreztél bele utoljára a testedben zajló érzésekbe? Mit szoktál tenni akkor, amikor félelem, szorongás, szomorúság, szégyen, vagy más „negatív” érzelem, illetve a hozzá kapcsolódó testi érzet bukkan fel a testedben? Amit mindannyian megtanultunk az az, hogy NE ÉREZZÜK ezeket. Rengeteg címkével, ítélettel, értelmezéssel látódtak ők el születésünk óta, emiatt pedig folyamatosan menekülünk tőlük. Nagyon leegyszerűsítve: folyamatosan menekülünk az Élettől. Következményként pedig folyamatosan jó érzéseket kergetünk. Emiatt sosem tudunk megérkezni az aktuális pillanatunkba, mindig van ellenállni-, küzdeni-, harcolni-, megváltoztatni valónk. Így pedig "csak" annyi történik, hogy kimaradunk abból, amit életnek hívunk.

Ha szeretnél megérkezni az Életedbe, figyelmedbe ajánlom ezt a kb. 40 perces előadást, amit Domján Andrea meghívására tartottam egy Agykontroll találkozón, úgy 150 fős közönség előtt. Szerintem érdemes meghallgatni, nagyon alapvető témákról beszélek benne, sőt rövid gyakorlatokat is végeztünk, amiket Te is megcsinálhatsz.

Az előadást erre a linkre kattintva hallgathatod meg, illetve a feljövő képernyőre jobb egér gombbal kattintva le is töltheted:



Ha még mélyebbre merészkednél magadban, várlak szeretettel az Aktuális ÖnMunka Tanfolyamokon:

1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag) 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapcsomagba

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 23-24. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapcsomagba

3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapcsomagba. Részleteket itt találsz, klikk ide.



2015. november 10., kedd

A Spirituális Függőségről (Plusz az összes függőséges bejegyzés listája)



Az évek alatt rengeteget foglalkoztam már a blogon a függőségek témájával. A spirituális kereséssel, spirituális elkerüléssel és a spirituális függőséggel is. A mai bejegyzés végére összegyűjtöttem az összes ilyen témájú bejegyzést, érdemes lehet végigböngészni őket, ha bármilyen függőséged van. Ha pedig úgy hiszed, hogy neked olyan nincs, akkor szinte biztos, hogy csupán még nem ismerted fel, milyen működésed kényszeres, függőségszerű. Például a spirituális függőség nagyon szépen el tud rejtőzni, ezért is osztom meg Adyashanti erről szóló írását az Üresség tánca című könyvéből. Ha új vagy itt a blogon, semmit se ítélkezésként értékelj, amit olvasol. Olyan jelenségekről és működésekről beszélek, írok, idézek, melyek mindannyiunkat érintenek, kit ilyen, kit olyan formában. Célom ezeknek a működéseknek a tudatosítása, illetve annak a megosztása és megmutatása, hogyan is lehet egy teljesen más minőségű életet élni, ha minden működésünkkel szeretettel, barátságban találkozunk, nem pedig kiirtani akarjuk őket. (Aktuális ÖnMunka tanfolyamok)

És akkor Adyashanti szavai:

„A spirituális kereső bizonyos nagyszabású élmények és felismerések hatására könnyen függővé válhat. Spirituális függőséget azok a spirituális élmények alakíthatnak ki, amelyek a drogokhoz hasonló eufóriával töltenek el. Ahogy eléred ezeket az élményeket, egyre többet és többet akarsz belőlük. A spirituális tapasztalásnál nem létezik erősebb drog a világon. Ennek a fajta függőségnek az intellektuális összetevőjét az a meggyőződés adja, amely elhiteti veled, hogy ha ezek a tapasztalatok folyamatosan veled maradnának, akkor a jó érzés, az eufória sem múlna el. Épp úgy működik, mint a morfium. Megkapod belőle az első adagot a törött karodra, és ezt gondolod: „Istenem, ha folyamatosan kaphatnék belőle, az élet még a legrosszabb körülmények között is elviselhető volna.” Az elme a spirituális tapasztalatokra is gyakran alkalmazza ezt a mintát. „Ha sikerülne megőrizni ezt az élményt, az maga lenne a szabadság” – képzeli róluk.
És hamarosan olyan állapotba kerülsz, amely nem sokban különbözik egy egyszerű alkoholistáétól – azzal a különbséggel, hogy ő legalább tisztában van a problémájával, hiszen az alkoholizmus kulturálisan nem elfogadott dolog. A spirituális függőségben szenvedő azonban meg van győződve arról, hogy neki nincs problémája, mivel az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt úgy gondolja, az élet értelme épp az, hogy az ember folyamatosan ebben a spirituális részegségben legyen. „Megvolt, és most elveszítettem. Szükségem van rá. Jaj, istenem, nincs meg” – valahogy így forognak egy függő eszének a kerekei.
A mi kultúránkban a szenvedélybetegeket általában szánalomra méltónak tartják. Nem így a spirituális világban, ahol sokszor azt tanítják, hogy a spirituális függőség nem hasonlít más függőségekhez.
Ha beleesel, nem gyenge és talajt vesztett narkós vagy, hanem spirituális útkereső.
Az egész probléma addig tart, amíg él benned a remény valami nagynak a megtapasztalására. Amint ez megkopik, kezdesz rájönni, hogy a nagyszabású, csodálatos és felemelő spirituális élmények valahogy hasonlatosak a kellemes és sokszor éppoly felemelő alkoholos állapotokhoz. Egy rövid ideig nagyon jól érzed magad, de aztán mindig meg kell tapasztalnod az ellenkezőjét is. A spirituális szárnyalást tehát spirituális mélyrepülés követi. Nagyon sokszor voltam tanúja ennek a folyamatnak a tanítványaimnál.
Amikor a spirituális lenn és fenn már elég sokáig váltogatta egymást az életedben, kezdesz gyanakodni, hogy a nagyszabású élmények talán csupán az inga egyoldali kilengései, amelyeket törvényszerűen követ valami nagyon földközeli, nagyon kiábrándító tapasztalat. Lassan rájössz, hogy egyszerűen képtelenség az ingát szélső állapotban tartani – hiszen annak alapvető természete, hogy jobbra-balra leng.
Ezt a mozgást pedig nem állíthatod meg.
Ez tehát a kereső mechanizmusa, de ugyanakkor az „én” mechanizmusa is. Ez utóbbi ugyanis ellentétekben gondolkozik, és mindig a szélsőségeket keresi. Megpróbál fenntartani egy bizonyos állapotot a többi rovására. Az „én” a jót keresi, kergeti, és próbálja mindenáron elkerülni a rosszat. Mindaddig, amíg önazonosságod e szerint a mechanizmus szerint működik, nem leszel szabad – még akkor sem, ha éppen fenn vagy, ahonnan minden csodálatosnak tűnik. A szabadsággal tökéletesen összeegyeztethetetlen, hogy bármilyen állapotot megpróbálj fenntartani.
A tapasztalás lényege a mozgás, a változás, amely soha nem áll meg, akárcsak az óra mutatója.”
(Adyashanti: Az üresség tánca)

A blogon szereplő (majdnem) összes Függőség/kényszer témájú bejegyzés listája:


Várlak szeretettel az ÖnMunka tanfolyamokon, melyek mostanra egy rendszert alkotnak. Mindegyiknek megvan a helye, szerepe az öngyógyulásunkban. Hálás vagyok, ha találkozhatom Veled is:

1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 23-24. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe


3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe. Részleteket itt találsz, klikk ide.