2015. november 26., csütörtök

„Csak Ezt Ne Kelljen Éreznem!” - Bevezető Audio Előadás az Érzelmekről és az Érzésekről



„Nagyon mély hatást gyakorolt rám Andi előadása. Magával ragadó az a belső meggyőződés, ahogyan saját példáját, közvetlen megélését is feltárva adja át a személyes életében szerzett tapasztalatait. Az Emberségünkkel (az érzéseinkkel, testi érzeteinkkel, az Életszagú/ízű mindenféle megéléseinkkel, a jövő-menő gondolatainkkal) való bensőséges, kíváncsi, felszabadító, gyógyító találkozás lehetőségét kínálja nekünk. Több mint három éve élek ezzel a lehetőséggel, és Szívvel-Lélekkel ajánlom megismerésre. Mióta ízlelgetem, alapjaiban változik, tágul a világlátásom, egyre többször fordul elő velem, hogy hálás szívvel mondok köszönetet az életem minden pillanatáért. és egyre gyakrabban tudok a lelkem legmélyéből igent mondani arra, ami éppen van.” (Mayer Móni)

Mikor éreztél bele utoljára a testedben zajló érzésekbe? Mit szoktál tenni akkor, amikor félelem, szorongás, szomorúság, szégyen, vagy más „negatív” érzelem, illetve a hozzá kapcsolódó testi érzet bukkan fel a testedben? Amit mindannyian megtanultunk az az, hogy NE ÉREZZÜK ezeket. Rengeteg címkével, ítélettel, értelmezéssel látódtak ők el születésünk óta, emiatt pedig folyamatosan menekülünk tőlük. Nagyon leegyszerűsítve: folyamatosan menekülünk az Élettől. Következményként pedig folyamatosan jó érzéseket kergetünk. Emiatt sosem tudunk megérkezni az aktuális pillanatunkba, mindig van ellenállni-, küzdeni-, harcolni-, megváltoztatni valónk. Így pedig "csak" annyi történik, hogy kimaradunk abból, amit életnek hívunk.

Ha szeretnél megérkezni az Életedbe, figyelmedbe ajánlom ezt a kb. 40 perces előadást, amit Domján Andrea meghívására tartottam egy Agykontroll találkozón, úgy 150 fős közönség előtt. Szerintem érdemes meghallgatni, nagyon alapvető témákról beszélek benne, sőt rövid gyakorlatokat is végeztünk, amiket Te is megcsinálhatsz.

Az előadást erre a linkre kattintva hallgathatod meg, illetve a feljövő képernyőre jobb egér gombbal kattintva le is töltheted:



Ha még mélyebbre merészkednél magadban, várlak szeretettel Egyéni konzultációs csomagon vagy

Aktuális ÖnMunka Tanfolyamokon




2015. november 10., kedd

A Spirituális Függőségről (Plusz az összes függőséges bejegyzés listája)



Az évek alatt rengeteget foglalkoztam már a blogon a függőségek témájával. A spirituális kereséssel, spirituális elkerüléssel és a spirituális függőséggel is. A mai bejegyzés végére összegyűjtöttem az összes ilyen témájú bejegyzést, érdemes lehet végigböngészni őket, ha bármilyen függőséged van. Ha pedig úgy hiszed, hogy neked olyan nincs, akkor szinte biztos, hogy csupán még nem ismerted fel, milyen működésed kényszeres, függőségszerű. Például a spirituális függőség nagyon szépen el tud rejtőzni, ezért is osztom meg Adyashanti erről szóló írását az Üresség tánca című könyvéből. Ha új vagy itt a blogon, semmit se ítélkezésként értékelj, amit olvasol. Olyan jelenségekről és működésekről beszélek, írok, idézek, melyek mindannyiunkat érintenek, kit ilyen, kit olyan formában. Célom ezeknek a működéseknek a tudatosítása, illetve annak a megosztása és megmutatása, hogyan is lehet egy teljesen más minőségű életet élni, ha minden működésünkkel szeretettel, barátságban találkozunk, nem pedig kiirtani akarjuk őket. (Aktuális ÖnMunka tanfolyamok)

És akkor Adyashanti szavai:

„A spirituális kereső bizonyos nagyszabású élmények és felismerések hatására könnyen függővé válhat. Spirituális függőséget azok a spirituális élmények alakíthatnak ki, amelyek a drogokhoz hasonló eufóriával töltenek el. Ahogy eléred ezeket az élményeket, egyre többet és többet akarsz belőlük. A spirituális tapasztalásnál nem létezik erősebb drog a világon. Ennek a fajta függőségnek az intellektuális összetevőjét az a meggyőződés adja, amely elhiteti veled, hogy ha ezek a tapasztalatok folyamatosan veled maradnának, akkor a jó érzés, az eufória sem múlna el. Épp úgy működik, mint a morfium. Megkapod belőle az első adagot a törött karodra, és ezt gondolod: „Istenem, ha folyamatosan kaphatnék belőle, az élet még a legrosszabb körülmények között is elviselhető volna.” Az elme a spirituális tapasztalatokra is gyakran alkalmazza ezt a mintát. „Ha sikerülne megőrizni ezt az élményt, az maga lenne a szabadság” – képzeli róluk.
És hamarosan olyan állapotba kerülsz, amely nem sokban különbözik egy egyszerű alkoholistáétól – azzal a különbséggel, hogy ő legalább tisztában van a problémájával, hiszen az alkoholizmus kulturálisan nem elfogadott dolog. A spirituális függőségben szenvedő azonban meg van győződve arról, hogy neki nincs problémája, mivel az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt úgy gondolja, az élet értelme épp az, hogy az ember folyamatosan ebben a spirituális részegségben legyen. „Megvolt, és most elveszítettem. Szükségem van rá. Jaj, istenem, nincs meg” – valahogy így forognak egy függő eszének a kerekei.
A mi kultúránkban a szenvedélybetegeket általában szánalomra méltónak tartják. Nem így a spirituális világban, ahol sokszor azt tanítják, hogy a spirituális függőség nem hasonlít más függőségekhez.
Ha beleesel, nem gyenge és talajt vesztett narkós vagy, hanem spirituális útkereső.
Az egész probléma addig tart, amíg él benned a remény valami nagynak a megtapasztalására. Amint ez megkopik, kezdesz rájönni, hogy a nagyszabású, csodálatos és felemelő spirituális élmények valahogy hasonlatosak a kellemes és sokszor éppoly felemelő alkoholos állapotokhoz. Egy rövid ideig nagyon jól érzed magad, de aztán mindig meg kell tapasztalnod az ellenkezőjét is. A spirituális szárnyalást tehát spirituális mélyrepülés követi. Nagyon sokszor voltam tanúja ennek a folyamatnak a tanítványaimnál.
Amikor a spirituális lenn és fenn már elég sokáig váltogatta egymást az életedben, kezdesz gyanakodni, hogy a nagyszabású élmények talán csupán az inga egyoldali kilengései, amelyeket törvényszerűen követ valami nagyon földközeli, nagyon kiábrándító tapasztalat. Lassan rájössz, hogy egyszerűen képtelenség az ingát szélső állapotban tartani – hiszen annak alapvető természete, hogy jobbra-balra leng.
Ezt a mozgást pedig nem állíthatod meg.
Ez tehát a kereső mechanizmusa, de ugyanakkor az „én” mechanizmusa is. Ez utóbbi ugyanis ellentétekben gondolkozik, és mindig a szélsőségeket keresi. Megpróbál fenntartani egy bizonyos állapotot a többi rovására. Az „én” a jót keresi, kergeti, és próbálja mindenáron elkerülni a rosszat. Mindaddig, amíg önazonosságod e szerint a mechanizmus szerint működik, nem leszel szabad – még akkor sem, ha éppen fenn vagy, ahonnan minden csodálatosnak tűnik. A szabadsággal tökéletesen összeegyeztethetetlen, hogy bármilyen állapotot megpróbálj fenntartani.
A tapasztalás lényege a mozgás, a változás, amely soha nem áll meg, akárcsak az óra mutatója.”
(Adyashanti: Az üresség tánca)

A blogon szereplő (majdnem) összes Függőség/kényszer témájú bejegyzés listája:


Várlak szeretettel az ÖnMunka tanfolyamokon, melyek mostanra egy rendszert alkotnak. Mindegyiknek megvan a helye, szerepe az öngyógyulásunkban. Hálás vagyok, ha találkozhatom Veled is:

1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 23-24. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe


3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe. Részleteket itt találsz, klikk ide.

2015. november 2., hétfő

Ennyi Bátor és Őszinte Ember Egy Csoportban… Csoda




Az ÖnMunka blog nemrég volt 5 éves, és majdnem ennyi ideje működik a Facebook felületén egy zárt csoportunk. Zárt fórum azoknak, akik részt vettek valamilyen ÖnMunka tanfolyamon – ez a tagság előfeltétele. Ez azért fontos, mert így tudunk hasonló alapokra építkezni, és a mély belső folyamatainknak fényében kölcsönhatásba lépni egymással. Számomra ez a csoport igazi Érték és Ajándék, melynek máig lelkesen végzem mindenféle velejáróját. Hálás vagyok a FB-nak, hogy ezt ilyen interaktív formában lehetővé teszi, ezzel is támogat minket abban, hogy egy fantasztikus Emberekből álló közösség legyünk.

Múlt héten megkértem a tagokat, írjanak pár sort arról, miért is szeretik ezt a csoportot, mit ad nekik, mit kapnak tőle. Ők pedig írtak, én pedig sorba szerkesztettem ezeket a megosztásokat, hogy itt „kint” is lehessen némi ízelítőt kapni a „benti” lakhatásról. J. Hálás köszönet az Életnek Mindannyiótokért. <3

(Ha Te is szeretnél tag lenni nálunk, szeretettel látlak bármelyik ÖnMunka Tanfolyamon.)

Azért szeretem ezt a csoportot, mert látom, hogy nem vagyok egyedül; ami bennem zajlik, hasonló történetek futhatnak másokban is. Megerősít abban, hogy a bizalom megtart, a sebezhetőség az valóban erő. Ahogy egyre kevésbé hiszek a gondolataimnak és megyek bele az érzésekbe, az életem leegyszerűsödik, kapcsolataim rengeteget javultak, végre szeretem magam. Akkor is, ha idiótán viselkedem vagy meglátom valamelyik régen szégyellt tulajdonságom ismét. A többiek történetei emlékeztetnek, mennyivel több a hasonlóság, mint a különbség köztünk. Ennyi bátor és őszinte ember egy csoportban...csoda. És hála.

Ahol nincsen szégyellni való gondolat, és nem érzed úgy, hogy bárkinek meg kell felelni.

Imádom az itteni humort, ami a legkomolyabb/fájóbb témáknál is valahogy befurakodik. Nekem abban segít a csoport, hogy meglássam: segítséget kérni nem szégyen. És ha az ember kér, akkor itt megkapja a figyelmet/komolyságot/együttérzést, ami kell neki. Meg a vigaszt, a nevetést, konkrét tippeket, és tudományos-fantasztikus megtapasztalásokat, ha éppen úgy van. Őszinteséget, emberséget, és esendőséget tanulok tőletek. Nekem itt mindenki hős, aki megosztja a félelmeit, kétségeit, vagy éppen a boldogságát. Köszönöm Nektek, hogy mindig csak egy kattintásnyira vagytok. J Csoportölelés: *Group Hug*

Anditól annyi, de annyi szeretetet, elfogadást, és megértést kaptam mióta ismerem, mint a szüleimtől együttvéve sem. Tudom, hogy a jelenben élünk, de nekem remény is ez a csoport arra, hogy a gödörből a saját csillámos, kedves, álmodozós, felnőttes, BOLDOG hegytetőmre érhetek. És köszönöm neked Andi, hogy megosztottad a történetedet a depresszióról, mert nekem nagyon sokat jelent ismerni valakit, aki teljesen kijött belőle. És, és, és csak nagyon szeretlek és kész. J <3

Minden nap benézek ide, amióta csoporttag vagyok. Azelőtt a Blogodat olvastam, akkoriban csak magamban mondtam: „Igen, ezt nagyon jól megmondtad! Ez a cikk hű, de király volt!”  A tréningeden való részvétel után pedig részese lehetek még annak a folyamatos jelenlétnek, melyből erőt merítek, és szinten tarthatom azt a tudást, amit átadtál, és adsz azóta is. Egy halk like-kal pedig kinyilváníthatom, hogy itt voltam, olvastalak, nagyon tetszik. A többi csoporttag megnyilvánulása is ad nekem abból a nyüzsgésből, ami ezt a merőben csodás és megnyugtató, új szemléletet erősíti. Láthatom az arcotokat, gondolataitokat, érzéseiteket.  „Ami nagyon személyes, az nagyon általános.” (Carl Rogers) – olvastam ezt az idézetet egy általad ajánlott könyvben. Itt mindenkiben láthatom magamat is, itt nincs mitől tartani. Megérint ez a közösség.  Egyre inkább bontódik le bennem az az ún. „elkülönültség”-érzés, amivel sokan boldogtalanítjuk magunkat… A könyvek, programok, cikkek ajánlásával is segít a csoport abban, hogy tréningmentes időszakokban is edződjek, használjam a tanultakat Köszönöm!

Számomra nagyon értékes ajándék, ahogy a tagok meg tudnak nyílni és meg merik osztani velünk magukat. Nincs új gondolat... Rengetegszer felismerem a gondolataikban a saját gondolataimat. Nagyot nyíltam az elmúlt pár évben, mióta megismertem a Munkát és az Élő Önvizsgálatokat Anditól. Már nem rejtőzködöm, és sokkal nyíltabban tudok magamról mesélni, mint korábban. Egyelőre „csak” szemtől szembe, Andi tanfolyamain vagy otthon a családban és a barátaimmal. Még nem tartok ott, és lehet, hogy soha nem is fogok, hogy le is tudjam írni ide ezeket nyilvánosan a csoportba. Ezért különösen hálás vagyok érte, hogy mások merik. Imádom olvasni hogy kit mi foglalkoztat éppen, és szeretem a csoportban posztolt kérdéseket. Elgondolkoztatnak magamról, ha tudok, válaszolok, és nagy érdeklődéssel várom a többiek meglátásait is. A megosztásokból rengeteget tisztul az elmém. És nem utolsó sorban Andi, neked is nagyon hálás vagyok, amiért ilyen hűségesen kíséred a csoportot és megosztod velünk a tapasztalataidat. Mindig elámítasz a tiszta, érthető és intelligens válaszaiddal. <3

Mit ad a csoport? Az életembe nagy változásokat hozott, hogy megismerkedtem az ÖnMunka számomra csodás módszereivel. Emellett ajándékba kaptam olyan Embereket, akik itt vannak, bármilyen gondommal fordulok is feléjük. Írtam - írtuk többen már: a megtartó erő, ami a legtöbbet segít. Nekem biztosan. Az, hogy jöhetek, nyif-nyaf és brü-hü-hü... meghallgattok. Ha segítséget kérek, mindig kapok... és ha nem kérek, akkor is mondhatom. Együttérzés, támogatás, megtartás. <3 És olyan elfogadás és szeretés, ami mindig átlendít a rosszkedven. Puszi Mindenkinek!!!

Azért tartom különösen értékesnek a csopit, mert ebben a közösségben lehetőségünk van bármit megosztani magunkról, odafigyelni egymásra, kérni, ha szükségünk van valamire, adni, ha van olyanunk, ami másnak kell, megoszthatjuk az Önvizsgálatokban vagy bármi másban szerzett tapasztalatainkat, sokat tanulhatunk egymás bejegyzéseiből, kommentjeiből, jókat poénkodhatunk, ha arra támad kedvünk, bátoríthatjuk, akire ráfér. Az Önvizsgálatok és a Munka folyamatában szerzett élmények tesznek minket ilyen közösséggé. Köszönöm, Andi, hogy az életeddel mutatsz példát az önmagunkhoz és egymáshoz való kíváncsi, szeretetteli odafordulásra!

Minden nap ide látogatok. J Olyan, mint egy IGAZI OTTHON, ahol őszintén elmondhatom a problémám, nem lesz belőle pletyka nincs kioktatás, biztonságot adó és támogató azon az úton, amin elindultam. Andrea, külön köszönet azért a megtisztelő figyelemért, amivel hozzászólsz, segítesz mindenkinek. <3 Hálás köszönet, hogy itt lehetek!

Minden nap benézek ide, mert nagyon sok támogatást kapok itt ahhoz, hogy rálássak, és megértsek ilyen-olyan működéseimet. Nagyon sokat tanultam tőletek és fejlődtem általatok. Szuperek az írások, ez a nyitottság és a humor. Andi, hálás köszönetem a munkásságodért. <3 Misi, neked pedig a türelmedért. <3

Én is jövök majdnem mindennap. J És most előkerestem a szülinapos poszt környékéről, hogy akkor mit írtam - most is érvényes! „Ma reggel fogalmaztam meg magamnak sokadjára, hogy milyen jó, hogy van ez a csopi, hogy itt mennyi elfogadást és szeretetet és okosságot olvasok, hogy itt megélem a közösséghez tartozást, ami olyan közösség, hogy nem is ismerem a tagjait, csak párat személyesen, és ez mekkora ajándék. Mert bizonyos dolgokat épelméjű, intelligens módon csak itt tudok megvitatni. Mert ha kiírom az üzifalamra, akkor az ismerőseim között is vannak olyanok, akik sportot űznek az akadékoskodásból, hát még, ha egy nyílt fórumon tenném ugyanezt. És milyen szomorú, hogy csak bizonyos képzés után tudnak az emberek trollkodás nélkül viselkedni…” <3 Most újat nem is tudok írni, eléggé mélyrepülésben vagyok, de ebben a csoportban az is jó, hogy erről most nem kell beszélnem, ha nem akarok. (De most már beszéltem róla, hogy nem akarok beszélni róla, haladás…) J

Régen minden szabad percemben itt lógtam, eszméletlenek voltak az éjszakai ökörködések. Mára (az akkori lelkes tagokkal együtt) ezek eltűntek. Ritkábban nézek be, de nagyon jó, hogy itt lehetek hülye, nyafogós, agresszív, bármilyen, amit más csoportokban, vagy a való világban nem feltétlenül tehetek meg, és ezért senki nem szól rám. Megértést, figyelmet, ötleteket lehet kapni Tőled, Andika, és a többi tagtól is, bármilyen témát is dobok be. Szóval nagyon jó hogy itt vagyunk. J

Nekem olyan, mint azok a dobozok a falon, aminek az üvegére az van írva: „Végszükség esetén törd be”. És ott van valami, ami az utsó pillanatban megment...

A múltkor tök jól leírtam, nem jut jobb eszembe: Azért szeretem ezt a csoportot, mert „csak” megtart. Nem mentjük meg egymást, nem adunk tanácsot, nem kritizálunk, nem avatkozunk bele a másik életébe, de itt vagyunk egymásnak. Csak akkor adunk „tanácsot”, ha arra vonatkozó kérdés van, hogy egy bizonyos helyzetet hogyan nézzünk meg ÖnMunkásan. Ugyanakkor itt tényleg bármit el lehet mondani - ki mit vállal fel. És persze mindennek van egy olyan hozadéka is, hogy néhány beszélgetés oltári röhögéssel ér véget. Kicsit olyan ez, mint egy nagy család, és én otthonosan érzem magam itt. Köszönöm Nektek. Nyálnyálnyál. J <3

Rájöttem, miért szeretek itt lenni ebben a csoportban. Az őszinteség, önmagunk megmutatása miatt, és hogy mindaz, ami feltárul, az rendben van.

Hogy miért szeretem, tartom értékesnek a csoportot? Mert azt érzem, hogy biztonságos tér nyitott, elfogadó tagokkal ez a közösség. Nem találtam másutt ilyet. Megható az, hogy igazán mély megnyílások vannak, és akár én is lehetnék. Gyakran érzem azt, mintha helyettem posztolná valaki, mert épp hasonlót élek meg. Hát ezért. J

Elindított, segít nyitottabbá, jelenlevőbbé, őszintébbé lenni az életemben és abban, hogy egyre közelebb kerüljek önmagamhoz.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik gombomat nyomogatod éppen? J

Egy korábbi bejegyzés hasonló témában, ezt is érdemes elolvasni:
Fogjuk Egymás Kezét - Köszönet a Csoportnak

Várlak szeretettel az ÖnMunka tanfolyamokon, melyek mostanra egy rendszert alkotnak. Mindegyiknek megvan a helye, szerepe az öngyógyulásunkban. Hálás vagyok, ha találkozhatom Veled is:



1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 9-10. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe. Részleteket itt találsz, klikk ide.





2015. október 20., kedd

A Legfontosabb és Legegyszerűbb Kulcs az Életedhez - Tényleg



Elcsépeltnek tűnhet a cím ezzel a legfontosabb kulccsal, tudom, de tarts velem, kérlek. Életem utóbbi 10 évének ön-utazása és a 6 évnyi, sok-sok emberrel történő mély és intenzív találkozás mégis egyetlen tényezőre hegyezte ki a figyelmemet. Ennek a tényezőnek a mély megértése és átélése hihetetlen erejű. Ugyanakkor azt is látom és tapasztalom, hogy az emberek nem értik meg ennek a jelentőségét, pedig szinte csak erről írok évek óta itt a blogon (érdemes visszaolvasni), és ezt tanuljuk, gyakoroljuk mind a tréningjeimen, mind pedig az egyéni konzultációkon. Amiért nem értjük meg ezt sem elsőre, sem sokadikra az az, hogy zsigeri ellenállásra, kényszeres változtatásra és elmenekülésre kondicionálódtunk, és ez így van rendjén. Úgy tűnik, ez az „üzemi beállításunk”, aminek szintén megvan az értelme, de ez a bejegyzés most nem erről szól. Ez a bejegyzés az ÉRZÉSEK TELJES ÁTÉRZÉSÉRŐL szól. Ez a legfontosabb és legegyszerűbb kulcs önmagadhoz és az életedhez. Olvass tovább, kérlek, mert tényleg az ÉLETED, az életminőséged múlik ezen!

AMIT NEM ÉRZEL ÁT TELJESEN, AZT NEM TUDOD MEGGYÓGYÍTANI!

Ahogy a nevében is benne van az érzelem, az érzés, az érzet arra való, hogy ÉREZZÜK. Erre lett kitalálva. Mi pedig egész életünkben az ellenkezőjét gyakoroljuk: elfojtani, elnyomni, elmenekülni tanulunk meg az érzéseinktől, mindenféle okokból kifolyólag. Már a szüleink is így csinálták és az előttük levő generációk is. Nem volt kitől máshogy megtanulnunk, így pedig mostani, felnőtt életünkre marad ez a feladat számunkra.

AMIT NEM ÉRZEL ÁT TELJESEN, AZ BERAGAD AZ ENERGETIKAI RENDSZEREDBE.

Az érzelmi energiák úgy lettek kitalálva, hogy ha csupán csak energiaként képesek vagyunk őket átélni, átérezni, akkor 15-20 másodperc alatt áthaladnak. A „csak energiaként” azt jelenti, hogy mindenféle hozzájuk tapadó gondolattól, címkétől, ítélettől mentesen, teljes fizikai valójukban érezzük át őket. És ez az, amit sosem tudtunk így megélni, a kezdetektől fogva megcímkéződtek, elítélődtek, így aztán eltolásra kerültek ezek az energiák. Ennek következtében pedig beragadtak a testbe, azokkal az emlékekkel együtt, melyekhez hozzákötődtek. Ezért fájunk még mindig, és egész életünkben ettől a fájdalomtól menekülünk, ki milyen módon.

Látok többé vagy kevésbé kétségbeesett keresőket, akik menekülnek az életüktől. Tanfolyamról-tanfolyamra járnak, tanítóról-tanítóra repülnek, könyvről-könyvre lapoznak és falnak, mindeközben reménykednek, hogy majd most már végre abbamarad a fájás, a szenvedés, a diszkomfort. És az élet egy nagy habostortává változik. Majd eljön a „megvilágosodás”, soha többé nem lesznek „negatív” gondolataik, megtalálják az „életfeladatukat”, rábukkannak a Nagy Ő-re, létrehozzák a harmonikus családot, lefogynak és úgy is maradnak örökre, meggyógyulnak és soha többé nem lesznek már betegek, sikerül megreformálniuk az anyukájukat/apukájukat/párjukat/xy-t, szinte a végtelenségig lehet folytatni a sort. A közös mindegyikben az „igazi” élet, a „boldogság” jövőbe történő kihelyezése, ez által a jelen élet elutasítása. Illetve a boldogság/beteljesedés/megérkezés valamilyen külső tényezőtől/embertől való függése, még ha az első ránézésre belsőnek tűnik is.

Azt tanultuk meg, hogy szinte soha ne legyünk elégedettek azzal, amit az élet iderak nekünk. Ennek következtében folyamatosan erőszakoljuk az életet, a másik embert és saját magunkat is. Ostorral csapkodjuk, hogy LEGYEN MÁR OLYAN, AMILYET ÉN AKAROK! ADJA MÁR MEG NEKEM, AMI NEKEM JÁR! HISZ MÁR ANNYIT SZENVEDTEM! Kutya kötelessége most már megadni mindazt, amire vágyom és elvenni végre a fájdalmamat! Hál’ Istennek az Élet ennél sokkal bölcsebb… :) Sokkal jobban tudja, mire is van valójában szükségünk.

Valójában pedig olyasmiket akarunk ÁLLANDÓSÍTANI, amik nem úgy vannak kitalálva. Ha az életet, amilyennek érzékeljük, a legalapvetőbb alapelemeire bontjuk, akkor csak ÁLLANDÓTLAN ún. jelenségeket találunk. Gondolatokat (képek és szavak formájában), érzelmi energiákat, testi érzeteket, állapotokat. (Ezt tárgyalja Scott Kiloby Élő Felismerés című könyve nagyon részletesen és ezen alapszanak az Élő Önvizsgálatok.) Minden emberi megtapasztalásunk ezekből áll össze, mindannyiunknak épp azzá, ami a személyes élettörténetéből fakad. Vagyis, amikor zajlik az életünk, akkor az éppen történő „valamire” rávetülnek az azt értelmező gondolataink (képek és szavak formájában, mind-mind a múltbéli kondicionáltságunkból fakadóan, soha sem frissen), illetve az ezekhez korábban hozzátapadt érzelmek, illetve a velük járó testi érzetek. Ezekből áll össze a „tapasztalásunk”. És ami a tapasztalásunk fizikai része, az az ÉRZÉS a testben. Amíg ettől menekülünk, addig egész életünkben lesz mitől menekülni, és a múlt sebei sem tudnak begyógyulni. És ez az, ami nem tud addig nyilvánvalóvá válni, amíg valóban át nem megy valakinek. ami pedig CSAK GYAKORLATI ÚTON tud megtörténni. Amíg csak olvasunk az érzelmekről és az érzésekről, addig semmi valódi megtapasztalásunk nincsen a működésükről. Ezért is nem lehet ezt valójában megérteni. Csak megtapasztalni. Ehhez pedig a legtöbbeknek segítségre van szükségük, mert tényleg fogalmuk sincsen, hogyan is kell ezt csinálni. Ráadásul a legtöbb módszer is arról szól, hogyan alakítsuk át a „negatív” érzéseinket „pozitívvá”. Zsákutca. Elkerülés- és menekülés-fenntartás.

Mostanra az egész ÖnMunka módszertan úgy van összerakva, kitalálva, hogy ezt segítsen megélni, megtapasztalni. Az egyéni konzultációk ezért nagyon fontosak a csomagokban, mert azokban a folyamatokban végig tudlak kísérni, benne tartani az érzésekben, amikor kimenekülnél, így biztonságot kezdesz el találni a testedben. Gyönyörűséges, amikor ez végre megengedődik valakinek, és zsigerileg felismeri, hogy egész életében ETTŐL menekült. Az érzéstől, ami épp a testében zajlik. És igen, az érzés lehet fájdalmas, kellemetlen, és ezért szükséges a rendszeres gyakorlás. Gondolj bele, hány éve gyakorolod a nem-érzést, elfojtást, elkerülést, önzsibbasztást. Türelmes, kíváncsi gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy valami ÚJAT TANULHASS MEG. Mintha egy teljesen új nyelvet tanulnál, ennek időre van szüksége.

Minden ÖnMunka tanfolyamon mélyítjük mindezt a tapasztalást. Illetve a gondolatainktól való menekülést is felismerjük, és gyakoroljuk, hogyan bánjunk velük is szeretetteljesen. Mert szegénykékkel, velük sincsen semmi gond. :)

Figyelmedbe ajánlom az alábbi bejegyzéseket, és úgy általában érdemes visszaolvasni a blogon, mostanra kb. 400 poszt van fent, elképesztő mennyiségű kincsecske.

Várlak szeretettel az ÖnMunka tanfolyamokon, melyek mostanra egy rendszert alkotnak. Mindegyiknek megvan a helye, szerepe az öngyógyulásunkban. Hálás vagyok, ha találkozhatom Veled is:

1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 9-10. - Ebben a fromában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe. Részleteket itt találsz, klikk ide.


2015. október 8., csütörtök

Interjú velem erről arról: Oravecz Andrea önismereti tréner, facilitátor




Jövő szombaton, október 17-én előadást tartok a Tudatos Élet Reform Akadémia szervezésében megrendezésre kerülő Szép vagyok kívül-belül című önismereti és stílus napon. Ennek apropóján Tóth Artin készített minden előadóval bemutatkozó videót, nagyon köszönöm a szuper hangulatú együtt munkálkodást, Artin. 
heart hangulatjel
A velem készült filmecske friss, ropogós, és egy gyönyörű nyárutó napon vettük fel a Római parton, egy fatörzsön üldögélve. Ajánlom figyelmetekbe nagy szeretettel, egészen olyan lett, mint én. Beszélek az emberekkel végzett munkámról és tapasztalataimról, az élet intelligenciájáról, a mátrixról és a sémákról, érzelmekről, barátságról, sőt még a Depeche Mode-ról és a kedvenc filmjeimről is. 
wink hangulatjel


A videót itt tudjátok megnézni:








A jövő szombati TÉRA rendezvényről itt találtok információkat, várunk Benneteket szeretettel:

Az Aktuális ÖnMunka Tréningekről pedig itt találtok részletes infókat, kis csoportban is örömmel látlak Benneteket.

1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. december 12-13. és 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 9-10. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

3. A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe. Részleteket itt találsz, klikk ide.



2015. szeptember 20., vasárnap

A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása Kurzus




„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)

Nem találkoztam még olyan hozzám érkező emberrel, aki ne hitte volna azt magáról, hogy valami baj van vele. Ki milyen szavakkal fogalmazza meg. A lényeg, hogy rengetegen szenvedünk ettől a magunkról valamikor elhitt hamis történettől, hamis identitástól. Minél mélyebben azonosultunk vele, annál mélyebb, lényünket átható szégyenérzettel élhetünk. Sok-sok éven át éltem ebben a krónikus szégyenben, mostanra pici lépésenként gyógyulok, és ezt érzékelem azokon a drága embereken is, akik megnyílnak fájdalmas érzelmeik és történeteik feldolgozására.

Mostanra a magammal és másokkal végzett sok-sok megtapasztalásból kialakult bennem egy mélyen gyógyító, belső folyamat módszertana a Sebzett Belső Gyermekünk megszeretgetésére és gyógyítására, melyet szeretnék megosztani Veletek.

A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, 2016. január 16. - hamarosan beépül az új Alapképzésbe.

John Bradshaw mérgező szégyennek nevezi ezt a krónikus szégyent, és megkülönbözteti az emberségünkhöz természetesen hozzátartozó szégyentől, ami egyfajta alázat.

Az egészséges szégyen természetes emberi érzelem, melynek rendeltetése az emberi korlátok jelzése - végességünk jelzése. Embernek lenni azt is jelenti, hogy hibázunk, segítségre szorulunk, és tudjuk azt, hogy létezik egy nálunk nagyobb valami, egy magasabb rendű erő. Az egészséges szégyen emberi mivoltunk egyik lényeges alkotóeleme, hiszen a lelki egyensúlyunk fenntartásához elengedhetetlen a korlátaink és határaink ismerete. Amikor nincsenek megfelelő korlátaink és határaink, akkor kétféle úton tudunk működni: több, mint emberivé (szégyentelenné), vagy kevesebb, mint emberivé (szégyenteljessé) válunk, és ún. krónikus vagy mérgező szégyenben kezdünk élni.

Első esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELENNÉ – több, mint emberivé - válunk, úgy kell viselkednünk, mintha tökéletesek lennénk. Magunkat és a környezetünkben mindenkit kontrollálni próbálunk, kényszeresen hajszoljuk a hatalmat, kritizálunk, lenézünk és erkölcsileg megítélünk másokat. Használjuk az embereket, akár átgázolunk rajtuk. Túlzott önbizalommal nyilvánulunk meg, úgy, mintha fölötte állnánk mindenkinek. Felsőbbrendűnek érzékeljük magunkat, és sok esetben szuperteljesítőként élünk.

A másik esetben, vagyis amikor SZÉGYENTELJESSÉ – kevesebb, mint emberivé - válunk, csődtömegnek éljük meg magunkat. Folyamatos kontrollvesztésben élünk, valamilyen szernek vagy viselkedési függőségnek a rabjaként. Gyengének és tehetetlennek mutatjuk magunkat, hogy így nyerjünk erőt és hatalmat mások felett. Hülyének és butának tettetjük magunkat, hogy mások csinálják meg helyettünk, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni. Állandóan önmagunkat vádoljuk és kritizáljuk, alulteljesítünk, és alsóbbrendűként élünk. Az életünk egy kudarcsorozattá válhat.

Ha végignézed a fent vázolt működéseket, valószínűleg mindkét változatot megtalálod magadban. Emiatt ne haragudj magadra, mivel ezek is univerzális működések. Ezek a viselkedések TÜNETEK. Olyan védelmi mechanizmusok, melyeket fájdalmad elcsitítására fejlesztettél ki, mindenféle tudatos szándék nélkül. Ezek a tünetek pont, hogy segítenek a gyógyulásodban, utat nyitnak valódi, természetes, emberi önmagad felé.

A krónikus, mérgező szégyen azért alakul ki bennünk, mert gyerekkorunkban természetes emberi működéseinket érvénytelenítették vagy szégyenítették meg a számunkra fontos személyek. Legtöbbször azért, mert ők is ugyanettől szenvedtek, és nekik sem volt fogalmuk, hogy mást és máshogy is lehet csinálni. Milyen működéseink kerültek - akarva, akaratlan - megszégyenítésre gyermekkorunkban?

Megszégyenít(h)ették, érvénytelenít(h)ették a(z):

ÉRZELMEINKET: nem volt szabad félni, haragudni, szomorúnak lenni, sírni. Sokunknak örülni sem volt szabad, bármennyire abszurd is. A kíváncsiságunk és lelkesedésünk is jellemzően letörésre került. Azért, hogy ne kelljen éreznünk a természetes érzelmeink működésének nem helyénvalóságával kapcsolatos szégyent, megtanultuk elnémítani az érzéseinket. Amilyen mértékben némává váltunk, olyan mértékben felejtjük el, hogy mit érzünk és kik vagyunk. Sokszor fel sem ismerjük az érzelmeinket, nem vagyunk velük kapcsolatban, érzéketlenekké váltunk. Ha mégis érzünk, beszélni nem tudunk róla, nem tanultuk meg szavakba önteni, mi is zajlik bennünk. És nem tanultuk meg, hogyan tudunk természetes módon együtt lenni az érzéseinkkel, anélkül, hogy elmenekülnénk tőlük és valamilyen szerbe, tevékenységbe fojtanánk őket. Amikor érzéseink megszégyenülnek, már csak egyetlen módon tudunk érezni: ha addiktívvá válunk (szerek, szerelem, szex, munka, tevékenységek, spirituális keresés, önjavítás). (Az érzelmekről és érzésekről egy teljes bejegyzést itt olvashatsz.)

SZÜKSÉGLETEINKET, FEJLŐDÉSI FÜGGŐSÉGIGÉNYEINKET: fizikai szükségletek megfelelő kielégítése, teljes elfogadás, szeretetteli érintés, érzelmi visszatükrözés, biztonságos kötődés, támogatás, bizalom, egészséges határok szabása, autonómia, alkalmasságtudat, játékosság és spontaneitás (a sort folytathatnánk). Általában még felnőttként sem tudunk arról, hogy mik is ezek a szükségletek, és fogalmunk sincs róla, hogyan hat az életünkre a kielégületlen gyermekkori szükségletek azóta tudattalanná vált hajszolása. Emberi kapcsolatainkban azt várjuk, hogy a másik adja meg nekünk mindazt, amit gyerekkorunkban nem tudtunk megkapni, s ennek jellemzően nem is vagyunk tudatában. Illetve fókuszunk csak a másik szükségleteinek kielégítésén lesz, a sajátjainkat teljesen feladjuk.

AKARATUNKAT: úgy tanultuk, hogy a felnőtteknek engedelmeskedni kell, csak azért, mert felnőttek. Elhihettük, hogy az engedelmeskedés önmagában erény, és feladtuk saját akaratunkat a konformitás kedvéért, vagy épp ellenkezőleg, kényszeres lázadókká váltunk, aki folyamatosan harcol a szabályok és az érzékelt tekintély ellen (ellenakarat).

GONDOLATAINKAT, ÉSZLELÉSEINKET, VÉLEMÉNYÜNKET, VÁGYAINKAT: hülyeségnek, gyerekesnek, nem létezőnek nyilváníthatták ezeket, így megtanultuk, hogy ne is gondoljunk saját magunkra, ne higgyünk a saját szemünknek és fülünknek, ne legyenek fontosak a meglátásaink, ne bízzunk magunkban. Így sokszor nem is tudjuk, mi történik velünk.

TERMÉSZETES ÖSZTÖNEINKET: éhség és szexuális ösztön, szexualitás

TESTÜNKET: fizikai bántalmazás, csúfolódás és kigúnyolás, testünk és intim zónánk tiszteletben tartása

Mindez azért nagyon fontos, mert amennyiben bármilyen működésünket következetesen megszégyenítették vagy érvénytelenítették, az gyermekként azt jelentette: ENGEM érvénytelenítettek. Vagyis valami baj van velem, azzal, aki vagyok. Ekkor elkezdünk kialakítani egy hamis ént, mert ezen az áron tudunk szerethetők, elfogadhatók maradni, ez lesz a túlélésünk záloga, és teljesen tudattalan működés. Mindannyiunk elhitte valamilyen szinten, hogy akkor szeretnek, akkor vagyok szerethető, ha nem vagyok önmagam.

Ha egy szülő nem tudja visszaigazolni gyermeke érzéseit, szükségleteit és vágyait, elutasítja a gyerek igazi lényét. A legnagyobb sérülés, ami a gyereket érhet, hiteles, valódi önmaga elvesztése. Hamis ént kell kialakítania: úgy viselkednie, ahogy szerinte elvárják tőle, hogy úgy hihesse, szeretik. Ez a hamis énje éveken át fejlődik és erősödik, egyre kevésbé érzékeli hiteles lényét. Hamis énjéről egyre inkább azt hiszi: ez ő. Elfelejti, hogy a hamis én csak egy alkalmazkodás, egy olyan forgatókönyv alapján eljátszott szerep, amit valaki más írt.
Ha ez Veled is megtörtént, olyan átható érzésed lehet, hogy alapvetően hibás, rossz, nem megfelelő vagy. Nem vagy elég jó, valami baj van veled, soha nem ütöd meg a mércét. Az EGÉSZ LÉNYEDET érzed hibásnak. Ezt az érzést nevezzük mérgező szégyennek, ami sokkal rosszabb, mint a bűntudat. A bűntudat esetében valami rosszat TETTÜNK, de azt kijavíthatjuk, tudunk változtatni rajta. A mérgező szégyen estében azonban VELÜNK van valami baj, és semmit nem tudunk vele kezdeni, nem felelünk meg, elromlottunk.

(A fenti összefoglalóhoz John Bradshaw Vissza önmagunkhoz és A szeretet című könyveiből is vettem részleteket. Szeretettel ajánlom a két könyvet teljes elolvasásra.)

A Sebzett Belső Gyermek Szégyenének és Bűntudatának Gyógyítása, Tematikus Kurzus, ÖnMunka haladóknak, hamarosan beépül az új Alapképzésbe.

Jelentkezési határidő:
Részvételi díj: 15.000 Ft


Várlak szeretettel a két ÖnMunka „módszert” tanító és gyakorló Alapcsomagokon is. Így egy teljes rendszert sajátíthatsz el arról, hogyan is érdemes az önfeltáráshoz, önfelfedezéshez, öngyógyításhoz hozzáállni. Mindezt letesztelt, működő, gyakorlati eszközökkel.

1. Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2016. január 30-31. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe

2. KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2016. január 9-10. - Ebben a formában utoljára, hamarosan beépül az új Alapképzésbe