A Kognitív Terápia Összevetése Byron Katie Munka-Módszerével

Ma egy tudományos megközelítésű cikket ajánlok figyelmetekbe, melynek szerzője összeveti Byron Katie Munka-módszerét a pszichológiában használt Kognitív Terápia / Átkeretezés módszerével. Azok, akik nem, vagy csak felületesen ismerik a Munkát, alapvetően a Kognitív Terápiához szokták hasonlítani, és el is vetik a további belemélyülést azzal, hogy "hát, ezt már ismerem". Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ismered? :)

A cikket Fülöp Kati fordította, aki - többek között - pszichológus végzettségű is, és megtartotta a cikkben is a szakmai nyelvben használt idegen szavakat. Azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul és nem értenek "pszichológiául", néhány szó magyar változata: szelf - én, identifikáció - azonosulás, dezidentifikáció - kiazonosulás, diszkurzív - következtető, decentrál - központból kihoz.

És akkor a cikk maga:

Byron Katie Munka-módszere és a Kognitív Átkeretezés

Az igazság megismeréséhez nem csak értelem, szív is szükséges. (Blaise Pascal)

Byron Katie Munka-módszere a negatív hiedelmek okozta szenvedés enyhítésének egy új megközelítése.[1] A módszer a hiedelmeket kérdőjelezi meg, a szókratészi kérdésekhez hasonlóan, melyeket a kognitív átkeretezés is használ. Ugyanakkor ez a módszer  meditatív vagy éber figyelmen alapuló kérdésfeltevések sorozata – egy olyan vizsgálódási metódus, amely fontos alapvetéseiben tér el a hagyományos intellektuális-diszkurzív érveléstől. Ebben a módszerben megvan a kognitív átstrukturálás minden pozitívuma, és ugyanakkor néhány hatalmas előny is a számlájára írható.

Ahhoz, hogy helyesen értsük Byron Katie Munka-módszerét, két alapvetően különböző mentális folyamat között kell különbséget tennünk.

1. Irányított gondolkodás. Irányított gondolkodásról akkor beszélünk, amikor az ember tudatosan és szándékosan gondolkodik valamin. Az irányított gondolkodás esetében az ember saját magát a gondolkodás „csinálójaként” éli meg.

2. Az éberség megfigyelése (befogadó figyelem). Az éberség megfigyelése akkor lehetséges, ha az ember pillanatról pillanatra megfigyeli, hogy az éber állapotban mi bukkan fel az elméjében anélkül, hogy azt kontrollálná, vagy intellektuálisan gondolkodna azon, hogy mi az, amit megfigyel. Az éberség megfigyelésekor az ember tudatában van a gondolatoknak, ahogy azok maguktól felbukkannak a tudatosság terében, s eközben tudatában van annak is, hogy ő a gondolatok tanúja csupán. Az ember ilyenkor nem tudatosan gondolkodik, mint az irányított gondolkodás esetében. Továbbá, az automatikus gondolkodással ellentétben, a Byron Katie-féle önvizsgálat során az ember tökéletesen tudatában van annak, hogy ő csupán megfigyelője a felbukkanó gondolatoknak. Az éberség megfigyelésének elsajátítása az Éberségen Alapuló Kognitív terápiának és az Éberségen Alapuló Stressz-csökkentésnek (MBSR) is alapösszetevője.

A Négy kérdés és a megfordítások

Byron Katie Munka-módszerének központi elemei a Négy kérdés és a „megfordítások”. Mindegyik kérdést felteheti facilitátor, de akár saját magának is felteheti az önvizsgálatot végző személy. Miután facilitátorként felteszünk egy kérdést, arra kérjük a munkában részt vevő személyt, hogy elcsendesülve éber, befogadó figyelemmel figyeljen befele, és várjon, hogy a kérdésre belülről bukkanjon fel válasz.

Ebben a módszerben a négy kérdés azt a célt szolgálja, hogy a szenvedést okozó gondolatok igazságtartalmát vizsgálják meg és megmutassák, hogy milyen hatása van egy-egy hűen dédelgetett gondolatnak. A négy kérdés a következő:

1.      Igaz ez?

2.      Teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez igaz?

3.      Hogyan reagálsz, mit érzel, mi történik benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

4.      Ki vagy mi lennél e nélkül a gondolat nélkül?

A megfordítások azt hivatottak vizsgálni, hogy egy-egy gondolatnak vagy hiedelemnek az ellentéte nem ugyanolyan igaz, vagy akár igazabb-e, mint az eredeti gondolat.[2]

Ha csak a felszínt nézzük, akkor a Kognitív Terápiában képzett szem azt láthatja, hogy ez pusztán a kognitív átkeretezés egy módozata. Pedig valójában alapvető különbségek vannak a két módszer között, és ezeknek messzemenő hatásuk mutatkozik.

Fő különbségek

1. A kognitív átkeretezés a személyt arra kéri, hogy irányított gondolkodást használjon kérdések megválaszolására, míg Byron Katie arra invitálja az önvizsgálatban részt vevőt, hogy az irányított gondolkodást a kérdések feltevésére használja, majd támaszkodjon a befogadó, éber figyelemre, hogy a természetes módon belülről felbukkanó választ meghallja.

A „receptív, befogadó várakozás a belülről felbukkanó válaszra” belső működésmód minőségében nagyban eltérő belső megtapasztalás az irányított, „bal agyféltekés” gondolkodás megéléséhez képest.

• Az egyik fő különbség, hogy az éberség, az éber figyelem az egész testben oszlik el, nem pedig elsődlegesen a fejben lokalizálódik.
• Egy másik fő különbség, hogy az önvizsgálat folyamatában részt vevő személy saját magát az éberség előterében felbukkanó gondolatok és érzések megfigyelőjeként érzékeli, ellentétben azzal, hogy magát a felbukkanó érzésekkel és gondolatokkal azonosítsa, identifikálja.
• Byron Katie kérdései a belülről felbukkanó felismerések révén érzet-váltást (felt shift) is előidéznek. A testben megjelenő érzet-váltás pedig erős terápiás hatással bír.[3]

A valós gyakorlatban az emberek többségének Byron Katie Munka-módszere a megfigyelő gondolkodás és az irányított gondolkodás egyfajta keverékeként működik.

Ez a jelenség, avagy működésmód, miszerint belülről halljuk meg a felbukkanó választ egy kérdésre, mind a nyugati mind a keleti filozófiai hagyományban rendelkezik gyökerekkel. A nyugati filozófiában Martin Heidegger tesz különbséget aközött, amit ő „kalkulatív gondolkodásnak” és „meditatív gondolkodásnak” hív. A „kalkulatív” gondolkodás alatt a standard logikai számításokat és következtetéseket érti, melyeken a nyugati filozófia alapszik, és a „meditatív” gondolkodás pedig egyfajta kilazítás afelé, ami a tudatosság holisztikus terében bukkan fel.[4]  A Zen meditációt tanító Tony Packer szintén különbséget tesz a standard filozófiai diskurzus intellektuális kérdésmegválaszolása és a meditatív megközelítésű kérdésmegválaszolások között. Packer szerint:

A kérdésfeltevés általában azt jelenti … hogy intellektuális kérdéseket teszünk fel, amelyekre intellektuális választ keresünk … De van a kérdésfeltevésnek egy másik jelentéstartama is. Ez úgy néz ki, hogy egy kérdéssel indítunk, és aztán megpihenünk, hogy csak közvetlenül befele nézzünk és hallgassunk, nem a valamiről való tudással elárasztva, hanem csendben elmélkedve, anélkül, hogy tudnánk a választ.[5]

Mind Heidegger és Packer a kérdésmegválaszolásoknak olyan módjáról beszél, amely egyértelműen különbözik az intellektuális elemzéstől és okfejtéstől, amin pedig a nyugati filozófia diskurzusa és a hagyományos kognitív terápia alapul.

2. A kognitív terápia a gondolatok megváltoztatására törekszik; Byron Katie Munka-módszere pedig a gondolatok megismerésére és az azokhoz kapcsolódó tudatosságra épít, nem törekszik manipulálni vagy megváltoztatni azokat.

A kognitív terápia központi módszere, hogy stratégiai szinten segítsen a kliensnek gondolkodásának, gondolatainak megváltoztatásában. A jól alátámasztott és kellően megmagyarázott irányított gondolkodás eszközét használva válik meg a kliens értelmetlen és stresszes gondolataitól, és épít be pontosabb és hasznosabb, jobban működő alternatív gondolatokat – innen jön a „kognitív átkeretezés” kifejezés.

A Byron Katie-féle önvizsgálat invitálás az éberségre. A módszer a kérdéseket arra használja, hogy velük az önvizsgálatot végző felfedezze, hogy számára mi a hitelesen igaz, és így ok-okozati tudatosságra tegyen szert a gondolatok, érzések és viselkedések rendszerében. Míg a kognitív átstrukturálás akár spontán módon is megjelenhet, ha a negatív gondolatokat pozitívra cseréljük le, a Munka-módszer pusztán az igazság megértésére törekszik ahelyett, hogy manipulálni akarná a gondolatokat. Az, hogy a kérdésekre felbukkanó válaszokat belülről várjuk, úgy tűnhet, hogy pusztán arra tett törekvés, hogy megpróbáljuk megváltoztatni az elménket. Ugyanakkor az, hogy befele tekintve azt figyeljük, hogy milyen belső válasz bukkan fel egy-egy kérdésre, nem igényel semmilyen manipulatív törekvést egy hiedelem megváltoztatására vonatkozóan. Sőt, valójában Byron Katie Munka-módszerének gyakorlati alkalmazásakor a személyeket kifejezetten arra kérjük, hogy ne próbáljanak megszabadulni vagy megváltoztatni negatív gondolataikat. A gondolatokhoz való ilyen hozzáállás nagyon hasonlít ahhoz, amit az Éber Figyelmen Alapuló Stressz-csökkentésben (MBSR) és az Éber Figyelmen Alapuló Kognitív Terápiában látunk: a személy befogadó, nem pedig manipulatív módon tekint rá a pszichéjében felbukkanó gondolatokra. A változás így természetes módon következik be azáltal, hogy a személy rálátást nyer gondolkodásának hatásaira.

3. Byron Katie Munka-módszere révén a szelf nem azonosul, nem azonosítja magát a gyötrő gondolatokkal és érzésekkel. Így közvetlenül a metakognitív megismerést és valóságismeretet erősíti.

Ha valaki befogadó módon figyel egy belülről felbukkanó válaszra, akkor ez a szelfet identifikálódás-mentesen hagyja a homloktérben megjelenő gondolatokkal. Ha a gondolatok ebben az uralgó pontban bukkannak fel, az egyén kevéssé hajlamos saját magát ezekkel a gondolatokkal azonosítani, mint ahogy azt az irányított gondolkodás esetén tenné. Továbbá a kérdés, „Ki lennél e nélkül a gondolat nélkül?” közvetlenül erősíti tovább az egy adott gondolattal való dezidentifikációt, s idővel az egyén a gondolataival általános szinten sem azonosul.

A felismerés mélysége, mint az átalakulás központi eleme

Évekkel ezelőtt egy méhész azt mesélte nekem, hogy ha nem félek a méhektől, akkor azok nem fognak megcsípni. Úgy tűnik, hogy a méhek érzékelik a félelmi választ, és megijednek tőle. A legtöbb ember elég erősen szocializálódott arra, hogy ha egy méhecske a testén landol, akkor félelmet érezzen. Ha intellektuális módon megtanuljuk, hogy kellő lelazulás mellett nem fog a méh megcsípni bennünket, nos, ez el fog tartani egy darabig (ha egyáltalán sikerül), hogy valóban bízzunk abban, hogy a méh nem fog megcsípni, és tényleg ne érezzünk félelmet, ha egy méh ránk száll. Nagy különbség van aközött, ha valamit intellektuálisan tudunk, és aközött, hogy ha ezt a megértést olyan mélyre engedjük magunkban, amely mélységben igazán elhisszük azt.  Különbség van a „Nem fog megcsípni” intellektuálisan elhitt gondolat és aközött, amikor annyira mély a tudásunk erről, hogy a tévesen érzékelt fenyegetés által már nem aktiválódik testi szinten a fiziológiás félelmi válasz.

Voltak idők, amikor későn este az erdőben sétálva úgy éreztem, hogy valaki van mögöttem, és „el akar kapni”. Ekkor, felnőttként, intellektuális szinten természetesen teljes mértékben tudatában voltam annak, hogy senki sincs ott. De hiába tudtam mindezt az értelem által, a legtöbb esetben mégsem tudtam intellektuális módon elérni azt, hogy ne féljek a sötétben.

Azok a hiedelmek, melyek a szorongást, dühöt és depressziót táplálják az emberi pszichében mélyebben gyökereznek, mint az érvelő intellektus. Azok a mélyen gyökerező hiedelmek, amelyekben a személy saját magát fenyegetettnek, gyámoltalannak, a saját gondolait védelmezni kényszerülőnek éli meg, rendszerint nem múlnak el a hibátlan érvelés hatására, még a tökéletes és hibátlan intellektuális bizonyítás nyomására sem.

Ebből viszont magától értetődően következik a kérdés: milyen folyamat akkor az, amelynek hatására a mélyen gyökerező hiedelmek jó eséllyel feloldhatók?

Ez az, ahol úgy vélem, Byron Katie Munka-módszere előrébb jár a kognitív átstrukturálásnál. Úgy vélem, hogy az önvizsgálat ezen folyamata nagyobb eséllyel jut el abba a pszichés térbe, ahol a hiedelmek valójában laknak – és a mélyreható és éles felismerés révén nagyobb eséllyel tudnak ezek a hiedelmek elengedődni.

Az emberi psziché a hiedelmeket az emlékekkel, emlékképekkel és érzésekkel szorosan összefonódva tárolja. A méhcsípés emléke, a méhcsípéshez kapcsolódó fájdalom egy összetett asszociációs folyamatot takar a méh, a csípés okozta fájdalom, a különböző érzet benyomások és a diszkurzív kogníció relációjában. A kognitív terápia a logika és az irányított gondolkodás kánonán alapszik. Ugyanakkor a szelf érzete, a világról alkotott kép, és a kapcsolati relációkban megjelenő szelf  egy érzelmekbe és érzet benyomások kötésébe ágyazott bonyolult emlékháló.

Byron Katie Munka-módszerében a kérdéseket az elme teszi föl, és aztán elcsendesülve vár egy belül felbukkanó válaszra. Az, hogy a válasz felbukkanását belülről várja, arról árulkodik, hogy a válasz felbukkanását egy az irányított gondolkodást működtető diszkurzív elmétől eltérő helyről várja. Byron Katie Munka-módszere közvetlenül a psziché mélyebb rétegébe invitál egy-egy kérdés megválaszolásában.

A Dialektikus Viselkedésterápiában Marsha Linehan a psziché ezen mélyebb rétegébe való belépést a „bölcs elme” fogalmával írja le. Linehan szerint „’A bölcs elme’ a tudás összes módjának teljes együttműködésén alapszik: a megfigyelés, logikai elemzés, kinetikus és szenzoros érzékelés, viselkedéses tanulás és intuíció egyszerre.”Azt is mondja „…a bölcs elmébe való belépés ahhoz hasonlít, mint amikor nagyon mélyre jutunk egy földbe ásott kútban”. Az énhez kapcsolódó olyan hiedelmekkel kapcsolatban, mint „Nem vagyok szerethető” vagy „Nem tudok nélküle élni”, Linehan arra kéri pácienseit, hogy lépjenek a bölcs elme terébe a következő javasolt kérdéslogikát követve: „Nem érdekel, hogyan érzed magad, nem érdekel, hogy mit hiszel vagy gondolsz. Az érdekel, hogy mi az, amiről tudod, hogy igaz (a ’bölcs elmében’)[6]

Vessünk egy pillantást arra a hiedelemre, hogy „Intim kapcsolatban nagyon meg fogok sérülni”. Tételezzük fel, hogy a hiedelem állandó félelmet és bezárkózást táplál. Amikor feltesszük a kérdést „Igaz ez?”, megpróbálhatjuk a választ irányított gondolkodás által megtalálni, ami az intellektuális okfejtés és érvelés felségterülete. Ez az egyén fókuszát a fejben, más szóval az intellektusban tartja. Ugyanakkor, ha az „Igaz ez?” kérdés kapcsán valamilyen mélyebb, belsőbb dolog felbukkanására figyelünk, ami a psziché tudatos szintjén még nem öltött formát, akkor egy igazabb felismerés érkezhet, hogy „Nem, nem tudom, hogy egy intim kapcsolatban megsérülök-e, lehet, hogy ez ebben az esetben nem igaz.” Ennek a belső felismerésnek egész más lesz az érzése. Nagy eséllyel egy belső elengedés és megnyugvás is kapcsolódik hozzá.

Ha egy kérdés feltevése után befogadó módon egy belülről magától felbukkanó válaszra várunk, az a megvizsgált gondolatokhoz kapcsolódó intellektuális válaszkeresést gátolja meg, és elősegíti, hogy a psziché azon rétegeivel kerüljünk közvetlen kapcsoltba, ahol az egyén szelf-érzete és a külvilágról alkotott képe, valamint a szelf külvilághoz való kapcsolatának aktuális formálódása történik.  

Illeszkedés az éber figyelmen alapuló módszerekhez, az életviteli tanácsadáshoz és a pszichoterápiához

Byron Katie Munka-módszere abban is hasonlít az éber meditációhoz, hogy nem próbálja megváltoztatni a gondolkodást. Hanem a valóságismeretről szól. A valóság ismeretének pedig lehet az a hatása, hogy a gondolkodás is megváltozik.

Ez egy nagyon fontos különbségtétel, főleg, ha az éberségen alapuló megközelítéseket terápiás céllal vagy életviteli tanácsadásban használjuk. Az éber figyelmen alapuló megközelítések alapfeltevése, hogy nem próbálja elnyomni, megszabadulni vagy megváltoztatni a felmerülő gondolatokat, beleértve a negatív gondolatokat is. Ha megpróbáljuk ötvözni a kognitív átkeretezést a valódi éber figyelmen alapuló folyamattal, akkor implicit ellentmondást látunk annak kapcsán, hogy a negatív gondolatokkal melyik hogyan bánik. A kognitív átkeretezés a gondolatok, a gondolkodás megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozza. Az éber figyelmen alapuló folyamat egyik alapvető jellemzője, hogy nem próbálja manipulálni vagy megváltoztatni a gondolatokat. Az éber figyelmen alapuló folyamatban az egyén gondolkodásához való kapcsolatát decentrálni törekszünk. Az éber figyelmen alapuló folyamat segíthet az embereknek, hogy gondolataikat anélkül figyeljék meg, hogy elhinnék a történetüket. Byron Katie Munkamódszere jól kiegészíti az éber figyelmen alapuló megközelítéseket, mivel szintén nem törekszik az emberek hiedelmeinek megváltoztatására vagy manipulálására. Szintúgy a valóság ismeretének elmélyítésről szól.

Zárógondolat

Byron Katie Munka-módszere sok előnyt rejt a kognitív átkeretezéshez képest. Hasznos eszköz lehet azoknak, akik az elfogadást és az éber figyelmen alapuló megközelítést használva elutasítják a hagyományos kognitív terápia „gondolatok és érzések kontrollja” forgatókönyvét. Ám figyelembe  véve azt a tényt, hogy a kognitív terápia jelenleg felsőbbrendű a mentálhigiénében és az egészségügyben, ezen kijelentés további vizsgálódás tárgya lehet.

Ken Farber; MA

(510) 868-1629

Fordította: Fülöp Katalin

---

[1] Byron Katie és Stephen Mitchell: Négy kérdés. Édesvíz Kiadó. 2008

[2] A Byron Katie Munka-módszer teljes folyamatának megfordításai azt láttatják meg, hogy a körülöttünk levő világba kivetített hiedelmeink hogyan világítanak rá saját magunk lényeges aspektusaira.  Ez részletesen a Négy kérdés c. könyvben található, itt pusztán egy alap rövidített verziót mutattunk be.

[3] Gendlin, E., Fókuszolás. Edge 2000 Kft. 2009.

[4] Heidegger, M.; Discourse on Thinking. New York, Harpur and Row. 1966.

[5] Packer, T., Seeing Without Knowing: And What is Meditative Inquiry. Rochester: SPringwater Center, 1995.

[6] Linehan Marsha, M. A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina Könyvkiadó. 2010.