„A test test, az elme pedig elme. A testnek nincs hatalma, hogy elvegye tőled a békédet. Én részemről inkább a boldogságot választom, és a testre ráhagyom, hogy tegyen, amit épp tesz.” (Byron Katie)
Kedves Andi!
A leveled felbátorított, meg a kétségbeesés érzés lengedezése is arra sarkall, hogy írjak neked magammal kapcsolatban, mert már egy hónap telt el az ÖnMunka hétvége óta, és hát lenne mit feltárnom azóta. Szóval az erős félelmem, ami az emberek közelében olyan mértékűre fokozódik, hogy most is, míg beszélek róla, görcs van a torkom környékén, szóval ez a félelem kezdi megmutatni magát, és én már nem vagyok annyira védtelen vele szemben. Most nem megyek bele, hogy régen sem voltam védtelen, csak azt hittem stb., a lényeg, hogy már elindult az összes történet, ami az identitásomat adta/adja egy olyan irányba, hogy úgy érzem nincs visszaút. Már nem tudok ragaszkodni a korábbi dolgokhoz olyan mértékben semmiképp, hogy ne változzon meg minden bennem, és körülöttem, ami elég szokatlan, és most úgy érzem, nehéz is, de valójában most hogy írom, belegondolok, hogy még nehezebb cipelni és kétségbeesve ismételgetni a dolgokat, azt megélve, hogy nem változik semmi. Eddigi életemben nem írtam sokat, nahát, így tudom csűrni-csavarni a szavakat? Ez új megint. :-)
Rájöttem a legfontosabbra, hogy a szenvedésemet nem az emberek okozzák, és ma meg is láttam, hanem saját magam. Kettősség van bennem: egyrészt örülök ennek, másrészt ijesztő látni, mit művelek saját magammal (?). Arra is ráismertem, hogy sokszor megerőszakoltam magam, miszerint nekem ki kell bírni mindent. Így benne maradtam olyan helyzetekben, amelyeknél sem jobban sem rosszabbul nem voltam, csak leragadtam és testileg annyira kimerültem, hogy csak vonszolni tudtam magam. Ez most is megvan, csak kisebb mértékben. Ma viszont eljöttem egy szociális helyzetből, mert már elég volt és nagyon halvány bűntudatot érzek.
Az egésszel összefüggenek, a testtel kapcsolatos hiedelmeim, miszerint a testből ki kell lépni, mert nem biztonságos és csak szenvedést okoz, és nem működik megfelelően.
Most felmerült egy kérdés bennem, hogy mi van, ha a gondolatot nem tudom elcsípni, csak állandóan érzem a testemben a feszültséget; akaratlan izomfeszülés, légszomj, görcsök, izzadás, stb. Még ha egyedül vagyok is, hisz sosem vagyunk egyedül, a gondolatok itt vannak.
Kíváncsi vagyok, mi merül fel benned, ha elolvasod, amit írtam. A csoportban is szeretnék munkázni hétfőn, ha van egy kis idő rá, egyedül nehéz, egy szintig eljutok, aztán nem megy. Bár ezt meg is vizsgálhatnám…
Most jobb lett, köszönöm, hogy leírhatom neked.
Puszi, Zs.
Drága Zs!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem elbizonytalanodásodat, vagy bármilyen nevet adjunk is neki. A fő vonulat, amit látok, hogy jó erősen elindultál, és szeretnéd, hogy már nem legyenek ott a régi minták, hanem inkább gyorsan teljesen jól és szabadon legyél. Nagyon jól látod a dolgaidat, pillanatok alatt kérdőjelezed már meg automatikusan a felbukkanó félelmeket. Viszont ez egy folyamat, és nem tud egy hónap alatt felszívódni az, amit Te a még oly rövidke életed alatt begyűjtöttél.
Vagyis, kérlek, légy türelmes magadhoz. Amíg még van a görcs, van a görcs. Nyugtázd, hogy itt van, üdvözöld barátként, és alig várd már, hogy érkezzen, hisz a legjobb segítőd, hírnököd. Engedd meg neki, hogy legyen, engedd meg magadnak, hogy benne legyél, engedd meg, hogy megéld, és közben mindig tedd fel a kérdést: valójában van most bármilyen bajom is? Ha pedig épp elmenekülni kell, akkor menekülj el. Amikor majd már nem kell, akkor nem fogsz. Addig valószínűleg minden fázisában át fogod ezt élni, és egyre nagyobb tudatos rálátással, és nyugalommal leszel benne ezekben a helyzetekben, amíg már majd nem is érted, hogy mitől is féltél azelőtt.
Amikor az érzés pl. otthon felmerül, mint amiről írtál, akkor csináld meg a Mihez kezdjek a rossz érzésekkel 2.-ben található gyakorlatokat, a blogon találod, és az első részt is alaposan olvasd el. http://onmunka.blogspot.com/2011/03/mihez-kezdjek-rossz-erzesekkel-2.html
Utána még ezt is ajánlom: http://onmunka.blogspot.com/2011/03/milyen-hangja-van-szorongasnak.html
Aztán a következőket érdemes megvizsgálnod a levélkédből:
A testem nem biztonságos.
Ki kell lépnem a testemből.
A testem nem működik megfelelően.
Mindegyiket fordítsd meg a gondolataidra is! Sok spirituális kereső pont azért vonzódik a spiritualitáshoz, mert olyan álmokat kerget, hogy ha pl. megvilágosodik, akkor majd megszabadulhat a testéből, ahol alapvetően nem érzi jól magát. Vagyis menekül a spiritualitás nevében, és testen kívüli élményekre vágyik, meg arra, hogy nehogy vissza kelljen születni ebbe a szenvedéses testbe és világba. Mély önvizsgálatra érdemes történetek sora ez. Amíg nem szeretek a testemben lenni, addig bőven van még Munkám.
„A testem nem biztonságos.” – Ezt nézzük meg részletesen.
1. Igaz az, hogy a testem nem biztonságos? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba ezt a kérdést. A Munka meditáció.
2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy a testem nem biztonságos? Igen/Nem. (Nem tudom.)
3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy a testem nem biztonságos?
- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem?
- Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról? Szeretem-e magamat ilyenkor? Hogyan „ütöm” magamat, milyen önostorozó gondolataim vannak?
- Hogyan viszonyulok ilyenkor a testemhez? Miket gondolok róla? Hogyan büntetem???
- Hogyan bánok másokkal ilyenkor? Magam alá vagy fölé helyezem őket gondolatban?
- Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?
- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot? Mennyire tudom élvezni az életet, amikor elhiszem a gondolatot?
- Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom magam?
- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy nem biztonságos a testem? Mire jó nekem ez gondolat? Mit kapok tőle?
- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?
- Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, hogy a testem nem biztonságos?
4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy a testem nem biztonságos? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg benned ez a gondolat? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal? Hogyan beszélsz, hogyan zajlik az életed, hogyan tekintesz magadra?
Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „A testem nem biztonságos.”
+ A testem biztonságos.
Keress három konkrét példát, vagy akár jó sokat, hogyan is igaz az, hogy a tested biztonságos. Mi mindenben nyújt tökéletes biztonságot? Mi mindent tudsz tökéletesen biztonságosan elvégezni „vele”?
+ A testemmel kapcsolatos gondolataim nem biztonságosak.
Gyűjtsd össze az összes testeddel kapcsolatos „nem biztonságos” hiedelmedet, és szép sorban Munkázd meg őket. A test csak test. Mindig előbb van az elme. Ha az elmédből kitisztítod a testeddel kapcsolatos gondolatokat, a test örömmel végzi a dolgát, Te pedig örömmel leszel benne. :)
További megvizsgálandó "nyersanyag" a leveledből:
El kéne csípnem a gondolatot.
Nem kéne feszültnek lennem.
Nem kéne a testi tüneteket éreznem.
Nekem mindent ki kell bírnom.
Nem jöhetek el egy stresszes helyzetből.
Most így ezek jöttek, remélem, segítségedre tudtam lenni. Hétfőn folytatjuk, illetve, ha addig is bármi van, írjál.
Nagyon puszillak, Andi
„Az érzés olyan, mint a felbukkanó gondolat partnere. Olyanok ők, mint a bal és a jobb. Ha van elhitt gondolatod, vele egy időben ott van az érzés is. Ha az érzés kényelmetlen, tekints úgy rá, mint egy nagyon könyörületes ébresztőórára, ami azt csilingeli, „Éppen álmodsz, Édesem.” Ilyenkor ideje önvizsgálatot tartani, ennyi. De ha nem tiszteled az ébresztőórádat, akkor a külvilágban próbálod megváltoztatni vagy manipulálni az érzésedet. Általában először az érzésre tudatosulunk, ezért is nevezem ébresztőnek, ami a tudomásodra hozza, hogy olyan gondolathoz tapadtál hozzá, melyet ideje megkérdőjelezni.” (Byron Katie)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése